Egy midgardi isten {Loki f.f.} SZÜNETEL

19

- Hahó! Ébresztő. Reggel van - hallottam a távolból Carol hangját. Lassan kinyitottam a szemem, és körülnéztem a szobában, ahol ébredtem.

- Hol vagyok? - néztem körbe Carol-t keresve.
- Aszgardban. A tegnapot végigaludtad. Most már ideje felkelned - erre rögtön kipattantak a szemeim. Egy hirtelen mozdulattal felültem.
- Végigaludtam egy egész napot? - Kiabáltam a lánynak, meglepetten.
- Igen. Siess. Előbb találkoztam Thorral. Azt mondta, hamarosan feltálalják az ebédet - összezavarodottan néztem Carolra, aki az ágyam szélén ült.
- Ebéd? Mennyi az idő? - a telefonomat kezdtem keresni, mire rájöztem, hogy azt nem hoztam magammal.

----₪----

Megjegyzés
~~~~~~~~~                             
                            - visszaemlékezés
~~~~~~~~~                            
----₪----

~~~~~~~~~~~~~

A telefonomat a kezembe vettem, hogy a bőröndbe tegyem. Elgondolkoztam egy pillanatra. Asgardban nincs térerő. Akkor minek vigyem a telóm? Ha itthon hagyom, legalabb anyuék azt hiszik majd, hogy itthon felejtettem és meg sem próbálnak elérni. A készüléket az íróasztalomra tettem. Helyette egy könyvet tettem el a bőröndbe.

