Árny a sötétben

Hamis világ

Mikor visszaértem, beszélgetést hallottam kiszűrődni a házból, így inkább nem nyitottam be. Jaj, hogy milyen jól tettem...
- Tegnap este kutattam és rájöttem, hogy nem a jelenlegi Zora neve szerepel a listán. A régi Denetro, aki hét éve elhunyt, örökké felvéste a nevét. Gondolom tudjátok, hogy Középföldre csak olyanok kerülnek, akiknek meg kellett halnia, a Föld érdekéből. Ezek az emberek elvesztik az emlékeiket, de nem változnak. Még azt se tudják megmondani, mikor kerültek a túlvilágra. Viszont azáltal, hogy Zora isten lesz, visszatérnek az emlékei. Ez rémít meg a legjobban. Emberként ő volt a legnagyobb titok, a legjobb a rosszban, a gyilkosok példaképe. Az életről alkotott képe ezreket terelt rossz útra. És ez még bennevan. Ezért vigyázzatok vele! És mentsétek meg! Saját magától.

Karma szavai... pont mint Waki. Fáj elismernem, hogy ennyire ugyan olyan, mint én.
- Karma - hallottam az érzelemmentes, hideg hangot. Noah. - Itt van.
- Mennyit hallottál? - nyitotta ki az ajtót.
- Csak amennyit én is tudtam - feleltem feltápászkodva a földről. Mindenki ott ült. Még Anzu-san is. - Hé, Karma, nektek nem forrócsokizni kéne?
- Waki a kórházban van, nem jöhet ki - vigyorgott.
- Rémes vagy.
- Zora! - nézett rám Noah - te tudsz az előző életedről?
- Igazából csak gondoltam. A kórházból sétáltam, volt időm összerakni a képet - feleltem.

"Meghalsz. Mert hamis vagy."

- Ahogy gondoltam - állt fel Noah, a kezében egy halvány, vörös üveggolyót szorítva - egy újabb emléked szökött ki. Ha jól látom, már fakul a gömb.
- Mi? - kérdeztük egyszerre.
- Ne már, mint a múlt istene, az én felelősségem az emlékek ápolása. Ez a gömb Zora beszorult, vagy hátrahagyott emlékeit tartalmazza. Ha egynek sikerül kiszöknie, a golyó színe halványodik. Habár elég furcsa, hogy a te esetedben egy gyilkosság nem nagy emlék. Mindegy, ha így folytatódik, minden rendben lesz, egyenlőre nem repedt meg - tartotta a lámpa felé az apró tárgyat.

"Törd át a tükröt!"

- Karma - ragadtam meg a vállát - beszélhetnénk?
- Hh. Hát persze - sóhajtott, majd kimentünk - mi a gond?
- Viccelsz?! Három kicseszett emlékem tért vissza, abból kettőben ugyan azt mondom!
- Mit? - húzta össze a szemöldökét.
- Törd át a tükröt - ahogy kimondtam, Karma lefagyott és elkerekedett szemmel nézett.
- Láttál is valamit?
- Egy tükör előtt álltam. A háttérben minden lángolt. Miért?
- Zora Denetro. Ő törölte ezt a nevet az emberek emlékezetéből, mert te voltál az egyetlen.
- Mi?
- Az egyetlen, aki áttörte a tükröt, majd kilépett a falon.
- Mi?
- Neked feltűnt, ami kétezer éve senkinek. Hogy egy megalkotott világban él. Hogy az emberek nagyrésze vagy egyforma, vagy mások tulajdonságait birtokolják. Ezek a tükrök. A fal pedig a hamis világ határa. Zora rájött, hogy minden hamis és elkezdett ésszerűtlen dolgokat csinálni. Amíg az emberek fejlődtek, érezni akartak, nevetésre vágytak, ő megfordult. Felnézett mindenkire, aki más volt. Követte a példájukat és kezdte elhagyni a mosolyt és együttérzést, hogy kegyetlen lehessen. Így törte szét a tükröt. Hogy nem hasonlított a hamisokhoz. Egyesek szerint már félig kijutott, mikor elpattant benne valami. Az utolsó szál, ami meg tudta akadályozni a kitörésben, az őrület. Átborult az agya egy olyan elvbe, hogy ami nincs, nem fáj, vagyis a hamisok meghalhatnak. És ha meghalnak, nem lesz aki visszatartsa.

"Másik világ? Látni akarom! Talán ott vár! Vigyél oda, Zora!"

- Karma! És ki...?
- Hát láttad? - jött ki Noah - Igazából neked és Yutonak itt sem kéne lennetek. Nancy a társad volt, az egyetlen aki egyetértett az elmebajoddal. A túlvilági társakat Ő szokta kiválasztani és lehozni. Titeket Zora hívői csaltak le, hogy megvédjétek az új vezért. A haláltól és Ő hatalmától.
- Az emlékem alapján kijutottam. Akkor miért haltam meg? És kerültem vissza?
- A másik világ a hely, amiről mindig álmodtál, viszont Nancy nélkül nem akartál maradni. Így visszajöttél érte. Csakhogy itt a kinti ellenségeid irányítanak, így simán kicsináltak. Ennyi.

"Az ott... Nancy? De hisz ő a másik világban él!. Mintha itt minden tökéletes lenne!"

"Tudom! Itt mindenkinek van egy mása? Akkor nem baj, ha otthagyom a régi barátaim?"

"Dehogy baj - mondta egy ismerős hang - ők csak a másaink. Hamisak. Minden öröm, bánat és kedvesség hamis, hogy ne akard otthagyni őket, értünk!"

- Akkor én most egy hamis isten vagyok?
- Igen. Pont mint mi - vont vállat Noah.
- Értem, akkor... akkor ebédeljünk!

Nem ez az. Nem ez volt a mondat vége a fejemben. És nem ezt akartam hallani. Az igazi mondat...

...akkor kijutok innen!