30. Itachi búcsúlevele

127 6 0
                                    


Amint Erina megtudta a hírt Itachiról,a lány elment Obitohoz hogy utoljára láthassa volt szerelmét.Erina gyűlölet helyett inkább sajnálatot érzett az Uchiha fiú iránt,Itachi bármit is tett a lány sose kívánta a halálát,bár tudta hogy ez volt Itachi sorsa.Itachi egészsége az Akatsukiba való csatlakozása után legyengült. Egy ismeretlen, halálos betegség támadta meg a szervezetét. Itachi látása a Mangekyo Sharingan rendszeres használata miatt erősen romlott, mely a Sasuke elleni utolsó összecsapása idején már egy kisebb szürke hályoggá súlyosbodott.Halála után derült ki, hogy Itachi motivációi sokkal összetettebbek és bonyolultabbak voltak, mint amilyennek látszottak. Cselekedetei mindig testvére, és a falu érdekeit szolgálták. A végsőkig büszke és hűséges Konohagakure-i shinobi volt.

- Nagyon szeretted őt? - kérdezte Obito.

- Igen...Igen nagyon szerettem.Ő nagyon sokat tett értem,csak hát sajnos Itachi betegesen féltékeny volt,sokat veszekedtünk,így külön váltak az útjaink. - válaszolta Erina a halott Itachira nézve.

- Nagyon jóképű volt,nem igaz? - kérdezte szárazon Obito.

- Még mindig...Még mindig nagyon jóképű,istenem ennek nem így kellett volna történnie.Ez nem igazságos,sem számára,sem mások számára. - mondta Erina könnyes szemekkel,majd közelebb hajolt Itachi holttestéhez és megcsókolta a homlokát.

- Itachi kérlek bocsáss meg!Bocsáss meg hogy nem tudtalak úgy szeretni.Bocsáss meg kérlek.Remélem bármerre is visz az utad...Megtalálod a békét,amit itt nem találtál meg,amit én nem...vagy is én nem tudtam megadni neked.Nyugodj békében Itachi! - fogta meg a halott fiú arcát Erina,majd ismét megpuszilta a homlokát.

- Köszönöm Obito! - mondta sírva Erina majd elment,közben letörölve a könnyeit az arcáról.

Erina kint állt a folyóson maga elé nézve,szemeiből forró könnyek hullottak. Nem értette. Nem értette, hogy miért döntött így Itachi. Mire volt jó, hogy ennyi éven át elhallgatta az igazságot az öccse elől, és még az utolsó találkozásukkor sem mondta el. Főleg azt nem, hogy neki miért nem szólt. Nem osztotta meg vele a tervét.

Miután Erina végső búcsút vett Itachitól,a lány elővette Itachi búcsúlevelét,amit Obito adott oda Erinának.

Szeretett Erinámnak!

Mire ezt olvasod,én már valahol messze leszek.Sosem hittem volna,hogy egyszer majd ilyen búcsúlevelet kell írnom neked,kedvesem.Igazán,őszintén sajnálom.De kérlek,ne keress engem.Miközben ezt írom,különös szomorúságot érzek.De hiába szeretnénk frappánsabbat mondani,úgy tűnik muszáj megismételnem a szavaimat.Megértem hogy most aggódsz miattam,és ez nagyon boldoggá tesz engem.Ha a helyedben lennénk,én is ugyanúgy aggódnék.De nincs más választásom.Ha csak rólam lenne szó,valószínűleg kitartottam volna még egy darabig.Az igazat megvallva...veled akartam menni.Így érzek igazából.De te nem olyan vagy,mint én.Mondtam már ezt korábban,de te nagyon erős lány vagy.Nem fizikai értelemben,és nem csak az erős akaratodra gondolok.Ezzel szemben sokat sírsz és könnyen elbátortalanodsz.Én mégis szerettelek.És nem számít,milyen nehézzé váltak a dolgok,vagy hogy milyen kemény csapás ért,te mindig újra talpra tudtál állni.Nem az a fajta ember vagy,aki megtörik és úgy is marad.Biztosra veszem,hogy képes leszel túlélni minden akadályt.Értsd meg,kérlek.A Kilencfarkú megidézése miatt Danzo, a Gyökér vezetője az Uchiha klánt vádolta meg, engem meg azzal bízott meg, hogy iktassam ki a saját klánomat egy esetleges polgárháború elkerülése végett. Én elfogadtam a küldetést, hogy fent tartsam a békét a faluban, de megegyeztem Danzoval, hogy Sasuke életben marad.Én ezek után megtudtam, hogy idézte meg a Kilencfarkút, és az ő segítségével lemészároltam az Uchiha klánt. A klán lemészárlása után a Harmadik Hokage vett engem a szárnyai alá, és az Akatsukiba küldött, hogy kémkedjek a falu számára, cserébe maga a hokage fog Sasukera vigyázni.Amikor megöltem a klánomat és a szüleimet,nagyon elszomorodtam.De amikor arra gondolok,hogyan érezhettek valójában...Nem is tudom.Ha kivégzésre ítéltetnék,nem hagynál cserben ugye?Ha pedig te kerülnél veszélybe,én minden tőlem telhetőt megtennénk,hogy megmentselek.De a tudat,hogy soha többé nem látlak,jobban fáj,mint bármi más.Nagyon hálás vagyok,hogy megismerhettelek téged,és néhány csodálatos boldog pillanatot veled tölthettem.Szívem mélyéből remélem,hogy egy nap újra találkozunk még.Őszintén kívánom,hogy te és Kabuto legyetek nagyon boldogok.

