Kakashi X Anko: A kezdet [BEFEJEZETT]

9.RÉSZ - Pihenőnap

Lehet, hogy csak ebben és a következő részben lesz csak ilyen, de most a karakterek szemszögéből lesz a történet elmesélve.

Az indulás után 1 nappal:

- Mitarashi Kensei ezzel kiadom a küldetésed, menj a lányod csapata után a Wagarashi kikötőövbe és segíts nekik megkeresni az eltűnteket!

- Rendben uram máris induluk! - válaszolt a férfi és elhagyta a Hokage irodáját.

---------------------------------------------------------

Kakashi szemszöge:

Reggel mikor felébredtem a kezem már megint Anko derekán volt, de nem zavart így lehúztam a maszkom és attam egy gyengéd puszit a homlokára. Kiléptem a sátorből, de mikor felnéztem arra lettem figyelmes, hogy egy közeli fánál Kurenai és Asuma éppen csókolóznak. Szerencsére nem vettek észre, ezért megpróbáltam visszamászni a sátorba, de felbuktam. Pont ráestem a nemrég mellettem fekvő lányra egy elégé kínos pózban. Csak reménykedtem, hogy nem fog felkelni, de ekkor szemtől-szembe fordult velem és felnyitotta pilláit. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, de abban a pillanatban, mikor rámosolyogtam úgy megütött, hogy egy hálózsákkal együtt repültem ki a sátorból. Alig, hogy felnéztem máris rajtam termett és emelte föl a kezét arra, hogy szétverjen, de hallotam egy ütést és Anko ájultan esett rá melkasomra. Felnéztem és Tetsu mosolygott rám fakó szemeivel.

- Kösz, de hamarabb nem lehetett volna! - mondtam neki szemrehányóan.

- Hát most riadtam fel miatatok szóval...

- Jól van! - mondtam, mert nem nagyon akartam, hogy tovább folytassa, ezért inkább felkaptam Ankot a vállamra és bevittem a sátorba.

A többiekkel leültünk regelizni. És próbáltuk kitalálni, hogy mi legyen. Végül Kurenai felhozott egy ötletet.

- Szerintem ma ne menjük tovább, mert mindegyikőknek regenerálódnia kell és fáradtak is vagyunk - jelentete ki a lány.

Mi egyhangúan beleegyeztünk, és mindenki azt csinált amit akart. Mondjuk szerintem Yūhi direkt akarta ezt, mert biztos, ketesben szeretatt volna lenni Sarutobival.

Tetsu szemszöge:

- Segítenétek nekem? - kérdeztem meg Asumát és Kurenait.

- Mond mit szeretnél - válaszlot a fiú.

- Hát csak annyi, hogy szeretném fejleszteni az örvényt és csak ebben lenne szükségem a segítségetekre.

Beleegyeztek és el is indultunk. Nagyon nem zavart, hogy egész úton puszilgatták egymást, mert az volt a fő, hogy segítenek, de szerencsére rövid idő allatt elég távol értünk a táborhelytől.

- Na akkor menjetek úgy kb. 50 métere inen és dobáljatok felém annyi fegyvert, amennyit csak tudtok.

El is mentek és nagyjábol 5 percen belül legalább 50 kunai és 50 shuriken igyekzett megsebesíteni. Elősször egy kisebb méretű védekezéssel próbálkotam, de aztán rájöttem, hogy minél nagyobb az örvény, annál kevesebb esély van arra, hogy a vakponton keresztül eltaláljon. Ki is próbáltam nagyon nehéz volt, de úgy 1 óra után létrehoztam egy 25m átmérőjű pajzsot.

Ez egy kiegészíző rész, a kövi a folytatása lesz csak más címmel.  Mindjárt jön a folytatás! Sziasztok!