Halandzsa

februári haikuk

Túrós rétes, ó 
Darás tészta, sütemény
Rád emlékeztet.

Lábbal előre
ugrottam és mégiscsak 
Fenékre ültem.

Írok és írok,
írok és írok most is,
De mégis minek?
(Vagy inkább kinek?)

Te harapj belém,
Marj el egy darabot ma
a szívemből is!

Csillám töltőtoll,
Egy napraforgó magja
Vagy, te átkozott.

Ma este nálad
Nyakadba teszem lábam
Hadd, hogy felejtsek!

Döfj le kegyetlen,
Tépkedd szét a lelkemet,
Csak tegyél tönkre!

Előre látom,
Egy, két, há' és robbanás,
Úgy felpofoznám!

Ez nem irigység,
de azért bekaphatod!
Ez őszinteség.

Pár unalmas német és szlovák óra meg még kitudja mi minden szüleményei ezek.

201902 (többé-kevésbé)