Árny a sötétben

Végre valami összejön

- Ezt nem hiszem el - fogtam a szemem, majd visszaléptem Yutohoz - ezek hárman soha nem felejtik el ezt a kis jelenetet! Hagyjuk! Ezen még Fuun sem ronthat. És ha ezt hallja, akkor nyugodtan veheti kihívásnak - a végét már szinte csak úgy a nagyvilágba ordítottam, de Nancyt láthatóan nem érdekelte a helyzetünk, mert képes volt kiküldeni a három srácot - ezt most miért?! Most már kimagyarázni sem tudjuk!
- Mert mit mondtál volna?! - nézett végre a szemembe Yuto - hogy bocs, csak szivattalak ha-ha?! Ne már, ők igazán nem számítanak, hülyének fogják nézni őket!
- Ha csak ők mondanák ezt, biztos, de mivel Lucia is ott van, még a végén valaki bekajálja és továbbadja. Főleg ha ott leszünk és mondjuk hozzánkér, meg ilyenek!
- Hé - fogta meg a vállam Nancy - Nyugodj meg, majd kitalálunk valamit!
- Hát ez az! Most kellett volna, mert ha holnap rákérdeznek, végünk! És nem mert nem tudom kimagyarázni, ó, dehogynem tudom! Csak ha a többiek közben azt mondják, hogy nem látnak, akkor fújhatjuk a hazugságot, fölösleges lesz, mert nem marad annyi alapja sem, hogy egyáltalán ottvagyok! Értitek?!
- Öhm - vakarta a tarkóját Yuto - az van, hogy ha azt akarjuk, akkor mindenki lát minket.
- Te szerencsétlen! - mondtam, majd tarkónvágtam - mégis mikor akartad közölni az egyszerű tényt, miszerint feleslegesen nyálazták össze a hajamat?!
Igen, neken tényleg ez volt az első kérdésem.
- Hát elvileg ha... szóval mert... hogy sikerüljön... vagyis...
- Idióta, nyögj már ki egy értelmes szót!
- Hát mert ahoz az kell, hogy egész nap fizikai kapcsolatban legyünk Nancyvel vagy egymással. És persze kell a bűbáj.
- Öhm. Hát - eszmélt fel Nancy a döbbenetből - egy próbát megér.
- Nem-nem - ráztam a fejem - nem éri meg, mert túl nagy a kockázat. Ha elengedjük egymást eltűnünk.
- Viszont - gondolkozott Yuto - mi van, ha elég pár hajszál? Eredetileg a fiúk sem látnának, ha nem jön Nancy az ötletével. Talán mivel fejbeköptük egymást - majd egy szúrós pillantást ajándékozott Nancynek - talán nem kell a "fizikai kapcsolat".
- Na EZ ér meg egy próbát - vontam meg a vállam - csináljuk!
Yutoval leültünk a kanapé elé, egymással szemben, törökülésben és mélyen egymás szemébe néztünk.
- Ahogy a menny kapuja megnyílik - kezdte Yuto, majd szeme hófehérré vált, szárnyai és glóriája megjelent.
- S ahogy a Föld alól a sötétség felszökik - folytattam, mire szemem teljesen fekete lett és a jól ismert ördögszarvam is felbukkant.
- Istenek a magasból és sátánok a mélyből - mondtuk egyszerre, a hajunk pedig, mintha nem érdekelné a gravitáció, hirtelen lebegni kezdett - segítsétek utunkat és engedjétek, kinek világa tiétek mellett eltörpül, hadd lásson minket, had irigyeljen mindent, ami neki nincs!
Egy pillanat alatt visszaváltoztunk, mintha semmi sem történt volna, csakhogy a kötéseink és sebeink eltűntek. Ahogy kinyitottam a tenyerem, egy jing-jang medál fele volt a kezemben.
- Sikerült? - nézett fel Yuto.
- Nézzük meg - álltam fel, majd az ajtóhoz léptem. A többiek követtek és kimentünk az utcára, ahol késő esti kertvároshoz képest elég sokan voltak. Egyszerűen kiálltam az útra és teli torokból ordítani kezdtem - Segítség!
