A társ keresést talán a fa pakoláshoz tudnám hasonlítani.
Mikor dobálod le a sötét pincébe a felhasogatott fákat.
Kezeden kesztyű védelem gyanánt, hisz ott vannak a szálkák ki vérre szomjaznak. Minden fa más és más egy sem egyformára lett hasítva.
De mégis mind egyforma. Csak fa. Mi meg csak emberek vagyunk. Egymást követik a rönkök a mélyben, mint az emberek egymás életében. Egyes fa erezete, árnyalata szerelmbe ejt, a másik meg csak szálkáit mereszti rád.
És az egész három másodpercig tart.
Megszúr, fájdalom és kiserken a vér.
A fát pedig grimasszal az arcodon a sötét mélybe hajítod mintha nem is létezett volna sosem. Egy rossz pillanat és egy heg marad meg.
Hónapokkal kesőbb pedig mégis előkerül az említett. Téli gyújttósként, mert másra nem jó csak az emlékek elégetésére.
És a végén nem marad más mint az izzó szerelem hamvai.
YOU ARE READING
𝐂𝐒𝐄𝐍𝐃 𝐊𝐈𝐑𝐀𝐋𝐘
RandomSzám nyitom de hang nincs. Ki rakta el a távirányítómat ? Nem találom. Kérlek, nyomd fel a volume-t ! Akkor játszuk ezt. Rendben. Csend királyt. Úgyis én nyerek. ~○~ Novellák, idézetek, gondolatok.
