Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

20.

LILY

Tudtam, hogy Aiden dühös lesz rám és magamban igazat adtam neki. Szótlanul hallgattam kifakadását, hagytam, hogy végig mondja, hogy kiadja magából, mert erre most rászolgáltam. Görcsösen fogtam a telefont és vártam, hogy lecsengjen a haragja.

- Lily, jó lenne, ha végre eldöntenéd, hogy mit akarsz! Először szabadságot kérsz a hétvégére, aztán meggondolod magad és azt akarod, hogy hazamenjek?

- Közbejött valami - szóltam, de már meg is bántam, nem mondhattam el neki azt, amit felfedeztem, és a pánikról sem beszélhettem, ami úrrá lett rajtam.

- Persze, megint Sky. Mindig ott áll közöttünk, nem veszed észre? Képtelen leszakadni rólad!

- Én azt hittem, hogy szüksége van rám, de tévedtem.

- Miért nem magaddal törődsz, miért nem csak kettőnkkel? Hagyd már békén! Mit akarsz tőle folyton? Elegem van, hogy köztünk áll, hogy azt várja, azt lesi, hogy mi mikor... hogy aztán...

- Nem! Aiden, én ezt meg sem hallom! - tagadásba fulladt a hangom, alig tudtam kinyögni, amit mondani akartam. Torkom összeszorult, mintha csak figyelmeztetni akarna, hogy ne hazudjak többé magamnak. - Ő a családom.

- Hát persze. De nekem is van családom, Lily, és bármennyire is szeretnék, nem tudok hazamenni, a nagyszüleim nem vennék jó néven, ha most egy csettintésre ugranék.

- Nem szoktam csettintgetni neked.

- Csak szabályokat hozni! Nézd, nem akarok Sky-ról hallani, és azt hiszem, ez a hétvége nekem is jó lesz, hogy átgondoljam a dolgokat. Ha kellek, elérhető vagyok telefonon, de tedd meg, hogy többé nem hozod fel Sky-t, mert elegem van!

Bontotta a vonalat.

Tanácstalanul álltam és azon töprengtem, mit tegyek? Hazamenjek a lakásba? Nem rajongtam az ötletért. Ahogy eljöttem otthonról, ahogy otthagytam Sky-t...

Megint Sky. Talán Aidennek van igaza, túl sokat foglalkozom vele, mégsem tudtam kiverni őt a fejemből.

Miután elrohantam otthonról, lementem a folyópartra, hogy kiszellőztessem a fejem. Szép idő volt és a parton éppen egy szerelmes pár andalgott. Eszembe jutott, hogy mi is lejártunk ide Aidennel, de már olyan távolinak tűnt az egész. Kevés ilyen pillanatunk volt már és ott tartottunk, hogy egy telefonbeszélgetést sem tudtunk rendesen lezárni, csak bántottuk egymást.

Nem foghattunk mindent Sky-ra.

***

Arra számítottam, hogy már alszik, vagy bezárkózott a dolgozószobájába és éppen zenét ír, de az, ami fogadott, ezúttal tényleg váratlanul ért.

A folyosóról láttam, hogy a nappaliban még fel van kapcsolva a lámpa és halk zene szólt. Azt gondoltam, Sky még biztosan ott ül a bontott boros üvege fölött, hogy ez a pillanat akár még alkalmas is lehet rá, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért csak úgy elrohantam. Vagy egyszerűen csak bemegyek hozzá és leülök a szőnyegre és vele együtt hallgatok.

Kiléptem a cipőmből és nekidőltem a bejárati ajtónak, hogy erőt gyűjtsek. Végiggondoltam, mit fogok neki mondani és elhatároztam, hogy beszélek neki a bennem lévő kételyekről, őszinte leszek vele, és megígérem neki, hogy ezután minden másként lesz. Aztán...

Szinte sokkolt a látvány, ami a nappaliban fogadott. A lábam földbe gyökerezett, se mozdulni, se szólni nem bírtam. Az asztal tele volt boros üvegekkel, pizza maradékával, a bútorok ferdén álltak, és Sky... Nos, Sky ott ült a kanapén hátravetett fejjel, lehunyt szemmel, miközben egy ismeretlen nő éppen öltáncot lejtett rajta.