Nancyék a falnál álltak és figyeltek. Ahogy mindenki más is. Intettem Yutoéknak, hogy bejött, majd hirtelen két (szintén) rózsaszín hajú lány állt meg előttem.
- Mi a gond? - kérdezték szinkronban.
- Semmi - nos, nem igazán érdekelt a véleményük, de nem engedtek el - csak őket kerestem - biccentettem a két szórakozott barátom felé.
- Aham - vakarta a tarkóját a sötétkék szemű - mindegy, én Cleo vagyok. Ő az ikertesóm, Ava.
- Sziasztok, én Szonja vagyok! És... ő ott az én ikertesóm, Ethan.
Erre a felettébb hazugságokra épült mondatomra rosszallóan összenéztek, majd "Ava" összeráncolt szemöldökkel rám nézett.
- Nem hasonlítotok - közölte. Ennél azért komolyabb lebukásra számítottam - viszont ahogy látom Nancyvel simán összebarátkozott - biccentett a fal felé, ahol Nancy épp a Yuto kezében szorongatott jing-jang medált próbálta elvenni elég khm. Közelről.
Mikor Nancy észrevette, hogy az ikrekkel őket bámuljuk, abbahagyta és oldalbabökte Yutot, hogy viselkedjen, majd halálvörös fejjel berángatta az egyik napról a másikra ránksózott házba.
- Nem bírjuk azt a csajt - jelentette ki rosszallóan Cleo - viszont te illenél hozzánk. Mit szólnál, ha a suliban az "elitekkel" lóghatnál, amíg ők elszórakoznak a söpredékben?
- Hát, nekem nincs szükségem rátok. Unalmasak vagytok - vigyorogtam a képébe - és ha majd az "elit" szarsághoz akarok tartozni, dobok egy üzit, addig viszont bebizonyítom, hogy jobb vagyok nálatok úgy... mindenben.
- Ah! Szóval te is egy "nagykutya" vagy?!
- Menjetek a fenébe, hogy mindenki egy pudlival hasonlít össze! Láthatóan nem vagyok kutya. De egy kérdésem lenne még az "elitről", mielőtt végleg elhúztok a francba; kik vannak a csoportban?
- Ava, én, Karma, Erik, Daniel és Max.
- Pff - közöltem véleményem, majd elröhögtem magam - menjetek a fenébe! Kérlek, Erik szerintem elsírja magát, ha meglát! Na-, na jó. Ki az a Karma? - töröltem le egy könnycseppet.
- Karma az osztály bajkeverője. Lóg, beszól a tanárnak... vörös haja és szeme van, mindig nyugott és eszméletlen vicces.
- Egek, ti tényleg felcédulázzátok egymást?! Ő az "osztály bajkeverője"? Ti vagytok az "elit"? Én vagyok a "nagykutya"? Ez röhelyes.

Fél órán át sértegettem még őket, majd szó nélkül bementem Yutoék után. Karma? Ava? Még egy ilyen hülye név és felkötöm magam. Becsuktam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt, majd éreztem, hogy valaki megérinti a vállam. Olyan hirtelen rúgtam gyomron, hogy Yuto nemhogy kitérni nem tudott, még védeni sem, így teljes testtel zuhant hátra és kiterült a konyhapultnál.
- Elfelejtettem, hogy téged nem szokás ilyesztgetni - kacsintott rám.
Gyorsan felsegítettem, mielőtt inkább ottmarad, majd leültünk a kanapéra és egyenesen a képembe hajolt, majd egy magabiztos vigyor kíséretében kérdezte:
- Mi volt?
- A két csodagyerek Ava és Cleo. Valami olyasmiről magyaráztak, hogy ők, a három szerencsétlen és "Karma" az "elitek", akikkel én "lóghatok", mert rózsaszín a hajam. Aztán jól kiröhögtem őket, amiért azt mondták, nem bírják Nancyt, és Karmát az "osztály bajkeverőjének" nevezték. Meg párszor megfenyegettek. Amolyan "nehogymár ez a senki lealázzon" logika alapján. Összefoglalva kőhülye Barbie babák.
- Héé! De Erik és Nancy tök jól elvoltak. Meg amúgy Erik jóarc.
