Jóban-rosszban, veled együtt (Tom Holland ff.)

2./8.

- Anya csomagolt egy csomó kötszert.- mászott ki Paddy a partra, azzal elfutott. Mi addig kisegítettük Hazt a vízből, majd bementünk Z bungallójának a fürdőszobájába. Harrison leült egy székre, én pedig mögé álltam és megpróbáltam kiszedni a haját a sebből. Mire a nagy részét kiszedtem Paddy is megérkezett és nekiálltam a "műtétnek".

- Miért lökött el téged?- kérdezte Tom.

- Mondtam már, hogy beesett és engem hibáztatott érte.- felelte Haz.- Biztos csak menstuál.- legyintett. Olyan aranyos ez a fiú, Bethanie nem érdemli meg.

- Hát, nekem nem olyan tipusnak tűnik, mint aki szokott menstruálni.- forgattam a szemeimet, miközben egy kis betadint csöppentettem a sebre, mire Harrison felszisszent. Mindenki elkezdett nevetni.

- Ezt adom lépett mellém Zendaya.

- Hoppá! Kimodtam volna hangosan!?- tettettem úgy mintha nem direkt szóltam volna.

- Betty nem olyan. Ti nem ismeritek!- védekezett szőke barátunk.

- Hú haver, te jól beverhetted a fejed.- poénkodott Harry.

- Kész.- ragasztottam le a sebet egy raktapasszal.

- Nem megyünk el ebédelni egy étterembe?- kérdezte Sam, mire megkordult a gyomra.

- De!- mondtuk egyszerre.

Mindenki visszament a saját bungallójába átöltözni. Egy fehér, Crazy feliratú atlétát, farmer rövid nadrágot és fekete, hosszúszárú Converset vettem fel. Bementem a fürdőszobába, hogy megcsináljam a hajam és felvigyek egy kevés sminket. Éppen a szempilla spirált használtam, amikor hideg és feketeség let a helyiségben. Mindenhonnan a barátaim hangját hallottam. "Lu, segíts!" kiabálták. Egyszer csak meghallottam Bethanie gonosz kacaját, majd éles tárgyak jöttek nekem. Leroskadtam a földre és összekuporodtam. Ebből a poziccióból fekvésbe kerültem. Ordítani akartam, de egy hang nem jöt ki a torkomon. Csak sírni tudtam és nehezen kaptam levegőt. Valami fekete massza felemelt, úgy hogy félig ülésben legyek, majd magához szorított. Szabadulni akartam, ezért elkezdtem kalimpálni. A massza szorosabban fogott és elkezdett nekem suttogni. "Lu, nyugi! Én vagyok az Tom. Nincs semmi baj." Ismerös és megnyugtató volt a hang. Egyet pislantottam és már nem a feketeséget lettam és a masszát, hanem a merátom kétségbe esett arcát. Egyből átkaroltam a nyakát.

- Megint rohamod volt?- kezdte el simogatni a hátam, mire csak hevesen bólogattam.- Nincs semmi baj. Nem muszáj mennünk étterembe, ha nem vagy jól. Ehetünk itt is.

- Ne. Menjünk, csak megigazíztom a sminkem.- álltunk fel a fürdőszoba padlójáról.