Szívembe zárva [KiriBaku - Befejezett]

Prológus

Sokat gondolkodtam, hogy ennek az egésznek van-e értelme.

Hogy egy olyan világban élsz, ahol ha egy picit is eltérsz a normálistól, már elítélnek, lenéznek, sőt sokszor ember számba sem vesznek...

Sőt, van hogy az emberek a másikat akaratukon kívül bántják. Sose tudod mi fáj a másiknak. Egy aprócska szó is a mélybe tudja taszítani az embert. Nem tudhatod, mivel kit bántasz meg. Sokszor nem is gondoljuk komolyan amit mondunk, mégis ember tömkelegét képes vagyunk vele megbántani.

Minden embernek vannak titkai, sötét és mocskos titkai... Amit megpróbálnak elrejteni a külvilág elől, hogy egy nap minden lelepleződjön, és elveszíts minden embert körülötted, aki bármikor, csak egy kicsit is fontos volt számodra.

Az én titkom, a mai világban már sokaknál elfogadott. Legalábbis ezt a látszatot próbálják kelteni. Pedig ez nem teljesen igaz.

Nehéz jó családba születni, és ennél még nehezebb jó tulajdonságokkal rendelkezni. Megfelelni a megszokott normáknak...

Közel három hónapja történt, pontosabban kezdődött... Eleinte nem értettem mi van velem, aztán idővel rájöttem a dolgok valójára. Szerelembe estem. Ami egy csodálatos dolog, csak hogy nem az én esetembe. Azóta is átokként tekintek erre a dologra, próbálva minél jobban elnyomni az érzelmeimet. Mert mind helytelenek.

Nem erre tanítottak. Nem erre neveltek. Nem ezt várják el tőlem. Nem lehetek más, mert elítélnének....

Ha anyukám még élne, csalódott lenne, pedig nagyon jó ember volt, mindig figyelmes volt és törődött velem. Viszont elítélte az ilyen embereket. Mondhatni alaptalanul. De ők ebben nőttek fel, az ő szüleik erre tanították őket, és ők is így erre gyereküket.

Viszont ez nem határoz meg semmit.

Mégis borzasztó bűntudatom van. Szégyellem magam. Nem ezt várják el. Én megakarok felelni nekik...

Főleg neki.... Viszont ahhoz, az érzelmeimnek semmisnek kell lennie. Mert ő nem fogad el így. Neki nincs szüksége egy olyanra, mint én. Nem akarja, hogy több legyek, mint egy barát. Egy legjobb barát. És ezt a szerepemet egyáltalán nem akarom elveszíteni. Mert szükségem van rá. Még ha nem is úgy kezel, mint én azt szeretném, akkor is.

Már régebben is rájöttem a valódi nemi identitásomra. Viszont elhessegettem ezeket a gondolatokat, a mostani érzéseimhez hasonlóan. Mert hülyeségnek tartottam. Mert nem volt ilyen a környezetembe. Hibásnak éreztem magam. Hogy egyszerűen miért nem tud megtetszeni egy lány? Miért nem tud felizgatni a látványa, ahogyan a normális tinédzser fiúk esetében ez szokott lenni? Miért nem tudnak belőlem semmit kiváltani?

Végül hagytam ezt az egészet a francba.

Majd megváltozik. Csak még nem találtam megfelelőt.

Hittem az igaz szerelembe, hogy képes vagyok első látásra beleszeretni a választott illetőbe...

Ami nem mondom, hogy hiba volt. Csak rossz nemnél keresgéltem.

Mert... beleszeretettem egy fiúba.

Kétségbe voltam esve.

Miért történik ez? Miért nem lehet normális életem?

Valójában ez csak eleinte zavart. Lassan elfogadtam magamat. Bár közel egy hónapra volt szükségem hozzá, ez a többi hozzám hasonlóhoz képest kevés idő.

Csak ezt követően szembesültem a ténnyel, hogy ez a szerelem, teljesen viszonzatlan.

Bár nem vallottam neki. És soha nem is fogok.

Tudom, hogy elítéli a magamfajtákat, és azt is, hogy ő is szerelmes.

Egy gyönyörű lányba. Ahogy az annak rendje és sora.

Őszintén, már nem igazán zavar. Megszoktam az érzést. És azt, hogy állandóan hazudok magamnak.

Mert valójában kurvára zavar, és majd megszakad a szívem, amikor róla áradozik.

És most hitegethetne bárki, vagy akár én saját magamat, hogy biztos csak azért csinálja, hogy féltékenyé tegyen. Vagy, hogy épp hozzám hasonlóan ő is elakarja nyomni az érzéseit. Mert, hogy ő is a fiúkat szereti.

Csak, hogy ez nem egy nyálas és boldog történet, ahol a főszereplő mindig megkapja azt amit szeretne. Mindig csak várni kell egy kicsit a boldogságra. Minden megtörténik magától, mint a kibaszott filmekben. Egybeesések tömkelege.

Csak, hogy ez nem egy romantikus film, egy gerlepárról.

Láttam, hogy nézett rá. Oda-vissza van érte. Le sem tagadhatná.

Itt nem mindenki jár szerencsével, nem kapja meg mindenki azt amit szeretne, ez nem egy álom világ, ez a mocskos valóság, amihez kénytelenek vagyunk alkalmazkodni...