Leyla és Scott Meyer olyan mint tűz és víz. Ellentétek, mégis az első találkozástól kezdve vonzódnak egymáshoz. Ezt a perzselő szenvedélyes vonzalmat nem tagadják, inkább bátrabban közelednek egymás felé. A szerelmük végzetes és viharként tombol köz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy órán belül kiért az állatorvos és megvizsgálta Scott lovát. Szorult szívvel hallgattam azt, hogy csak percei voltak hátra. Az állatorvos mindent megtett. Gyógyszert adott a lónak, levitte a lázát és kapott antibiotikumot. Scott megköszönte a segítséget, a lovát az istállóba vezette. Szegény kikészült, és fáradt is volt a történtek után. Eszembe jutott, hogy ez a ló Scott édesapjáé volt. Ez miatt nagyobb bűntudatott éreztem, mint valaha. Az ablakomból láttam azt, hogy kint van. A lámpa halvány fénye megvilágította az istálló régi ajtaját. A történtek után nem tudtam aludni, felkötöttem a hajam és hallkan csuktam be magam után a szobám ajtaját. A szívem ő hozzá húzott. Bocsánatot akartam kérni, mellette akartam lenni. Némán csuktam be magam után a szúnyoghálós ajtót és hevesen dobogó szívvel sétáltam az istálló felé. Tudtam, hogy most haragszik rám, de muszáj közel kerülnöm hozzá. Azt akartam, hogy tudja azt, hogy rám számíthat. Az istállóban egy padon ült é némán nézte a lovát, aki mozdulatlanul állva aludt. Annyira a gondolataiba volt merülve, hogy nem is érzékelte a jelenlétem, legalábbis én ezt hittem.
- Ma majdnem meghalt a lovam - a fejét lehorgasztotta, a csuklójával megdörzsölte a szemét. Nyeltem egyet, a mozdulataim határozatlanok voltak. Megálltam mellette, az ajkamat halk sóhaj hagyta el.
- Az én hibám. Nagyon sajnálom - nem akartam sírni, de nem tudtam visszafogni. - Ha nem vezettem volna arra, akkor ez nem történt volna meg - a szemem elé tettem a kezem, de Scott hozzám sétált, és szorosan magához húzott.
- Nem tudhattad Leyla - nyomott egy puszit a homlokomra. - Tudom, hogy sajnálod. Nem történt semmi baj - simította meg az államat.
- Nem mondhatsz ilyeneket. Ez akkor is az én hibám - motyogtam könnyes szemmel.
- Gyere - Scott megfogta a kezem, és kinyitotta a karám ajtaját. A tenyeremet a ló homlokára tette, az ajkát halvány mosolyra húzta. – Most már jól van, csak pihenésre van szüksége - suttogta, miközben a kezem beterítette a ló homlokát, majd lecsúszott az orrára.
- Annyira nyugodt - ráztam meg a fejem. - Tényleg így alszik? Vagy csak pihen?
- Pihen és alszik is. Nézd a fülét - Scott a fülemhez hajolt, az ajka súrolta a bőrömet. - Hegyezi a fülét. Hallgat minket - a kézfejével az arcomat és a nyakamat simogatta.
- Tehát nem haragszol rám?
- Egy kicsit - fürkészte az arcomat. - De nem tudhattad. Én pedig megértem - bólintott lassan. - A kérdés csak az, hogy hogyan büntesselek meg - simította meg az ajkamat. Ekkor oldalra pillantottam a szénára, ami mellett volt egy régi pokróc.
- Megakarsz büntetni? - néztem végig rajta. - Durván?
- Mindennél jobban, hogy érezd a törődést - megfogta a hajamat, és kivette belőle a hajgumit. - Durván akarok benned lenni. Mit szólsz hozzá? - nyomott egy puszit az arcomra.
