9. rész

283 35 2
                                    

Jungkook

Miután Jimin elmegy, már tárcsázom is Jin számát, hogy találkozunk a kedvenc kávézónkban. Alighogy megbeszéljük, én már pattanok is fel bringámra –ha már autóm és jogsim nincs-, és egy jó negyedórás tekerés után, már fekete biciklimet bilincselem a számára kijelölt helyre a kávézó mellett.

Belépve a kávészóba meg is pillantom nekem integető barátomat, aki egy hatalmas mosollyal üdvözöl, ahogy mellé érek és helyet is foglalok vele szemben az ablak mellet.

– Bocsi, sokat vártál? – lihegem, még kissé kapkodva a levegőt, az előbbi gyors hajrámnak hála.

– Nem, épp most értem ide alig pár perce, de mondtam, hogy szívesen érted megyek. – néz rám szelíden, tipikus mosolyával dús ajkain.

– Nem baj Hyung, kell egy kis testmozgás. – veszem el az itallapot, barátomat nyugtatva. – Mit iszunk? – húzom fel fél szemöldököm, mintha már nem tudnám mit választok. Természetesen a kedvenc kávémat.

– Már rendeltem. – hallom meg Jin kuncogását, mire le is teszem az asztalra az italokat tartalmazó kis füzetkét, egy elégedet sóhajjal hátradőlve, büszkén nézve Huyongomra. – Szokásos nem? Mézes latte, és mellé rendeltem ásványvizet is, sejtettem, hogy le leszel izzadva. – vigyorog szemeit végigvezetve rajtam – már ameddig az asztal engedi-.

Szerényen elmosolyodom szemeimet is lesütve, hisz hiába, jól ismer már. Miután a pincér kihozza a rendelést, minden féléről elkezdünk beszélgetni. Tanulás, nyári szünet, barátok és ehhez hasonlók, míg el nem érünk Sugához. Itt mély levegőt véve belekezdek a regélésbe, hogy tudassam vele helyzetem, ugyanis Jin hajthatatlan ráadásul ő a legjobb barátom. Kinek, ha nem neki mondanám el?

Figyelmesen hallgat végig, hisz tudja úgy is mindent elmondok neki. Mire befejezem, már kávénkat is megisszuk sőt, idő közben megrendelt sütijeinket is elfogyasztjuk.

Jin egy ideig nem szól semmit, szemöldökeit összevonva emészti a hallottakat, míg én maradékot turkálom a villámmal. Ja, mi mást csinálna egy tizennyolc éves fiú, ha nem az étellel játszana. Szépek vagyunk mondhatom, főleg, hogy tudom, Jin segíteni fog, mégis parázom.

– Nos... - enged ki egy mély sóhajt tüdejéből. – Ha, jól értem a szüleid kiválasztottak neked egy férjet, aki egy perverz és meg akar dugni, hogy kipipálja a neved a listáján és a szeretőéjévé tegyen. – kezdi sorolni, míg én bólogatok. – De kiderült, hogy tud ő rendes is lenni és ez... hogy is fogalmazzak. – keresi a megfelelő szavakat. – Imponál neked. – újabb hatalmas bólintás követi elméletét, ám most kissé el is pirulok. – Viszont, nem akarsz többet, mert félsz kihasználna, és ott van Suga, aki ezek ellenére veled maradt... - túr dús hajába, míg másik kezével poharához nyúl eltüntetve vize maradékát. – Hát haver nem irigyellek. – vigyorodik el, mire szemöldökömet felhúzva nézek rá egy amolyan „na, nem mondod" szemekkel, mire elkuncogja magát, de hamar komolyra fordítja a szót. – Figyelj Kook, egyet tudj, bárhogy döntesz, én mindig melletted fogok állni. - mosolyodik el kedvesen, ami engem is erre késztet. Hiába csupa szív ez a férfi.

– Tudom. – nézek szemeibe, hogy nyomatékosítsam szavamat.

– Amit mondani tudok, hogy hallgass a szívedre. – fejezi be gondolatát lágy, mégis férfias hangján.

A beszélgetés után még maradunk egy darabig, de Jinek mennie kell, mert meglátogatja a nagyszüleit, így miután még bátorítóan megszorítja vállamat, el is köszönünk egymástól.

Beszélgetésünk viszont elgondolkodtatott. A szívem válaszon... Ah, ha tudnám, mit akar. Egyelőre, hagyom az egészet és élvezem Suga társaságát, aki egy óra múlva jön, így jobb, ha gyorsan haza tekerek és lefürdöm, mielőtt megjönne.

Sokat kérsz!Where stories live. Discover now