Leyla és Scott Meyer olyan mint tűz és víz. Ellentétek, mégis az első találkozástól kezdve vonzódnak egymáshoz. Ezt a perzselő szenvedélyes vonzalmat nem tagadják, inkább bátrabban közelednek egymás felé. A szerelmük végzetes és viharként tombol köz...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amint Scott jobban lett, azonnal feladatot is kapott apámtól, vagyis igazából, Scott vette át apa feladatát. Mert amíg Scottnak gyógyult a dereka, addig apa csinált mindent az állatoknál és a bírtokon is. És mivel apa már középkorú, ezért nem tudott mindenre oda figyelni. Mert a főkaput nyitva hagyta. A tehén és a bárányok pedig azonnal menekülőre fogták a dolgot. Apa természetesen magát szidta, hogy mégis, hogy lehetett ennyire figyelmetlen. És ekkor jött rá arra, hogy Scott munkája egyáltalán nem egyszerű. És most már azt is kezdi érteni, hogy este tíz órakor, Scott miért vonszolja fel magát a lépcsőn, és miért dől be az ágyba. A fáradság és az egész napos munka, komoly izomlázat boka és vádli fájdalmakat eredményezz, és ilyenkor a legjobb lefeküdni. Mivel Scott azonnal kapott feladatot, így apa a lelkére kötötte, hogy vigyen magával, és együtt tereljük össze a bárányokat, mert apa azt hiszi, hogy az egyetlen kislánya biztos, hogy csak a munkára fog koncentrálni, és lefogja szarni a napsütötte bőrű, magas, izmos Cowboyt. Haha. Rosszul hitte.
- Ez a kocsi hány éves? - pillantottam Scottra, miközben a poros homokos úton araszoltunk előre. Nem tudom, hogy az autó, vagy a lószállító ad- e ki olyan hangot, mintha ketté szeretne törni. - Csak mert úgy érzem, mintha kiakarna gurulni az egyik kereke! - pillantottam Scottra, aki a negyedik gödörbe hajtott bele, én pedig negyedszerre is beütöttem a fejem az ablak felületébe.
- Hány éves? Szerintem több mint a mi életkorunk összesen - halvány mosolyra húzta a száját, én pedig felhúztam a szemöldökömet, miközben a szellő belekapott a hajamba. Egy mező mellett hajtottunk el. A hatalmas tölgyfa árnyékot vetett a legelésző tehénre és a fehér bárányokra. Bárányok...és tehén!!
- Ott! Állj! - mutattam tölgyfa felé, Scott pedig oldalra húzta a kormányt és behajtott a mező szélére, ahol leállította a csotrogányt. Kikapcsoltam az övemet, és kinyitottam az ajtót, aminek a belseje már rozsdás volt, ezért furcsa hangot adott ki, amikor visszacsuktam. Scott a kezébe vett egy kötelet, és kipattant a kormány mögűl.
- Helló Mező! - sétált lassan a tehén felé, aki nekünk háttal legelészett. - Legyél jó kis tehén - pillantott fél szemmel rám, én pedig csípőre tettem a kezem, amolyan "Na csináld" stílusban. Ez a pasi olyan szexi, hogy még a látványától is hevesebben ver a szívem. Mondjam el, hogy milyen ruhában van? Egy egyszerű terepmintájú nadrágot vett fel, hozzá pedig egy fekete trikót. Ennyi. Mégis olyan szexi volt, hogy legszívesebben a nyakába ugranék.
- Szerintem nem fog elmenni - bólogattam vigyorogva.
- Ahelyett, hogy ott állsz, a kocsi platójában van egy kötél. Tereld össze a bárányokat, vagy tegyél rájuk egy kötelet és vidd be őket a lószállítóba! - pillantott a hosszabb utánfutó felé.
- Bocs, főnök! - mosolyogtam, majd Scott a levegőbe dobta a kötelet, ami a tehén nyakára tekeredett. Bár ez az állat valami nagyon fincsi füvet találhatott mert meg sem akart mozdulni.
