Árny a sötétben

Hogy kerültem ide?

Anzu-san hamar visszajött és már kezdődött is az avarás.
- Hé, Anzu - panaszkodott Noah - kezdhetjük már?
- Türelem, Noah-sama! Előbb Zora kését kell megtisztítani - nyomta az említett tárgyat valamilyen csap alá - ez... tiszta! Tegnap nem találtak rá az árnyak!
- Mi? - akadt ki mindenki.
- Mi? - értelmeztem a helyzetet - miért kell megmosni a kést? Nem használtam, végig Középföldön volt!
- Ez a csoda. A középföldi kóborárnyak ugyanis fél óra alatt képesek átkutatni egy New York méretű város minden pontját. A te fegyvered viszont nem találták meg - magyarázta mosolyogva Anzu-san.
- Ha egy fegyverre rátalálnak, meg kell tisztítani, külömben mérgezi a gazdáját - nézett fel Waki.
- Ezt Ő a fegyverek karcolásával küszöböli ki - folytatta Karma - ha belevésik a tulajdonosa nevét, az isten képes távolról megóvni. Egy mérgezett fegyver használata halálos lehet.

Ezek után megkaptam a tőrt és törökülésben helyetfoglaltam a templom közepén. A többiek körbeálltak, velem szemben Karma várakozott Anzu-san jelére.
- Most!
- Mindenidők leghatalmasabb istenének kéréséből ezt az ördögöt hű követőmmé fogadom, mint bűnhődés isten - mondta Karma, majd mindenki előrántotta a fegyverét és felém tartotta.
- Ha feletteseid fenyegetésére használod az általunk rádruházott hatalmat, az istenek haragja ér utol. Amennyiben munkád rosszul végzed, örök elbocsátással büntetünk. Küldetésed behajtani az emberek negatív karmáját, hogy érezzék tetteik súlyát. Istenként minden emléked visszatér, régi külsőd újra előtör, de ennek nem szabad befolyásolnia! - skandálták egyszerre, majd csak Noah folytatta.
- Kik kezed által vesznek el, érdemesek a halálra. Áldozatok egy szebb jövőért! Életontás előtt mindig mondd el ezt: "feláldozlak egy szebb jövőért".

Ez volt a vége. A legtöbben Noaht figyelték, aki a vállára támasztotta fegyverét, megfordult és annyit mondott:
- Ez a feladatod - majd elment.
- Egy szebb jövőért - ismételtem a szavait.
- Egek, hogy te mindig máshogy nézel ki - rázta a fejét Karma vigyorogva. Erre felfigyeltem és igaza volt! Vörös haj, vörös szem. Már hiányzott.
- Most olyan... - ráncolta a szemöldökét Fuun - ugyan olyanok vagytok.
- Mi?! - mondtuk egyszerre.
- Így de cukik vagytok - ujjongott Waki.
- Mi?! - fagytam le, mire Karma csak felnevetett - ez nem... mi?!
- Igaza van - figyelt Anzu-san, mire Karma mégjobban nevetni kezdett.
- Na jó, úgy nem ér, hogy csak lányok vannak itt - fogtam a fejem - hová ment Noah? Rá talán még hallgatnék is!
- Ó, hallgatnál? - vigyorgott Karma - akkor megkeressül!
- Te most szívatsz?
- Igen. Néha nagyon jól esik.
- Ha ennyire akarod - sóhajtottam, mire már hívta is Noaht. Kihangosítva.
- Mi van? - vette fel érzelemmentes hangon.
- Láttad Zorát vörös hajjal, ugye? Na, szerinted hasonlít rám? Csak őszintén.
- Hallod, te ezért hívsz?! Még szép, hogy hasonlít rád, ugyan úgy néztek ki! Komolyan ezért hívtál? Azon se lepődnék meg, ha összejönnétek, vagy mi!
- Kösz, sokat segítettél - azzal diadalittasan kinyomta a hívást - kételkedsz még, Zora?
- Na, ti reménytelenek vagytok, léptem - majd csettintettem és újra a kórház előtt álltam.

Hazafelé végig a múltamon agyaltam. Azzal, hogy ördög lettem, elvesztek a lenti emlékeim, mégis, mintha mindig is éreztem volna tetteim súlyát a hátamon. És most, egy héten belül az összes terhet visszakapom. Vajon mi lehettem akkor? Miért kellett meghalnom?

"Törd át a tükröt"

Teljesen lefagytam. Ez a mondat cikázott a fejemben, majd láttam. Ott álltam egy késsel a kezemben, majd minden elsötétedett. Az egyik emlékem. És ezzel összeállt a kép. A tegnapi, majd az avatási emlékeim sorra törtek elő, és ezzel megértettem.

"Zora Denetro,
a hidegvérű gyilkos!"

"Hét éve vezeti a síratólistát."

"Ekkora tévedés nincs egy varázslatban."

"Az ördögök és angyalok olyan volt emberek, akiknek meg kellett halniuk."

"Feláldozlak egy szebb jövőért!"

"Te lehetsz isten!"

Én... én gyilkos voltam?