Halandzsa

Kishúgomnak

Talán sosem olvasod majd ezt a verset
És talán sosem bocsátasz meg.
Talán még azelőtt elfelejted létezésem,
Mielőtt emlékezhetnél rám.
Hiszen melyik húg ne haragudna egyetlen nővérére,
Aki nem is az élete része?
Nem akarom hogy azt hidd elhagytalak,
Hátrahagytalak vagy eldobtalak,
Mert nem ez történt.
Sem téged, sem az öcsémet nem akartam
Sosem bántani, csak döntenem kellett,
Nyelek tovább vagy inkább eltűnök.
És én az apánkat már évekkel azelőtt
Kivágtam szívemből, s életemből,
Hogy te világra jöttél volna picinyem.
És megértem ha haragszol,
Mert őszintén nem emlékszem születésnapodra,
Rossz nővéred vagyok és leszek is,
Ebben biztos vagyok.
Emlékszem mikor hallottam híredet,
Az osztályfőnökömtől, a nőgyógyásztól,
Pletykából, mindenhonnan,
Csak az önönapámtól nem.
S nem tudom a pontos dátumot,
Csak tudom, hogy tizenhat év a szakadék,
Tudom hogy november, tudom hogy skorpió.
Egyszer már láttalak, csak én emlékszem,
Így tudom hogy milyen édes vagy,
Hogy dundi az arcod, kevés a hajad, mézédes a mosolyod.
Emlékszem, mikor először hallottam rólad,
Bosszúból, apánk iránti rosszindulatból
Arra gondoltam, bárcsak pont olyan lennél mint én!
Legyél mérleg, sűrű hajú, kicsikezű kis hasonmásom,
Aztán nőj fel egy természettel,
Ami azonos mint az enyém.
Hogy helyettem tegyél bosszút
Azért amit nekem adott a vér.
De szerencsére talán nem ez lettél,
Csak egy édes pufók csecsemő,
Aki saját nővére nevét
Csak hírből ismeri.

20200416