Jóban-rosszban, veled együtt (Tom Holland ff.)

14.

Valmai puhán feküdtem és meleg volt. De milyen jó meleg. Olyan jó érzés volt a higeg után. Amikor kinyitottam a szemem csak fehéret láttam. Egy ideig azt hittem megvakultam, utánna rájöttem, hogy csak egy kórházi szobában vagyok. Körbenéztem. Belőlem csövek álltak ki és egy lélegeztető gépen voltam. Az ágyam mellett Tom ült egy széken. Az ágyra hajtott fejjel aludt. A jobb kezemmel -ami közelebb volt hozzá- megsimogattam a feje búbját. Egyből kinyitotta a szemeit és felnézett rám.

- Lu, úgy aggódtunk érted.- könnyesedett be a szeme.

- Sze... ret... lek...- próbáltam kinyögni azt a szót ami bennem ragadt. Olyan nehéz volt beszélni.

- Css.- csitított.- Én is szeretlek, de ne beszélj. Hívok egy orvost.- azzal felállt és ki ment, így egyedül maradtam.

Pár perc múlva Tom visszatért egy harmincas éveiben járó pasassal, aki megvizsgált. Amikor felhúzta a kórházi köpenyemet, láttam, hogy be van közözve a jobb oldalam. Amint látam a véres fáslit hihetetlenül elkezdett fájni az oldalam.

- Hol fáj?- kérdezte.

- Az... oldalam- nyögtem ki. A pasas elő vett egy fecskendőt és a tartalmát belefecskendezte az infúziómba.

- Ettől jobb lesz.- alig fejezte be a mondtatot, már is húztam a lóbőrt.

Egy hétig tartottak bent. Addig sok ember jött beengem meglátogatni. A leg fontosabb dolog az ébredésem utáni második napon történt.

Éppen a telefonomat nyomkodtam, amikor Tom lépett be az ajtón. Már nem voltam lélegeztettő gépen.

- Szia!- köszöntem egy mosollyal az arcomon.- Ülj le.- paskoltam meg magam mellett ágyat. Odajött és lefeküdt mellém az ágyra.

- Szia.- köszönt ő is.- Komolyan gondoltad amit akkor mondtál amikor felébredtél?- kérdezte félénken.

- Igen. Még akkor kiakartam mondani, amikor beszekedt a alattam a jég.- feleltem.

- Én is szeretlek. Lennél a barátnőm?- a szívem majdnem kiugrott a helyéről úgy kalapált, amit szerintem ő is látott a monitoron.

- Igen.- mondtam izgatottam.

- Eskü, ezúttal nem szútom el.- sutoggta.

- Azt majd meglátjuk.- mosolyodtam el. Olyan cuki volt.

- Istenem, csókoljátok már meg egy mást!- szólt Harry. Ott állt az ajtóban, az ajtófélfának támasztodva.

- Kedves öcsém. Pontosan mióta is állsz ott?- kérdezte a barátom.

- Nem sokkal utánnad jöttem.- intézte legjobb barátom a szavait a báttyához.- De baszki, csókoljátok már meg egymást!

Úgy tettünk. Közelhajoltunk egymáshoz, majd egymás ajkára tapadtunk. Bár nem ez volt az első csókunk, mégis ezt élveztem a legjobban.