Jóban-rosszban, veled együtt (Tom Holland ff.)

8.

A párnámba fúrva az arcomat sírtam. A sós könnyek már teljesen eláztatták. Nem volt kedvem most semmihez. Ez az a tipikus érzés volt, amikor az ember nem akar se élni, se meghalni. Csak úgy simán lebegne a semmiben.

Ebből az egészből egy meleg kéz zökkentett ki, amit a hátamra hejeztek. Ez a kéz elkezdte simogatni a hátamat. Egy ideig nem csináltam semmit, csak sírtam, de aztán a kíváncsiságom legyőzte bánatomat és felnéztem. Harry volt az.

- Semmi baj.- suttodta.

- De van... Heltörtem ha... bátyád... horrát... hés most... hösszevestem vele.- hüppödtem. Megpróbáltam nem sírni. A szemeim már így is fel voltak dagadva.

- Te még mindig szereted.- hökkent meg. Míí? Ezt honnan veszi? Én gyűlölöm. Vagy mégsem? Lehet hogy mégis igaza van. Lehet, hogy szeretem? Végül is eléggé megbántam, hogy ordibáltam vele és most legszívesebben egy öleléssel engesztelném ki. Jól hozzábújnék, a fejemet a mellkasába fúrnám, csak lélegezném magamba az illatát és nem engedném el. Várjunk csak, mi van? Hisz összetörte a szívemet. Nem szerethetek bele megint. Vagy lehet, hogy nem megint szerettem bele, hanem még mindig szeretem. Áhh! Az lenne a legjobb, ha most véletlenül megfulladna a saját nyálában.

- Nem tudom.- töröltem meg a szememet, najd meghallottam valamit lentről.- Halgasd!- emeltem fel a mutató ujjamat.

- Haz, én még mindig szeretem Lut.- ez az Ő hanga volt, és mintha sírna? Ez biztos csak valami rossz vicc. Vagy csak álmodok. Igen, ez az álmodok. Megcsíptem magam. Nem, nem álmodok.

- Hát, szerintem ő nem szeret viszont téged a tavalyi után.- felelte Harrison. Ha tudnád Haz mire jöttem most rá, nem ezt mondanád.

- Tudom. És hülye voltam. Nem tudom miért kellet megcsalnom. Annyira sajnálom.- kezdett el megint sírni. Sírjon is. Én egy hétig itattam az egereket. Jó, ne kívánjunk szegénynek ilyen rosszat. Mi van velem?

- Jól van haver, dőlj le aludni!- fejezte be Haz a beszélgetést. Nekem fel kell dolgoznom amit hallottam.

- Szerintem én elmegyek egyet sétálni.- néztem a mellentem ülő fiúra, aki csak bólintott egyet.

Lesiettem a lépcsőn, felöltöztem, majd  kiléptem a hidegre.