Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

15.

SKY

Hazafelé tartottam New Yorkból, egy talk show felvételéről, ahol Lori Sanders volt a házigazda. Megterhelő nap állt mögöttem, és ez Lorit ismerve még enyhe kifejezés is volt. Nem győztem hárítani a nő közeledését, valamiért a fejébe vette, hogy megszerez magának és az ágyába visz ezen az éjszakán. Valószínűleg nem tűrte jól az elutasítást, és már a múltkoriért is eléggé ki lehetett akadva. A stúdióban folyton szemmel tartott és alig tudtam megszökni előle a felvétel után.

Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban a kocsimban, mint amikor végre az autópályán hajtottam hazafelé a sötétben. Legtöbbször Queen-dalokat hallgattam, régi szokás volt még abból az időből, mikor Joseph és anyám ült az első ülésen, én meg hátul Lilyvel. Utazáshoz a legjobb választás volt, de most másra volt szükségem. Váltogattam a rádióadókat, semmi sem volt kedvemre való, végül az egyik rock-csatornánál ragadtam le, ahol éppen a Sweet Child O' Mine-t játszották. Elmosolyodtam az emlék hatására, ahogy anyám megjegyezte egy alkalommal, mennyire imádja Axl Rose mozgását. Az emlék tovaröppent, én meg már csak a szövegre figyeltem és összeszorult tőle a szívem.

Wingfieldbe érve megálltam a 7-Eleven előtt és beugrottam néhány apróságért, fagyasztott pizzáért, egy üveg borért és egy csokiért Lilynek. Szeretek éjszaka vásárolni, mikor szinte senki sincs az üzletekben. Lily szerint ijesztő a majdnem üres szupermarket, mert arról mindig posztapokaliptikus történetek jutnak az eszébe. Ő inkább bement egy Stop & Shopba iskola után és vette, ami az eszébe jutott.

- Sky! Te Sky Peterson vagy!

Utáltam ezt a hangot, és még jobban utáltam a nevemet, amikor ezzel a hangsúllyal ejtették ki. Egy éjjel-nappaliban vásároltam, ahol éjjel kettőkor egy teremtett léleknek sem kellett volna lennie, de persze, éppen ekkor egy lány, aki talán még tizennyolc éves se lehetett, állt meg előttem szétfolyt sminkkel a szeme alatt, és csak úgy áradt belőle az alkohol bűze.

- Ha nem haragszol, sietek.

- Éjjel vásárolsz, mégis, hova sietnél?

- Haza – nyögtem ki kelletlenül és magamban átkoztam Lori Sanderst. Épp most fizettem meg azért, hogy őt leráztam.

- Fagyasztott pizza és bor – bámult a kosaramba a lány. – Pont, mint az anyám.

Volt valami furcsán elkeseredett tónus a hangjában, amiről Lily jutott eszembe. Ez a lány annyi idős lehetett, mint ő, és hasonló problémái lehettek. Mégis, ez a lány az ellenkező pólus volt, aki az önpusztításban találta meg a kiutat.

- Szeretnél egy autogramot?

- Egy olyannak jobban örülnék.

A lány a kosárban lévő vörösborra mutatott, szinte alig tudtam szóhoz jutni.

- Ezért szólítottál le?

- Nem csak. Ha veszel nekem piát és adsz egy tizest, elmegyek veled.

- Még csak az kéne – fújtam ki a levegőt, miközben kétségbeesetten kerestem a legrövidebb utat a kijárat felé. – Menj csak szépen haza és aludd ki magad. Engem várnak otthon.

A lány bénultan állt a sorok között, valószínűleg el sem jutott a tudatáig, hogy elutasítottam. Alig néhány óra különbséggel már másodjára menekültem egy nő elől, aki az ágyamba akart mászni.

LILY

Aiden karjai közt feküdtem, amikor meghallottam a kulcs zörgését. Az nem lehet! Sky azt mondta, egész hétvégén távol lesz, erre most úgy lopózik be az éjszaka közepén, mint aki lopni jön. Ellopni tőlünk ezt a pillanatot. Ahogy itt fekszünk Aidennel, meztelenül a takaró alatt. A nyitott szobaajtó árulóként leplez le minket.