Leyla és Scott Meyer olyan mint tűz és víz. Ellentétek, mégis az első találkozástól kezdve vonzódnak egymáshoz. Ezt a perzselő szenvedélyes vonzalmat nem tagadják, inkább bátrabban közelednek egymás felé. A szerelmük végzetes és viharként tombol köz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hova szeretnél vinni? - Scott rozoga régi autójában ültünk. Színes autó illatosítók lógtak a visszapillantó tükör felületéről. Az ablak félig levolt húzva, így az esti hűvösebb szellő bátran kapott a hajamba. Scott azt mondta, hogy ne öltözzek ki csinosan, mert nincsen kedve leütni a férfiakat, akik rajtam legeltetik majdva szemüket, ezért egy hosszított Ramones lógóval ellátott pólónál, és egy farmer mellett döntöttem. A Jep fényszórója megvilágította előttünk a keskeny homokos utat, ami kevés idő múlva, tágas utcai aszfaltá változott. Mosolyogva pillantottam szét. Este kilenc óra volt. Nem láttam sokat a városból, de azt megállapítottam, hogy itt este van az élet. Minden utcasarkon kocsmák és kicsi bárok díszelegtek. Mindenhol voltak emberek. Sétáltak a járdán, bent ittak a kocsmákban, és nevetgéltek. A lehúzott ablakon keresztül, ismerős countryzene csapta meg a fülemet. Scottra pillantottam, aki mosolyra húzta a száját. Megtámaszkodtam a combján, és nyomtam egy puszit az arcára. - Már most tetszik az itteni hangulat - suttogtam a fülébe hallkan. Válaszul csak az ajka szélébe harapott, és lefordult egy kocsma előtt található parkolóba. Az Jepet leállította és rám pillantott.
- Samuel barátomnak van a legjobb kocsmája a városban. Bent van biliárdasztal is. Imádni fogod - tűrte fel a kapucnis pulcsiját a könyökéig. Kikapcsoltam a biztonságiövet, és elhúztam a számat.
- Nem tudok biliárdozni - szálltam ki a kocsiból, és megfogtam a kezét. Puszit nyomott a homlokomra, és megrázta a fejét.
- Itt mindenki profi szinten biliárdozik. Kivéve engem - tette hozzá nevetve.
- Hé! - tettem a mellkasára a kezem nevetve.
- Vicc volt Tőrpilla - a derekamra tette a kezét, belökte előttünk a kicsi kétszárnyú ajtót, és beléptünk a kocsmába.
- Ejha - bújtam Scotthoz. A kocsma, tipikus kocsma volt. De az a fajta, ami még nekem is tetszett. Mindenhol fa székek ölelték körbe a fa mahagóni asztalokat. A székeken leginkább férfiak ültek. A levegőben terjengett a cigaretta szaga és a sör tömény illata. Scottra pillantottam és elhúztam a számat. A szemembe nézet és a pult felé sétáltunk.
- Nálunk ez számít menőnek. Nézd meg azt! - mutatott a falon tátongó hatalmas disznó fejre. Nyeltem egyet. - Hát nem egyedi? - ültünk le a pult mellé, a kezünket a felületére tettük.
- Nem tudom, hogy itt hogyan működnek a dolgok - suttogtam.
- Akkor ezt figyeld! - mondta, majd a torkát köszörülte. - Két alkohol mentes ide! - csapott a pultra. Ekkor két üvegsört csúsztattak felénk a pulton. Scott elkapta őket, a sör kupakját a pult szélén pöccintette le, és a kezembe adta. A másik sörrel is ugyan ezt csinálta. Meglepetten fürkésztem az arcát.
- Fenékig! - pacsizott le Scottal a csapos férfi.
- Kösz Samuel! - veregette meg a vállát Scott, miközben mosolyogva néztem őket. Mégis, hogy lehet egy férfi ennyire gyönyörű, amikor mosolyog? Szinte elvesztem Scott hangjában és a mosolyában. Mintha egy olyan dolgot figyelnék, amihez zsigerből vonzódok. Az államat megtámasztottam a kezemen, és néha felsóhajtottam ahogy beszélgettek. Lassan kortyoltam bele a sörbe, de az íze miatt, köptem ki a pultra. Scott nagy szemekkel nézett rám, a háttérben hangos, rekedtes nevetést hallottam. Ilyen helyeken miért nevetnek úgy az emberek, hogy még a másik városban is hallani lehet őket? - Minden oké? - Scott elvette az üveget, és kért a csapostól egy fél citromot.
