Sokat kérsz!

18. rész

Mr. Park

Kissé feszülten ülök a limuzinban, amely Jiminék házához megy. Ismerem jól a fiamat, és pontosan tudom, mennyire imádja a nőket, és azt is, hogy nem fogadta el olyan könnyen ezt az érdekházasságot, mint ahogy azt a másik kölyök szülei előtt mutatta. De azt is pontosan tudom, hogy a fiúkat sem veti meg, ahogy az alkoholt sem, úgyhogy meglehetősen aggódom a Jeon fiú épségéért. Még a végén lefújják az egész esküvőt, mert a fiam megerőszakolta a jövendőbeliét. Az lenne az utolsó csepp a pohárban.

Nem mondom, hogy Jimin ennyire hasztalan lenne. Már rengeteg nagykutya lányát csábította el különböző partikon, szinte mindegyik vállalattal jóban lettünk, mivel a kislányok áradoznak a mi cégünkről. Szerencsére azok a lányok csak a szexet keresték, amit a fiamban meg is találtak. Lehetnék büszke, de én nem erre neveltem.

A mára már teljesen mindennapos, Jeon családdal folytatott bájcsevej közben aggódó pillantásokkal lepem el feleségem, aki kezemet szorítva, szemeivel és elbűvölő mosolyával nyugtatgat. Hát igen, azt a szerelmet szántam én is Jiminnek, mint amit én kapok az anyjától... De a vállalatunk hanyatlóban van, és csak így tudjuk visszahozni az életszínvonalunkat és a dolgozóink fizetését. A Jeon családnak sem rossz ez az üzlet, mert a mi hírnevünk jóval nagyobb, csak a pénzünk a kevesebb. Ha pedig összeolvadunk, mind nevünk, mind pénzünk lesz, talán sokkal több, mint eddig. Csak a feltétel volt elég meglepő: házasság. Több indokot is mondtak, hogy miért így, miért úgy lenne jó ez, de őszintén, engem ez érdekelt a legkevésbé. Annyit csalódtam az egyetlen fiamban, most végre egyenlíthetjük a számlát. Azért is tartunk most mind a négyen gyermekeink otthona felé, hogy megbizonyosodjunk a dolgok jónlétéről.

Amiről a Jeon szülők nem tudtak, az az én fiam természete. Biztosan van, amit én sem tudok Jungkookról, de én elsősorban azért megyek, hogy megbizonyosodjam arról, hogy a fiam nem lett egy részeges idióta, és, hogy él-e még egyáltalán a Jeon kölyök. Meg persze azért, mennyire tűrik el egymást. De aggódásom csak addig a napig volt kritikus, míg meg nem tudtam, hogy Jimin befizetett egy romantikus utazást a jövendőbelijének. Lehet, hogy tényleg szerelmes lett? Lehetne ekkora szerencsénk?

- Le vagyok nyűgözve, hogy a fiuk ilyen úriember lett! Látszik, mennyire igyekszik meghódítani a kicsi fiunk szívét. – mosolyog rám kedvesen Mrs. Jeon a szokásos csillogó szemeivel. Hát igen, én is meg vagyok lepve.

- A maguk fia is minden bizonnyal a mi Jiminünk kedvére tesz. – kuncog fel halkan a feleségem, de én majdnem félrenyelem a boromat ennek hallatán. Most célozgatott?

- Igen, minden bizonnyal. – nevet fel kedvesen Mrs. Jeon, mintha nem fogná, vagy nem akarná felfogni a feleségem szavait.

- Mr. Park, minden rendben? – érdeklődik Mr. Jeon, aki látva előbbi reakciómat, enyhe aggódással pillant felém.

- Természetesen. Hiszen tudja jól, hogy bírom az alkoholt, barátom! – veregetem meg gyengéden vállát, afféle rejtett baráti gesztusként. Egészen megkedveltem az urat, annak ellenére, hogy eleinte mondhatni muszájból kellett velük töltenem az időmet. – Maguk szerint, mi fogad minket a fiainknál?

Mrs. Jeon

Félő pillantást vetek férjemre, a helyzet miatt, hisz azt beszéltük meg, elmondjuk nekik az igazat. Mégis csak joguk van róluk tudni. Kookiban még nem csalódtam. Mindig is rendes, jó gyerek volt, tisztelet- és kötelességtudó. Jó tanuló és mindent megtett, amire mi kértük... Aztán, minden kezdett megváltozni. Megjelent egyik nap ezzel a Yoongi gyerekkel az oldalán. Nem, engem nem a tény zavart, hogy meleg, hanem, hogy egy ilyen mihaszna kinézetű suhanccal jött össze, aki rossz hatással van rá és még a családja pénze is kevesebb, mint nekünk. Ráadásul zeneipar... semmi előnyünk nem származik ebből a kapcsolatból.