Leyla és Scott Meyer olyan mint tűz és víz. Ellentétek, mégis az első találkozástól kezdve vonzódnak egymáshoz. Ezt a perzselő szenvedélyes vonzalmat nem tagadják, inkább bátrabban közelednek egymás felé. A szerelmük végzetes és viharként tombol köz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Valamiért mosolyra húztam az ajkamat, amikor felébredtem. Valamiért nem akartam reggel kilenc óráig aludni. Valamiért, már reggel hét órakor beágyaztam és kinyitottam az ablakot, hogy a nap első sugarai átjárják a szobám falait. Valamiért felfogtam a hajam, és most először nem azt néztem magamon, hogy tökéletesen öltöztem- e fel. Egy egyszerű fekete póló is jó volt, egy farmer rövidnadrággal.
Miután arcot és fogat is mostam, a hajamat átfésültem, és még egyszer felfogtam, majd lesétáltam a lépcsőn, a tekintetemmel pedig őt kerestem, de Scott nem volt a konyhában. Talán egy kicsit szomorú lettem ez miatt, de mégis leültem apával szemben, az asztalhoz. Apán egy kockás ing és egy kopott farmer volt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, miközben ő is köszönt nekem. Elvettem egy szem paradicsomot és a számba tömtem, miközben megkentem a pirítós kenyeremet vajjal, de ekkor már a harmadik szem paradicsomnál tartottam. Apa pedig a paprikánál és a fehér lila hagymánál tartott.
- Hogy vagy lányom, megszoktad már a vidéki életet? - kérdezte vigyorral az arcán. Az a vigyor...apa a világ legszexibb közép korú férfije. Csodálkoztam is, hogy nem talált itt magának valakit. Mondjuk az Isten háta mögött egy vidéki bírtokon, erre nem sok esély van.
- Oh, persze apa! Alig vagyok itt egy hete, de már megszoktam azt, hogy néha csirkékkel alszok. A teknősbéka sem rossz, aki a mosogatóban lubickol... - haraptam bele a kenyérbe, ami ropogott, miközben rágtam. Az ablak felé pillantottam, ami Diabló körkarámjára nézett rá. Megpillantottam Scottot, aki vezetőszáron vezette Diablót. - Mit csinál Scott? - kérdeztem zavartan.
- Tudtommal, rá akar ülni Diabló hátára - apa a narancslébe ivott, és megrántotta a vállát. - Az ő lova. Talán jobban ismeri, mint mi - pillantott a szemembe, én pedig elfordítottam a fejem, és erőltettem magamra egy mosolyt.
- Te mit fogsz ma csinálni? - kérdeztem.
- A földet kéne már megnézni. Ültetni is kéne - megmasszírozta a tarkóját, és rám mutatott. - Nyuszik, tehén és tojások!
- Haha, kösz apa! - a kezembe vettem a kenyeret, és grimaszolva kisétáltam a konyhából. Kilöktem magam előtt a szúnyoghálós ajtót, majd leültem a tornác szélére, a lábamra húztam a lovaglócsizmát, ami rám várt. Megsimítottam a lustálkodó pásztorkutyák fülét, majd hunyorogva sétáltam a naponScott felé, aki, amikor megpillantott, gyönyörű mosolyra húzta a száját. Mi az, ami még a napnál is fényesebb? Na? Scott mosolya. Megőrülök tőle. - Mit csinálsz cowboy? - felhúztam magam a korláton, a lábamat pedig az utolsó fokra helyeztem. Csendben ettem a kenyeremet, miközben a kezét az övére tette. (Igen, olyan szexi öve volt, mint amilyen a cowboyoknak szokott lenni, és igen a fenekén feszült a farmer.)
- Úgy döntöttem, hogy szintet lépünk - nézett a szemembe, majd a lovához sétált, és lassan levette róla a kantárt. Hozzám sétált, a fára akasztotta a kopott, bőrt, majd a kerítésnek támaszkodott.
