𝐂𝐒𝐄𝐍𝐃 𝐊𝐈𝐑𝐀𝐋𝐘

Metró démonjai

Korán van. Az élet viszont továbbra is burjánzik a metróban. Emberek nyüzsgése, a telefonok apró csengése és a kávé illata érződik a csípős reggeli levegőben. A légtömeg megmozdul, szellő süvít az alagútból, mindjárt itt a metróm. Jobban összehúzom magamon a kabátom, nagy rókás sálamba temetem az arcom. A gyomrom korogva jelzi a reggeli hiányát. Ch... lelkem akkor egész nap korogna, mindig jelezve a hiányt, hianyát a szabadságnak.
Lehajtom a fejem és inkább a zenére koncentrálva igyekszem kizárni a gondolataimat.
Szeretek zenét hallgatni, elűzi a rossz dolgokat. Fülemben az egyik kedvenc Nightcore számom az Astronomical szól.
Újabb erőteljesebb huzat érkezik, a szél felnyársalva fúj át a csontjaimon, hallani a vasszörnyeteg zaját.
Csikorogva meg is érkezik, ajtaja kitálul, lehuppanok egy üres helyre majd az ablaknak szegezem a tekintetemet. Nézem az elmosódó grafiti mintákat... itt nem fák vannak mint a vonatnál.
Szeretek metrózni, az talán van olyan gyors, hogy elmeneküljek a gondjaim elől. Elsuhanok a célomig ahol ismét találkozom velük, a kis démonkáimmal.
De addig is a metró talán egy nap...
Talán egy nap leszállok és a sárga kis vonalat átlépve a szörnyecskék már nem lesznek ott.
Talán egy nap a metró lesz elég gyors, hogy lehagyja őket.
Talán egy nap én magam lököm őket a szerelvény elé...