Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

24.

LILY

Aiden arca nyúzott volt. Ha nem lettek volna információim Felipétől, aki elmondta, hogy több buliban is összefutott vele, talán még sajnáltam is volna, amiért annyi rengeteget kell tanulnia az egyetemen. A Greenben találkoztunk, nem messze attól a helytől, ahol nem rég még Judd próbált rábeszélni, hogy menjek haza. Próbáltam erőt meríteni abból az emlékből, érezni, hogy valaki mellettem áll, aki támogat, és nem vagyok teljesen egyedül a problémáimmal.

Kevesebb levél volt a fákon, mint legutóbb, észre sem vettem az idő múlását, annyira belesüppedtem new haven-i életem taposómalmába. A barátomra se jutott időm, hogy vigyázzak a kapcsolatunkra, nem vettem észre a repedéseket, amik már jó ideje éket vertek közénk. Vagy inkább nem akartam tudomást venni róluk. Aiden próbálkozott felhívni rá a figyelmemet, de én tagadtam, hogy bármi baj lenne.

- Hogy vagy? - kérdeztem anélkül, hogy a szemébe néztem volna. Egy lehulló falevelet figyeltem, ami lassú méltósággal ereszkedett a föld felé, megadva magát a sorsnak. - Azt hittem, már nem tudunk összehozni egy időpontot, hogy találkozzunk.

- Mégis sikerült.

- Lemondtam a műszakomat.

- Nem kellene dolgoznod.

- Nem azért vagyok itt, hogy erről beszéljünk. Kettőnkről van szó.

Hallgatott. Cipője orrát bámulta, kezeit a farmere zsebébe süllyesztette.

- Azt hittem, ki fogod tudni mondani. Te mindig jobban láttad a kapcsolatunkat, én csak egy álomvilágban élek, és észre sem veszem, ha összeomlik körülöttem a világ. Vagy ha igen, azt gondolom, ez így természetes, ez a világ rendje.

- Nem akartalak bántani.

- Azzal, hogy nem veszed fel a telefont, vissza se hívsz, és nincs időd találkozni velem?

Még mindig hallgatott. Látszott rajta, hogy vívódik, nem tudja, mit kezdjen a helyzettel.

- Időre volt szükségem, hogy gondolkozzam, és azt reméltem, te is rájössz, hogy fontos vagyok neked.

- Nos, nem így történt, szép lassan lemondtál rólam - néztem rá, mire az arca lángba borult. - Tudok a lányról, akivel az utóbbi időben találkozgatsz. Van köztetek valami?

- Nincs.

- De lehet?

- Talán...

- Ha én nem lennék - mondtam ki helyette a nyilvánvalót. - Megkönnyítem a dolgodat, Aiden: a mi kapcsolatunk már nem működik. Azzal a lánnyal több időt töltöttél, mint velem, így hozta az élet, nem haragszom érte.

- Még nincs vége, Lily! - fordult hozzám, és találkozásunk óta most először megfogta a kezem. - Ha nem dolgoznál annyit, talán tudnánk időt szakítani egymásra és helyre hozhatnánk.

- Már akkor vége lett, mikor úgy döntöttél, mégsem veszünk ki közösen egy lakást. Külön utakon folytattuk, és én egyszerűen kívülállóvá váltam.

- Kőbevésted? Vége?

Fájt neki, de mintha meg is könnyebbült volna.

- Szabadok vagyunk.

Aiden mélyen teleszívta a tüdejét a friss levegővel, majd mégis támadó módba váltott:

- Sky boldog lehet.

- Ezzel meg mit akarsz mondani?

Olyan jól ment eddig a szakítás, nem téptük fel a régi sebeket! Eddig a pillanatig. Dermedten vártam, hogy mit fog mondani.