Egy midgardi isten {Loki f.f.} SZÜNETEL

15

Hirtelen hatalmas robajlás hallatszott a híd felől. Mindenki a hang felé fordult. Egy furcsa kinézetű űrhajó landolt a hídon. Hasonló, mint amilyet elkötöttünk, mikor megszöktettem Lokit. A hajóból emberszerű alakok özönlöttek ki. Biztos vagyok benne, hogy voltak vagy hatvanan. A tömeg a kastély felé iramodott. Thor ismét megpörgette a kalapácsszerű tárgyat és a lények nyomába eredt. Loki felém fordult. Aggódó pillantást vetett rám.
- Heimdall juttasd haza - az említett férfi bólintott, majd elfordította a pallost. A mögöttem lévő boltíves kapu fényleni kezdett. Lassan hátráltam figyelve, ahogy Loki bátya után ered. Egy-egy tőrt tartott mindkét kezében. Figyeltem, ahogy végigfut a hídon és a sereg nyomába ér. Megfordultam és Aszgardot hátam mögött hagyva a fény felé lépdeltem. Már csak egy hajszál választott el az utolsó lépés megtételétől, viszont ekkor egy hatalmas robbanást hallottam. Nyomban megfordultam és a hang irányába néztem. A nagy robajt valószínüleg az űrhajó felrobbanása keltette, mely most darabokban hevert a hídon, egy-egy darabja lángokban. A hajóroncs között folyt a harc. Megpillantottam Thor-t is, aki éppen a pöröllyel ütötte ki az ellenség egyik harcosát. Egyszer csak megpillantottam egy kisebb hajót a levegőben. Valószínűleg csak egy személy ült benne, mivel aligha volt akkora mint egy autó. A palota felé tartott. Hirtelen eszembe jutott, hogy Carol az épületben van. Gondolkodás nélkül rohanni kezdtem a harcoló tömeg felé, majd hirtelen megtorpantam. Mit csinálok?! Mégis hogyan képzeltem, hogy átjuthatok a csatázó tömegen? Alighanem az első méter után lefejeznének. Semmilyen ötlet nem jutott eszembe. Hirtelen a sok harcos között megpillantottam Loki-t. A tekintetünk összetalálkozott. A szeméből minden gondolata kiolvalsható volt. Olyan "mit keresel még mindig itt" aggodalommal teli gondolat lehetett. Ez után elkezdte kiharcolni magát a csata közepéből. Mire kijutott, felém kezdett lépdelni. Én pedig felé. Szólni akartam neki az űrhajóról, ami a palota felé tartott. Viszont ő előbb jutott szóhoz.
- Már rég otthon kellene lenned - kis harag is volt a hangjában, de az aggodalom dominált.
- Hallottam a robbanást, az tartott vissza. Viszont láttam egy kisebb hajót, ami a palota felé repült - mutattam az említett épület felé - Mit akarnak?
- Gondolom a Tesseractot - válaszolt - bár kezdek kételkedni.
- Mert? - felvont szemöldökkel néztem
- Tudják, hogy a Tesseract nincs Aszgardban. Nem értem, akkor miért... - hirtelen hátrafordult és a palotára nézett.
- Miért mi? - álltam mellé, szintén a palotát nézve. A kis űrhajó a palota falának csapódott.
- Az Örökláng - mondta kis gondolkodás után, majd futásnak eredt. Azonban pár lépés után ismét megállt és megfordult.
- Mennyj haza. Most már tényleg - mondta mutatóujját felemelve, majd ismét futni kezdett. A hídon az ellenfél harcosai közül már csak négy-öt volt életben. Ekkor Thor felemelte pöröjét, melybe egy villám csapott bele. A villámot ez után a pöröly segítségével az ellenségre irányította. Mindegyikük egyszerre hullott a földre. Láttam, hogy Loki mond valamit bátyjának. Erre Thor a palota felé repült egyenesen oda, ahol az űrhajó a falnak ütközött. Ezek után tekintetem ismét találkozott Lokiéval, mire megfordultam, és szótfogadó kislány módjára a Bifröszt felé vettem az irányt. Heimdall tudta a dolgát. Ismét elfordította a pallost és a boltíves kapu felizzott. Ez alkalommal nem szívesen, de hagytam, hogy a fénysáv magával ragadjon. A hátsókertünkben értem földet. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy miért is támadhatták meg Aszgardot. Nem kellett sok idő, hogy Loki tömör információi alapján rájöjjek, Carol-ra fáj a foguk. Aggódni kezdtem érte. Nem tudtam mi tévő legyek. Nem tudtam ölbetett kézzel ülni, miközben lehetséges, hogy a barátnőm élete forog kockán. Hirtelen valami hangot hallottam a hátsó kert felől. Kinéztem az ablakomon, és egy pillanatra egy olyan fénysávot láttam, ami Aszgardba vitt. Ennek eltűnése után Thor jelent meg az udvaron. Rögtön kirohantam a házból.
