Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

6.fejezet

Bakugou tegnap este megpróbált mindent belém verni, amit tudott, nem mondom, hogy hasztalanul.

De ennek köszönhetően fáradtabb vagyok, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna...

Alig bírtam kikelni az ágyamból, az iskola padba konkrétan már úgy estem be. A fáradtságomnak köszönhetően pedig sikeresen elaludtam töri óra közepén.

Valójában képes lettem volna még legalább három órát átaludni, viszont valaki felkeltett, gyanítom kicsöngetés után.

Semmi kedvem sem volt kinyitni a szemeim, viszont kénytelen voltam. Így végül erőt véve magamon, ránéztem a "zaklatómra" ki kínosan vigyorogva nézett félre. Gyanítom elég gyilkos tekintetem lehetett...

- Jó reggelt... - vakarta meg a tarkóját idegesen Kaminari, mire fújtatva magamra kaptam a táskám, majd elindultam kifelé a teremből.

- Kirishima! - szólt utánam, mire megtorpanva ráemeltem fáradt tekintetem - Ebbe a terembe lesz a következő óránk is...

Idegesen felsóhajtva menetem vissza a helyemre, majd ismét a padra döntöttem fejem.

- Még is mit csináltál te az éjszaka, hogy ilyen fáradt vagyok? - kérdezte a padomnak támaszkodva.

- Aludtam... - morogtam lehunyva szemeim.

- Nem úgy néz ki... Mitől vagy ilyen fáradt?

- Tanultam... - nyögtem ki, felkelve az asztalról.

- Olyat is szoktál? - kuncogott halkan, mire dühös pillantásokkal illetem - Jó, na, bocs! Muszáj volt! - mosolygott szélesen, mire felsóhajtva dőltem hátra a székemen - Ennyire megerőltetted magad? - kérdezte kíváncsian, mire én lopva a szőkére pillantottam, melyből könnyen letudta szűrni a dolgokat - Biztos csak tanultatok? - vigyorgott rám kajánul, közelebb hajolva hozzám.

- Túl mocskos a fantáziád... - sóhajtottam halványan elmosolyodva - De... jó is lett volna... - sütöttem le tekintetem, az emlékek felelevenítése végett.

- Valami történt? - kérdezte, olyan halkan, hogy csak én halljam. Hangjában aggodalmat véltem felfedezni.

- M-majd... Négyszemközt elmesélem... - morogtam, magam elé nézve.

- Rendben... - sóhajtott fel - Délután átmegyek hozzád!

- Jó - bólintottam, mire visszavánszorgott a helyére, ugyanis a csengő épp jelezte, hogy megkezdődött a következő, soha véget nem érő óra is.

...

- Ma is segítsek? - pillantott rám a mellettem sétáló szőke, mire kínosan elmosolyodva megráztam a fejem.

- M-majd... Inkább hétvégén... - nyögtem ki zavartan lesütve tekintetem.

- Ahogy akarod.. - sóhajtotta - Akkor nálunk is alszol?

- Nálatok? - lepődtem meg.

Általában mindig nálam szoktunk összejönni, mert ott nem zavar minket senki, na nem mintha annyira zavaró tényezők lennének a szülei...

- Aha. A banyáék elmennek itthonról valami üzleti faszságra, pár napra, szóval nem zavar minket senki. Úgyis régen voltál már nálunk - pillantott rám, mire zavartan bólintottam.

Annyira elszaporodtak mostanság a mocskosabbnál mocskosabb gondolataim. Kezdem magamat is megijeszteni. Már attól rosszul vagyok, hogy kettesben leszek vele, egy házban, teljesen egyedül...