Egy midgardi isten {Loki f.f.} SZÜNETEL

21

Loki az őrökre bólintott, mire azok elvezették Carol-t. A lány kissé dühösen, de hagyta, hogy elvezessék. Egyszerűen megszabadulhatott volna az őröktől, de nem tette. Ezt gyanúsnak találtam. Vajon mire készül?
- Nem tudom - válaszolt apám, hallva a gondolataimat.
- Idehívok egy orvost - mondta, miközben felsegített.
- Köszönöm - láttam ahogy apám a folyosó végén jobbra fordul, amerre az őrök is mentek. A kezeim égtek, és szörnyű pirosak voltak. De nem volt időm ezzel foglalkozni. Zajt hallottam.
- HEJ! MEGÁLLNI! - Carol kiszabadult? Feléd tart. Megilyedtem. Most mit akar velem. Viszont mikor megláttam, ahogy felém rohan, hátra-hátra nézve, arcán csupán félelem látszódott. Mikor elém ért, megállt és kétségbe esetten rám nézett. Ki volt fulladva. Alig kapott levegőt.
- Mit csináltam? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak megmutattam a karjaimat. Carol sírni kezdett és a térdeire rogyott. Megfogta a kezeimet, az égési sérülésre ügyelve, és arcát a tenyereimbe temette.
- Nagyon sajnálom. Soha nem tudnálak bántani. Sajnálom - zokogott a lány. Leguggoltam mellé. A kezeinket elvettem az arcától. Összekulcsoltam az ujjainkat, és a szemébe néztem.
- Carol, nyugodj meg, kérlek. Ez nem a te hibád. Valami furcsa történik veled, amit még nem tudunk micsoda, de rá fogok jönni, ígérem - eközben Loki és az őrök is ismét a folyosóra értek. A távolból figyelték, mi történik. Átöleltem a lányt, és próbáltam megnyugtatni.
Pár perc múlva felálltunk, és bementünk a szobámba. Carol kinyitotta a szekrényemet és kutatni kezdett.
- Mit keresel? - kérzedtem az ágyon ülve.
- Elsősegély dobozt. Álltalában a szekrényekben szokott lenni - válaszolt
- Carol, ez nem egy hotel. Asgardban vagyunk. Nem hiszem, hogy-
- Megvan! - szólalt meg vidáman, feltartva egy kis fehér dobozt.
- Nem mondtam semmi - mosolyogtam vissza rá. Kinyitotta a dobozt és egy kenőcsöt vett ki belőle.
- Mutasd - nyult a jobb kezem felé, ahogy leült mellém az ágyra. Kezében a kenőcs. A gondjaira bíztam magam. Mikor végeztünk, az órára pillantottam.
- Már 2 óra van? Hamarosan kezdődik az eddzésem - mondtam meglepetten.
- Így is el akarsz menni? - Carol kissé összezavarodottnak tűnt.
-Persze. Ki nem hagynám - felálltam az ágyról, és a szekrényhet sétáltam. Kinyitottam, majd kutatni kezdtem egy megfelelő öltözet után.
- Szerinted mit vegyek fel? - néztem Carolra.
- Valami kényelmeset. Testhezállót. Gondolom majd kapsz páncélt is vagy valamit - letörtnek hallatszódott.
- Mi az Carol? - kérdeztem.
- Ha te mész, én is megyek. Nem akarom, hogy bajod essen - kifejezetten örültem ennek a kijelentésnek. Jó volt látni, hogy Carol még mindig a régi önmaga.
- Rendben. Szerintem Rose-nak nem lesz vele gondja.

~az eddzésen~

- Nem. Biztos, hogy nem. Csak Léda lehet itt - mondta Rose.
- És ha csak néznék, és nem harcolnák? - kérdezte Carol.
- Akkor sem. A hercegnő biztonsága a legfontosabb - mondta, majd a kezeimre pillantott.
- Igen, pont azért szeretnék itt maradni - szólt vissza Carol.
- Ha Carol nem maradhat, én sem maradok. Ekkor egy, a felügyeleted nélkül leszek Carollal, kettő, nem tudom majd megvédeni magam. Választhatod ezt, vagy Carol itr marad, és csendben figyeli az edzést. És ha töténne valami, te meg tudsz védeni - Rose ledöbbenve nézett rám.
- Legyen - sóhajtott a lány, és intett nekünk, hogy kövessük őt.