𝐂𝐒𝐄𝐍𝐃 𝐊𝐈𝐑𝐀𝐋𝐘

Khaosz hagyatéka

Köd. Megteremti a káoszlepte világ látszatát, a disztópia hangulatát.
Mintha a horizont megcsúszott volna és bekelebezné az életünket.
Maga a világ vége jön elénk, egy nagy fehér fal minek nincs határa, összefolyik az ismert valóságunk az ismeretlennel.
Homályos, illékony és felfoghatatlan.
Ha túl közel kerülsz hozzá nem látod, távolról pedig az összkép megmutatkozik. Eme fenevad lomhán terjed, gyengéden beborítva, rátelepedve a tájra.
Az apró cseppjeinek tánca a levegőben, nem szigorú, határozott mint az eső balettja, ez a lágyan ringó szemcsék lassúja. És egy sem ugyan azon az úton jut el a magaslatokból hozzánk. Mindegyik a maga útját járja, egyedien.
Szabad.
Elérhetetlen.
Ősi.
Egy jelenség mit talán Khaosz hagyott örökségül az emberiség számára.
Ennyi maradt nekünk belőle.
Egy nagy fehér és békés szörny.
Az ablakon kinézve ezt festi elém a táj.
Másoknak viszont ez csak egy időjárási jelenség...
Itt a buszon pegig a mellettem ülő nő értetlenül nézhet rám.
Mit pötyög ilyen sokat az a lány ?
Mi újat tud mondani egy rakat vízcseppről ?