Lány a maszk mögött (BEFEJEZETT)

22.

LILY

- Jackowski? - mért végig gyanakodva az étterem tulajdonosa, ifjabb Luigi, akit legkevesebb hetvenévesnek tippeltem. - A rokonod Steve Jackowski?

Ijedten álltam az apró irodában, még sosem voltam állásinterjún. Wingfieldben csak besétáltam a pékségbe és már enyém is volt a munka, de New Havenben minden másként működött. Pincérnek jelentkeztem egy belvárosi étterembe, fényképes önéletrajzot küldtem, ott hevert a férfi előtti íróasztalon, aki úgy méregetett, mintha azt latolgatná, megérem-e azt az árat, amit fizetnie kell értem.

- N-nem - dadogtam, nem akartam sem előnyt, sem hátrányt élvezni a szüleim miatt.

- Kár - nézett a papírra a férfi, majd felemelte a fejét és a falon lévő képre mutatott. - Látod ott azt a festményt? Na, az Steve Jackowski munkája. Egyszer még diákkorában betért ide a barátaival és nem tudott fizetni. Kellemetlen helyzet volt, de még aznap éjszaka megjelent itt az öreg Jackowski és kifizette a számlát, amit a fia csinált. Egy hét múlva ez a fiatalember besétált az irodámba, ezt a képet hozta és munkát kért tőlem.

Majdnem felnevettem a sors fura fintorán, hogy éppen ebbe az étterembe vezetett az első utam a városban. A képre néztem, valóban felfedeztem rajta apám jellegzetes stílusát.

- Gyakran alkalmazok diákokat - folytatta -, nem is gondolnád, bár némelyik eléggé megbízhatatlan. Te milyen szakon tanulsz?

- Nem járok egyetemre, csak a barátom után jöttem. Ő az orvosira jár.

- Orvosira? És te nem is tanulsz?

Felvonta a szemöldökét, mintha szánalom lett volna a szemében. Biztos sok olyan történetet hallott már, ahol a lány eldobta a lehetőségeit, hogy a fiú tanulhasson. De a miénk nem ilyen történet volt.

- Beiratkoztam egy írókurzusra. Csak néhány óra elfoglaltság délelőttönként és nem is minden nap.

- Írókurzus - a férfi jelentőségteljesen nézett rám a szemüvege fölött. - Biztosan nem vagy a rokona Steve Jackowskinak?

Mély levegőt vettem, hogy a szemébe hazudjak, de egyszerűen kellett nekem ez a munka, két perc sétára volt az épület onnan, ahol a kurzust tartották, és csak öt perc sétára a George Street-i lakás, ahol szobát béreltem. A csillagok éppen együtt álltak és minden annyira ideálisnak tűnt.

- A lánya vagyok - bukott ki belőlem, miközben fülig vörösödtem.

- Aha! Sejtettem, a Jackowskiknak jó érzékük van éttermet választani - mosolyodott el. - Ő küldött ide?

- Fogalma sincs, hogy itt vagyok, ahogy nekem sem volt, hogy itt dolgozott.

- Rendben. Holnap kezdesz, este fél hatra gyere. Üdv a csapatban, Jackowski!

Bénultan álltam, hallottam a szavait, de nem ért el a tudatomig, olyan gyorsan történt minden. Nehéz volt elhinni, hogy amióta csak betettem a lábam ebbe a városba és a saját kezembe vettem az irányítást, minden olyan simán, gördülékenyen ment.

***

Kétségtelenül kívül találtam magam a körön és ez megijesztett. Ez az új felállás talán még furcsább volt, mint Wingfieldben. Aiden hamar új barátokat szerzett, míg én csak egy új munkát. Meg sem hallotta, amit mondtam, csak az egyetemről, a kollégiumi szobatársáról és a fontos programokról beszélt, amiken muszáj volt részt vennie.

- Remélem, nem haragszol.

- Nem, persze, hogy nem, csak... Ma van az utolsó szabad estém, holnaptól kezdek Luigi papa konyhájában, és jó lett volna együtt tölteni egy kis időt.