Lily nehezen enged közel magához másokat, nem szeret beszélni a problémáiról, ezért egyedül kell megbirkóznia a ténnyel és a szégyennel, hogy az anyja alkoholista. Kerüli az embereket, mert fél, hogy anyja miatt őt is megbélyegzik. A barátja elől...
A kávégép mellől hallgattam Judd felolvasását. Rögtön Florian után lépett a kis emelvényre. Sky előttem ült egy bárszéken és biztatóan rám mosolygott. Judd után én következtem.
Lábaim mintha gumiból lettek volna, alig bírtam megállni rajtuk, a hátam mögött lévő polcnak támaszkodtam. Judd szavai elhalkultak, én pedig a kezemet ökölbe szorítva rugaszkodtam el a talajtól, hogy megtegyem az első lépést a kis színpad felé. Világ életemben zárkózott voltam, inkább elbújtam mások elől, elrejtőztem a szobámban, hogy ne kelljen az emberek szemébe néznem, mert féltem, hogy mit látok bennük.
Az emelvényen álltam és kényszerítettem magam, hogy felemeljem a fejemet és végignézzek a kíváncsi arcokon, amik szinte összefolytak előttem egy-két ismerős kivételével.
- Sziasztok, Lily vagyok - köszöntöttem a vendégeket. - Látok ismerős arcokat, akikkel már találkoztam az elmúlt héten, örülök, hogy visszajöttetek. Kicsit most forog velem a világ és remélem, nem lesz gond velem. Ijesztő ennyi szempár előtt itt állni.
Elnevettem magam és mintha egy kicsit oldódott volna bennem a feszültség, bár szívem még mindig a torkomban dobogott, és amikor beszélni kezdtem, éreztem, hogy nyakamat, arcomat és fülemet elönti a forróság.
Vettem egy mély levegőt, hogy lelassítsam a pulzusomat, hogy mire hozzákezdek az olvasáshoz, dadogás nélkül folyamatosan tudjak előadni.
- Halljuk, Lily! Meg tudod csinálni!
Judd hangja mosolyt csalt az arcomra. Ott ült az apám is Sky mellett, és mindhárman bátorítva néztek rám. Sky felemelte mindkét kezét, hogy mutassa keresztbe tett ujjait. Florian arca sápadt volt, talán még nálam is jobban izgult. Erről a napról álmodott hosszú évek óta, ahogyan én is, csak más indíttatásból. Arról, hogy egyszer képes leszek kiállni az emberek elé úgy, hogy ne szégyelljem magam azokért a dolgokért, amiket nem én követtem el.
Végül lehullik minden kéreg
és maszk nélkül ott állsz meztelen,
pőrén csak önmagad.
Egyetlen arc, festetlen és sápadt
- széttörtél ezerszer -,
míg végül csak ez maradt.
Most kell, hogy megmutasd éned,
igazi arcod ez, a legalsó réteg.
Lélegezz!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
