Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

22.fejezet

A lila hajú amint meglátott, összeszűkült szemekkel, egyszerűen csak rám csapta az ajtót, mire döbbenten pislogtam a faszerkezetre.

Bassza meg...

- Várj! - kezdtem el ismét kopogni, szinte már kétségbeesetten - Kérlek engedj be! Shinsou! Beszélnem kell Kaminarival! - ütöttem az ajtót, egészen addig, amíg, nem volt képes ismét kinyitni.

A lila hajú ajkain ezúttal gúnyos mosoly ült, szemeiből megvetés tükröződött.

Én is így szoktam másokra nézni...? Ez borzalmas...

- Kaminarival? - nézett rám hitetlenül - Miről? Megint közlöd vele- Bocsánat, vélünk! Hogy mekkora selejt buzik vagyunk? Hah? Akkor el is húzhatsz a picsába! - förmedt rám, ismét rám akarva csapni az ajtót, viszont még időben megállítottam azt lábammal.

- K-kérlek... Bocsánatot szeretnék kérni.. - préseltem ki ajkaimon, az ajtónak támaszkodva, mire Shinosu hitetlen pillantásival találtam szemben magam.

- Ezzel elkéstél.. - morogta elhúzott szájjal.

- Hagyd! - hallottam a szobából Kaminari hangját, mire akaratlanul is, egy megkönnyebbült sóhajtás hagyta el ajkaim.

Shinsou csak ciccegve nyitotta ki előttem az ajtót, mire én végre beléptem a helyiségbe.

Kaminari az ágyán ült, kíváncsian pislogva rám, de láttam rajta a bizonytalanságot.

- Szóval? - tette keresztbe kezeit, mire kissé nehézkesen, de erőt vettem magamon, és meghajoltam előttük.

- Sajnálom... Nem gondoltam komolyan amit akkor mondtam. Cs-csak.. meglepett.. és én nem vagyok ehhez szokva... Meggondolatlanul cselekedtem, ne haragudjatok... - sóhajtottam, lopva próbálva elkapni pillantásaikat.

- Inkább hagyjuk Bakugou... - rázta a fejét Kaminari, egy mosolyt erőltetve ajkaira - Mind tudjuk, hogy vélekedsz valójában efelől... Felesleges ez az egész.. - már épp felszólaltam volna ellene, de leintve folytatta tovább - Szóval mond, valójában miért jöttél? - nézett szemeimbe, keserű mosollyal ajkain, mire felsóhajtva tettem fel eredeti kérdésem:

- Tudod, hogy hol van Kirishima? - vettem fel vele a szemkontaktust, mire egyből feltűnt, hogy összezavarodott kérdésem hallatán.
Mint aki elfelejtett volna valamit...

- K-kiri? N-nem volt ma iskolába... Nincs a szobájába? - pislogott értetlenül, kissé idegesen.

- Nincs.. és a cuccai sem... - sóhajtottam fel, a parkettát pásztázva - Emiatt vagyok itt... Ti elég jóban vagytok, gondoltam szólt neked... - túrtam szőke tincseimbe.

- Nem.. nem szólt.. de.. Nem értem. Miért? Hova ment? Nem tudok róla, hogy bármi baja lenne... - gondolkodott el, mire én felsóhajtva sütöttem le tekintetem.

- Történt valami, mi? - szólalt meg ismét Kaminari, rövid idő elteltével, gyanúsan pislogva rám, mire ajkaimat beharapva pillantottam félre, majd pedig tekintetem Shinsoura siklott, ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy ő tud erről. Bár ha újdonság is neki, valószínű nem fogja híresztelni...

Végül ismét Kaminarira néztem, kinek tekintete türelmetlenséget tükrözött.

- Szóval? - kérdezte felsóhajtva, mire nagyot nyelve, szorítottam ökölbe kezeim.