~~~~~~~~~~~~~

- Fél tizenkettő - adta a választ Carol a karórájára pillantva.
- Te hagytad, hogy átaludjak egy napot és egy délelőttöt is itt Asgardban? - a hír megtudtával kissé kiakadtam, mivel ki akartam élvezni az utazás minden egyes pillanatát.
- Olyan aranyosan aludtál. Nem volt szívem felkelteni téged - mosolygott ártatlanul.
- Rendben, megbocsájtok. De csak mert tényleg aranyosan alszom - felálltanam az ágyról és a bőröndöm felé vettem az irányt. Kinyitottam, hogy keressek benne valamit, amit majd felveszek. A bőrönd azonban üres volt.
- Hol vannak a cuccaim? - néztem kérdőn Carol-ra.
- A szekrényben - mutatott a hatalmas kétajtós arany bútordarabra. Csodálkozva láttam, hogy csakugyan ott voltak a ruháim. Ezeknek azonban csak egy kicsi polc jutott a hatalmas szekrényben. Tele volt asgardi ruhákkal. Szebbnél szebb ruhák. Mindegyik hasonló volt, de mégis egyedi. A színviláguk nagyon egyforma. A vérvörös szín dominált az összes darabnál. Az arany természetesen elmaradhatatlan volt az összes ruhát illetően. Kiválasztottam a számomra legszemrevalóbb darabot.
- Gyorsan öltözz! Addig kimegyek - Carol kilépett a hatalmas ajtón és becsukta maga mögött. Eltatott egy ideig, mire megbirkóztam a ruha felvevésével, de megérte. Csodálatosan éreztem benne magam. Az ajtón kilépve észrevvettem Carol-t a folyosón várakozni.
- Te azóta itt állsz? - mosolyodtam el.
- Igen. Jó sokáig tartott. Itt vártam vagy fél - Carol felém fordult és rámcsodálkozott - órát. Úr isten de jól nézel ki!
- Köszi - válaszoltam a tarkómat vakargatva - Te nem kaptál?
- De igen, de nem volt kedvem magamra cíbálni egy ilyet - mindketten elnevettük magunkat.
- Merre megyünk? - úgy láttam a barátnőm már jártasabb a palotában, így rábíztam magam.
- Le a lépcsőn, aztán jobbra, és ott is vagyunk - elindultunk lefelé. Egy furcsa robajra lettem figyelmes a hátam mögül. Megfordultam, de nem láttam semmit, így képzelődésnek könyveltem el. Folytatva az utat ismét hallottam a hangot. Egy zörrenés és egy halk sikítás furcsa keveréke volt. Megálltam és figyelni kezdtem, merről jött.
- Mi az? - nézett rám vissza Carol, aki csak pár lepés után vette észre, hogy lemaradtam. A mutatóujjamat a számhoz emelve csendet parancsoltam neki.
A hang egyre erősödött, azonban a forrását nem tudtam megállapítani. Mindha egyszerre mindenfelől, de külön pontokból hallottam volna.
- Te is hallod? - kérdeztem suttogva Carolt.
- Mit? - értetlenül nézett rám a lány. Hátat fordítottam Carolnak, és keresni kezdtem a hang valós forrását. Hirtelen valaki elkapott hátulról. Derekamnál fogva bal kezével magához rántott, és a torkomhoz kést emelt. Megrémültem.
- Kérlek ne bánts - mondtam lágy hangon, meghunyázkodva. A támadó elvette a nyakamtól a bicskát, és elengedett.
- 1. szabá... - kezdte mondani, de én megfordultam és kapott egy erős jobb horgost. Egy nálam kicsit idősebbnek tűnő lányt ütöttem ki. Barna haja copfba fogna. Ruhája asgardi stílusú, amely az éjkék és a szokásos arany helyett ezüst színekben pompázott. Az egész ruha páncélnak nézett ki, de közben mégis elegáns volt.
- Ez szép volt - mondta és arcát maszírozva felállt - Hello! Rose vagyok. Mágus és harcos. Plusz az edződ - kezét kézfogásra nyútotta, amit elfogattam.
- Hello - pásztáztam végig a lányt gyanakvóan.
- Bocs, hogy megtámadtalak. Kíváncsi voltam, hogyan reagálsz - mondta mosolyogva.
- És? Átmentem a vizsgán? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Félig. A meghunyászkodás nem jó taktika. Az ellenfél rögtön kinyírna. Viszont jó erőset ütsz - bólogattam. Igazat adok neki, nem volt jó taktika, de nem jutott más az eszembe.
- Ki kért fel, hogy az edzőm legyél? - karjaimat összekulcsolva vártam a választ.
- Loki. Tudja, hogy nem mennél haza, ha támadnak, így inkább felkért engem, hogy felkészítselek egy ilyen esetre - elmosolyodtam, máris mennyire jól ismer az apám.
- És hol van Carol? - néztem a lány háta mögé, hátha meglátom a barátnőmet.
- Carol még alszik - Rose valószínűleg látta, hogy nem teljesen értem a helyzetet, így tovább magyarázott - Oh, ő én voltam. Mágus vagyok. De ezt már az előbb említettem - mondta és egy fehér villanással ismét felvette Carol alakját.
- Tizenegykor még alszik? Ez nem jellemző rá - hirtelen elkezdtem nem bízni a csajban.
- Persze. Valójában még csak öt óra van. Ilyenkor még mindenki alszik. Üres folyosók kellettek nekem a hangok generálásához, ezért végeztem el most a próbát. Különben mindenki hallotta volna a hangot, engem pedig könnyedén lelepleznek - magyarázkodott tovább. Úgy gondoltam, megpróbálok a gondolataiba férkőzni, hogy megtudjam, valóban nincs e hátsó szándéka.
- Agykontrol ugye? - szólalt meg pár másodperc csend után.
- Tessék? - hirtelen a kérdést nem tudtam értelmezni, mivel tulságosan Rose elméjére koncentráltam.
- Agykontrol. Az erőd. Éreztem ám. Ne aggódj, megbízhatsz bennem - kissé meglepődtem.
- Hogyan érezhetted? - a bizalmam így mégjobban csökkent. Kezdett gyanússá válni a csaj.
- A szemeimbe bámultál a szemöldöködet ráncolva. Ez elég egyértelmű jele, hogy az agyamban szeretnél turkálni. Plusz Loki említette az erődet, így még egyszerűbb volt rájönnöm - elmosolyodtam. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, hogy a bizalmamba férkőzzön.
- Mikor lesz az első edzésem? - kezdett érdekelni a dolog.
- Délután négykor érted jövök - mosolygott büszkén és elment. Én visszaindultam a szobámba, hogy valamivel elüssem az időt, amíg felébred a palota.