Epilógus

2.3K 153 117
                                    

[Két hónappal később]

- Nem hiszem el, hogy még mindig nem tudod! - vágott fejbe az én drága párom, egy felcsavart újság papírral, büntetésképp, mert hiába magyarázta el háromszor annak a bizonyos másodfokú egyenlet a megoldását, ami fölött már legalább tíz perce ülök, még mindig nem tudom.

- Áú.. - szisszentem fel, megdörzsölve fejem búbját az ütés helyén - Gonosz vagy... - morogtam, szúrós tekintettel nézve rá.

- Te meg hülye! - förmedt rám, karba tett kézzel, mire elhúzott szájjal sütöttem le tekintetem.

- Inkább hagyjuk... - sóhajtottam fel végül - Majd később folytatjuk, elfáradtam - döntöttem neki fejemet a mögöttem levő kemény falnak, miközben figyelmesen követtem tekintettemmel ahogy a szőke, kissé morogva elrakja a tankönyveket.

- Igazán megerőltethetnéd magadat - morogta velem szembe helyet foglalva.

- Tudod, hogy ez nekem mennyire nehezen megy - túrtam idegesen vörös tincseimbe, egy keserű mosollyal ajkaimon.

- Tudom... - sóhajtott fel, szinte már az ölembe ülve, vállamra hajtva fejét.

- Te is elfáradtál? - kérdeztem, puha tincseivel játszadozva.

- Melletted? - emelte fel hirtelen a fejét - Már hogy ne.. - mosolyodott el gúnyosan, mire én gondterhelten felsóhajtottam, félre nézve - Hé! Nehogy megsértődj! - vette arcom két keze közé, majd egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra, mire akaratlanul is elmosolyodtam - Szeretlek... - suttogta elválva tőlem, mire meglepetten pislogtam rá.

- T-tessék? - kérdeztem vissza, most már szélesen vigyorogva.

- Tudom, hogy hallottad, tudtommal nem vagy süket... Szóval nem mondom el még egyszer.. - morogta, fedetlen vállamra hintve egy csókot.

- Komolyan mondtad? - kérdeztem hatát simogatva, kissé elpirulva.

- Persze, hogy komolyan... Tch... Tényleg szeretlek te barom - mondta ki végül ismét, mire halkan elkezdtem kuncogni.

- Én is szeretlek.. - mosolyodtam el ha lehet még szélesebben - Te barom - tettem hozzá, ismét halk nevetésbe kezdve, mire Katsuki szúrós tekintettével találtam szemben magam.

- Mit mondtál? - kérdezte fenyegetően.

- Csak azt, hogy mérhetetlenül boldog vagyok - haraptam be ajkaim, vörös arccal lesütve tekintetem.

- Ezt ne csináld! - szólt rám, mire értetlenül néztem fel rá.

- Mit? - kérdeztem vissza.

- Ezt! - sütötte le tekintetét rám mutatva, mire még mindig ugyanúgy pislogtam rá - Ahj bassza meg! - mordult fel - Ne harapdált így a szádat... - kezdett el játszadozni a takaró szélével zavarában.

- Miért ne? - húztam elégedett vigyorra ajkait.

- Tch.. azért baszd meg, mert irtó szexin nézel így ki.. - morogta vörös arccal, mire diadalittasan vigyorogva tepertem magam alá, mire döbbenten pislogott rám, teljesen vörös arccal.

Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]Where stories live. Discover now