- Mi történt? - kérdeztem tőle megrémülve.
- Velem kell jönnöd - mondta és a sáv ismét megjelent és magával ragadott. Thor-ral együtt ismét Aszgardban voltunk.
- Miért hoztál vissza? - kérdeztem összezavarodottan a mellettem álló ferfit nézve. Ő viszont csak a palotát bámulta.
- Szükség van az erődre - válaszolt, mire én is a palotára néztem. A hatalmas épület egyik ablakából füst szállt fel. Thor megragadta a derkam és a kalapácsot megpörgetve a palota felé repültünk. Egy erkélyen landoltunk, ahol Loki már várt minket. Egyenesen hozzám fordult.
- Tudom, hogy még soha nem használtad a képességedet, de most muszály lesz - mondta aggodalmasan.
- Miért? Mi történt? - összeráncolt szemöldökkel néztem egyik férfiról a másikra.
- Carol felgyújtotta magát és nem tudja kontrolálni. Jó lenne, ha - kezdte mondani a feladatot Thor, de félbeszakítottam.
- Értem - bólintottam - Merre?
Thor ismét megragadta a derkamat, majd felvitt a szobához, amelyből a lángok áradtak. Erkély itt is volt, ezen landoltunk. Éppen hogy csak ez maratt épen a szobaból. Carol lángokba borulva lebegett a szoba közepén. Lassan közeledni kezdtem felé. Két-három lépésnyire tőle megálltam. Fogalmam sem volt, hogyan kellene használnom az erőmet. A számomra leglogikusabbnak tűnő módszert választottam. A szememet behunyva erősen Carol-ra koncentráltam. Legnagyobb meglepetésemre egyszercsak elkezdtem látni, amit ő. Lángokat. Mindenütt. Ez viszont nem volt elég. A kezeimet ökölbe szorítva próbáltam minél jobban az elméjébe férkőzni. Elkezdtem az emlékeit a sajátoménak tudni, majd hirtelen... Sikerült. Nagyon furcsa érzés volt. Teljesen átvettem a hatalmat a teste fölött. Vettem három nagy levegőt és leeresztettem a földre. Éreztem, ahogy a lábai érintik a talajt. A kezeit ellazítottam. A lángok eltűntek a szeme elől. Ismét vettem egy nagy levegőt és kinyitottam a szemem. Láttam, ahogy Carol a levegő után kapkod és a félig elégett ágyra ül.
- Ezt... Én csináltam? - kérdezte kétségbeesetten, miután körülnézett a szobában. Bólintottam. Becsukta a szemét fél percre majd ismét kinyitotta. Újra körülnézett, majd az erkély felé indult. Elég higgattnak tűnt. Ennek örültem.
- Egyébként hol vagyunk? - rámosolyogtam, viszont nem válaszoltam. Thor az erkély másik végében állt.
- Levinnél minket? - fordultam oda hozzá. Elmosolyodott és levitt minket az erkélyre, ahol Loki állt.
- Látom sikeres volt az akció - mosolyodott el rám nézve - Hamar megtanultad használni az erődet.
- Gyorsan tanulok - mosolyogtam vissza.
- Ideje hazamannetek - mondta Thor.
- Jól gondolom, hogy most nem a Földön vagyunk? - mosolyodott el Carol.
- Igen, jól gondolod - válaszolt Loki és a zöld fénysáv kíséretében eltűnt. Thor felnevetett, majd a Bifröszthöz vitt minket.
- Tudod mi a dolgod - mondta a férfi Heimdall-ra nézve, aki bólintott egyet.  Thor visszarepült a palotához. Eközben Heimdall ismét megnyitotta a haza vezető kaput. Beléptünk és a hátsókerdben értünk földet. Őszintén már egészen megszoktam ezt a csillagközi utazást. Carol rámnézett értetlen fejjel.
- Akkor most légy olyan kedves, és meséld el, mi is történt - elmosolyodtam és belekezdtem a történetbe.