Minden jót kívánok neked szívből: Itachi. - olvasta végig a levelet Erina.

Majd a lány letérdelt és ezüstösen csillogó könnyei combjaira estek,most hogy a levél alapján Erina megtudott mindent volt szerelme múltjáról,rájött hogy Itachi valójában jó ember volt.És hogy Itachi motivációi sokkal összetettebbek és bonyolultabbak voltak, mint amilyennek látszottak. Cselekedetei mindig testvére, és a falu érdekeit szolgálták. A végsőkig büszke és hűséges avarrejteki shinobi volt.

- A balsejtelmem,hogy soha többé nem látom viszont Itachit,beigazolódott. - mondta magában Erina.

Erina egy domb tetején állt, és szomorúan nézett a távolba, ahogy erre gondolt. Hosszú zöldeskék hajzuhatagába belekapott a szél, de ő ezzel nem törődött. Csak emlékeivel volt elfoglalva.A lány most se tudja felfogni,hogy Itachi halála után tudta meg,hogy mik voltak az Uchiha fiú valódi szándékai.

Gondolataiból férje hangja szakította félbe:

- Nem tanácsos ilyen időben kint állni - hallotta meg Kabuto hangját és ő mint mindig, valahányszor meghallotta ezt a kedves hangot, nem bírta ki, hogy ne nézzen férjére, aki ott állt mögötte és őt nézte. A hideg szél belekapott köpenyébe és hosszú ezüst hajába, és Erina úgy érezte, hogy a férfi így még sokkal vonzóbb mint valaha.

- Nem akartam leugrani - kezdett magyarázkodni a lány, és Kabuto nem értette miért tesz ilyet. Nem állította azt, hogy leakar ugrani.

- Tudom, hogy nem akartál leugrani - felelte kedvesen Kabuto.

- Tudod? - kérdezte Erina döbbenten.

- Persze - lépett hozzá közelebb Kabuto és megfogta a kezét feleségének -, én is elolvastam Itachi levelét.Miért akarnál öngyilkos lenni, hiszen te meg én olyan boldogok vagyunk.

- Igen tudom. - mosolyodott el Erina. - Szegény Itachi milyen tragikus véget ért.Mindig rossz úton járt,de mindenkinek kijár a megbánás.És a megbocsátás.Most sem értem hogy mire volt jó, hogy ennyi éven át elhallgatta előlem az igazságot főleg az öccse elől.

- Ne ostorozd magad szerelmem. - fogta meg felesége arcát Kabuto. - Minden erőfeszítésed hogy meg mentsd Itachit,hiába való volt.Te nem vagy vétkes,be kell látni,hogy Itachi maga hívta ki a sorsát.

- Igen azt tudom. mondta mosolyogva Erina. Férje mindig értett ahhoz, hogy őt zavarba hozza, és ez az ártatlanság nagyon imponált Kabutonak. Szerette ha felesége ennyire tiszta és ártatlan. Közelíteni kezdett hozzá és ajka a lány ajkához ért. Gyengéden csókolta meg Erina édes ajkát, amitől a lány beleremegett és viszonozta férje gyengéd csókját. Lassan szétváltak és egymás szemeibe néztek. Egyszerűen nem tudtak betelni egymás látványától. Ahogy egymást nézték ismét eszükbe jutott a nászéjszaka. Újra maguk előtt látták egymás testét, ahogy lassan egybe olvadnak egymással, és egymáséi lesznek, mint három éve amikor először szeretkeztek egymással.Majd Kabuto szorosan magához ölelte a lányt.

- Egy nap majd saját otthonunk lesz,ahol nagyon boldogok leszünk.És ha vége lesz a háborúnak,jöhetnek a gyerekek.Hány gyereket szeretnél tőlem? - mosolygott Kabuto.

- Hát nem tudom,egyet..vagy kettőt. - pirult el Erina.

Kabuto és felesége el nevették magukat,majd Kabuto ismét magához ölelte Erinát.

- Erina nem is tudod mennyire szeretlek,meglátod minden másképp lesz.Ha gyerekünk lesz,nagyon boldog család leszünk,a legboldogabb a világon.

Az éjszakai fény bevilágította a szobájuk ablakán. Erina a szemeit lassan kinyitotta,oldalra nézett Kabutora, aki mélyen aludt.

- Az álmomban szereplő arcátlan ember szavai szünet nélkül ismétlődtek a fejemben.Miért továbbított efféle üzenetet?Azt mondta,nem szabad segítenem Itachinak,hogy elmeneküljön.Valamint azt...hogy meg kell halnia. - mondta magában Erina.

Egy Uchiha szerelmeजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें