𝐂𝐒𝐄𝐍𝐃 𝐊𝐈𝐑𝐀𝐋𝐘

Felszínesség

Társasági magányom felrúg minden árnyat.

Hopp egy sarok, hopp egy szék.

Mind cifra bukvencet lejt, levegőt ketté szelve pattan szét.
A tárgyaik most üresen állnak kérdőn nézve a lámpára mi újat növeszthet nekik.
Rugdosom az kis árnyékokat akár az útmenti fagyott kavicsdarabokat, szinte szikrát csihol súrlódásuk míg lelkemben továbbra is vannak zúzódások.

Undok, unott, gennyes evnyves felszínesség.
Ez van mindenhol, körbeleng.
Nem kaptunk mélyvizí búvár képzést ezért a biztonságos felszín alá senki sem mer merészkedni.

Dühítő.

Én akarok !

Rá kell jönnöm ezt nem tanítják, autodidakta módba kell kapcsolni. Tanuld magad formula érvényesül.
A víz sötétkék súlya alatt magányom ver víszhangot a sziklafalakról.
Dühömben eleszem minden levegőmet, pehorpasztom palackomat eme erővel.
Senki nem kíváncsi ?
Mélyebbre bizalmasan merülni a másikban ?

Kapargatjuk a másik hámló kobakjá
epekedve jóst játszva, megoldásra várva hátha kitaláljuk mi zajlik a koponya alatt.
Szimbiózisa a léleknek és az agynak mi gondolatokat szül, egy személynek.
Megosztod ?

Megsimítani a belső gondolatok fenekét mik végre sokáig ismeretlen találgatások áldozatai voltak.

Magány

Tudatlanság

Düh

Bizalom

Ez lenne a vigaszom ?

Nem, nem és nem !

Elegem van jobb ha tudod több mint nyolc éve csavargatnak belülről és érző idegeim már pattanásig feszülnek.
Nem kéne semmi más csak egy kis komolyság.
Komoly és figyelmes eszme cserét folytatni a vihar és tornádó erőle jelzésről.
Tudod a lelkem mélyén tombolóról van szó.

Kérdezz ! Mert lelkem nyitánya soha nem fog felcsendülni égi dörejjként.

Csak ülnék továbbra is csendben a lelki virágos kertben.

Nem szólok hátha olvasnak a jeleimből de valahogy nem Sherlocknak teremtette őket az anyatermészet.
Pofába ordítanak a kinem mondott szavak. A belső tüskék fakasztotta vér az ujjhegyemre fagy.

Ott állok mekkalsból, erekből kinőtt virágokkal, minden csupa vér.
Aggódó szemek fehérje felém csillan, de mintha nem akarnak tudni róla.
Magáról a szembeötlő avagy szúró tényről.

Nem böki a rózsám a szemed ?!

Hopp majd kiszúrja szemed észre sem veszed !

Nézd ki is folyt a szemed.

Most mondjam azt, hogy rohadjanak meg ?

Semmi.

Semmi nincs mint láthatod.

Megvakítottalak ugyse látod.

Könnyekkel öntözném a virágokat.
Ki akararok ömleni, bugyogni elkeseredéssel beborítva mindent.
Csak folyni, szétfolyni míg szét nem lapít a felém nyomolú légoszlop, a gravitáció is benne lenne.

csipp

csöpp

Bugyog már a sírógörcs mi még mindig a hajnali lámpásként ragyogó buszon zakatol.

zakatol

zakatol

és zakatol.

Pukedlit is lenyomhatok de lusta vagyok.

Dühöngeni, ordibálni lenne nekem való terápia.

Leordítani egyenkét az emberek fejét az lenne a melódia !

Mert sajna túlteng bennem a sok éves sérelmek által elfolytott feszültség sűrűsége. Ch...

Jól hangzik mi ?

Pukedli és toppantok, grimasz arcomra fagy és középső ujjamat mutatom.

Elégtételt akarok !

Búvárkodni a másikban, beszélgetni.
De nem...
Felszínesség de utállak és az általad hozott bánat !!
Mi oly sokat kerget, kapkod, megmar.
Elegem van !

Ne hagyjatok megfullandni a felszínen, hisz levegőt csak a víz alatt nyelhetek.

¤ ● ¤

Khm... ja mint láhatjátok.
Nincs mit mondanom.
A fenti meg a dühöngös számom.
Ugye Fredie milyen jó az a szám ?
Az összes száma jó...

Amúgy minden szar.
És ja...
Kellett most ez az ömlengés nekem.

Volt ma nálunk egy japán kislány és olyan de olyan cuki volt.
Origamiztunk  vele.
Szép volt a mosolya a haja, minden !
Kedves volt aranyos és tökéletes.
Ő egyedül feldobta a napom.
Külföldön amúgy kedvesebbek az emberek ?
Ha kihúzok egyszer talán...
Akkor megtudom.

Ülve eltudnék aludni.
Fáradt vagyok és nem csak a suli miatt. Ez a hét kicsinált.
Idegileg totálon vagyok.
Jöhetne az a hétvége...

További szép napot !
Má ha van olyan... ch...