- Lehet, de Ava és Cleo ennél cifrább jelzőkkel áldható. Ja és Nancy elmondta, hogy miért volt rákvörös és miért rángatott el?
- Igen, az a két csaj nagyon rászállt, de nem mondta el, miért. Annyit közölt, hogy csak neked hajlandó elmondani.
- Hhhh. Miért mentél bele?! Most legy egy "csajos megbeszélés".
A szemvedésemen hirtelen előtört belőle a nevetés, mire megdobtam egy párnával.

Másnap reggel hatkor (a cuccainkkal együtt) átmentünk Nancyhez és amíg én segítettem készülődni, Yuto összerakta a táskáját a nappaliban.
- Yuto mondta, hogy tegnap az a két lány... - kezdtem.
- Igen, Ava és Cleo. Két hete ássák a síromat.
- Miért is?
- Erik miatt. Két hete jóban vagyunk és ez nem tetszik nekik. El akartam mondani és nem mert "lányos ügy", hanem mert reméltem, hogy megkeseríted azt a nyamvatt életüket.
- Te jó ég, amikor lejöttünk, szó sem volt arról, hogy itt milyen szappanopera az élet! A fenébe is, átvertél univerzum! Egyébként - fordultam vissza - szívesen belerondítok az elcseszett életükbe.
- Igazi hős vagy - forgatta a szemét elnyelve egy röhögést.
- Tudom, néha engem is meglep - vigyorogtam.
Ekkor egy vöröshajú és -szemű srác dugta be a fejét. Nem tagadom, eszméletlen jól nézett ki.
- Nancy, csak be akartam dobni a füzeted, de valami srác lent tévézik és beengede-... - amikor észrevette, hogy ottvagyok, hirtelen megakadt, majd egy olyan "ki a fene vagy" pillantással biccentett felém köszönésképpen - szóval a füzeted - dobta Nancy felé az említett tárgyat.
- Kösz, Karma, ő itt Szonja. Szonja, ő Karma. És aki lent tévézik, az Ethan. Viszont nyugodtan hívd őket Zorának és Yutonak.
- Mi? Miért hívnék Zorának egy Szonja nevű lányt?
- Fogadásból vesztettünk, úgyhogy most így hív - szóltam bele én is.
- Hát oké, és szabad tudni, mit keres fél hétkor Nancy szobájában Ava és Cleo eltitkolt törpe tesója?
- Nagyon vicces. Hívj Zorának. Egyébként semmi közöm ahoz a két kőhülye Barbiehoz. Ja, és a kérdésre a válasz: mit keres egy Karma nevű srácnál Nancy jegyzete? Mert a két játékbaba szerint Karma az "osztály bajkeverője".
- Ennél hülyébb rang nincs - fogta a fejét - örültem a találkozásnak, bejön a stílusod - mért végig. - Mindegy, én mentem.
- Karma, várj! - szólt utána Nancy - gyere velünk!
- Jaj, ne már! Örültem, hogy elmegy - duzzogtam.
- Mivan kertitörpe, berezeltél? Hát akkor maradok - vigyorgott.
- Menj a fenébe, magasabb vagyok a legtöbb lánynál!
- Akkor - kezdte, majd visszasétált az ajtóból és tíz centivel előttem állt meg - miért nézel felfelé, manó?
- Egy, ha mégegyszer így hívsz, nem éled meg az első órát. Kettő, aki múltkor ennyire jól szórakozott rajtam, egész nap két oktávval magasabban beszélt, ha érted. Három, maradj távol, vagy megbánod!
- Óh, három mondat, három fenyegetés. Ez tetszik. De sajnos a másodikat nem értem.
- Szemléltessem?!
- Alig váro-...
Nem felyezte be, mivel hát... minek tagadni? Egyszerűen megrúgtam. Ott. Mi Nancyvel élveztük, szerintem ő kevésbé. Úgy összeesett, mintha nem lenne csontváza. Igen, tényleg gonosz vagyok.
- Basszus - nyögte, majd beletúrt a hajába - te aztán tudsz.
- Basszus - ismételtem, és mielőtt válaszoltam volna, lerohantam Yutohoz és annyit kérdeztem - Ördögszarv?
- Semmi.
- Kösz - majd visszamentem és felrángattam az "ikertesómat" is.