Sokat kérsz!

6. rész (+18)

Jungkook

Döbbenten figyelem a képernyőt, tátott szájjal. Ilyen nincs... Ilyen nincs! Nem ez lehetetlen, nem győzhetett le így. Konkrétan porig alázott. Szemeimet újból szorosan összezárom, majd újra kinyitom abban reménykedve, hogy rosszul láttam az előbb. Sajnos szemeim nem hagytak cserben és tökéletesen mutatják nekem az eredményt, amit a tv is közöl velünk.

Jimin elégedetten néz rám egy hatalmas, levakarhatatlan, önelégült vigyorral arcán. Kezét felemelve nyúl felém, hogy nyitott számat gyengéden összecsukja. Ne... úristen! Mibe mentem bele? Meghalok, olyan nagyon meghalok.

A kontrollert kivéve kezemből, az övével együtt az üvegasztalra teszi, felállva a kanapéról, kezét felém nyújtva. Őszintén elgondolkodom azon, hogy most azonnal fussak-e ki a házból, de sajnos a becsületem nem engedi. Habozva ugyan, de elfogadom kezét, ujjaimmal megérintve selymes bőrtét.

Hirtelen és olyan határozottan ránt magához, kezével –amivel nem enyémet fogja-, átkarolja derekamat, ezzel elérve, hogy ajkainkat csak pár centi válassza el egymástól. Nem vagyok hülye, nagyon jól tudom, hogy perverzebbnél perverzebb dolgok suhannak most át az agyán. Ha eddig nem lettem volna benne biztos, most arcára kúszó perverz vigyor segítene levonni a következtetést.

Szokatlan izgalom járja át testem, várva az ítéletemet, hogy vajon mit akar velem tenni. Le kell szopnom? Vagy meg akar fektetni? Ne, csak azt ne. Én esküszöm, hogy leszopom, csak ne dugjon meg. Nem teheti... Nem tenné meg igaz?

Kétségbeesetten nézek vadul csillogó szemeibe, alsó ajkát megnyalva mér végig, mint egy ragadozó a prédáját. Mit ne mondjak, annak is érzem magam.

– Süti, ne aggódj. – hajol államhoz megpuszilgatva állkapcsomat, minek hatására megugrom kezében. Basszus, ez a várakozás olyan izgató. – Nem foglak megdugni, nem tenném meg veled, ha nem akarod, de... - halad tovább ajkaival egészen nyakamig, hogy selymes, izgató nyelvét kidugva nyalhasson végig érzékeny részemen. Nem tehetek róla, az inger hatására kénytelen vagyok szemeimet lehunyni, figyelve arra, nehogy hangot adjak élvezetemnek. Ah, mi lesz itt? Ha nem akar megdugni akkor mit akar? Nyögd már ki, bazmeg. – Komolyan azt hitted, hogy a játék tervezőjét és tesztelőjét ilyen könnyen legyőzöd? – harap nyakamba dorgálóan, aminek hatására halkan felnyögök. Szívem már eszeveszetten ver és sajnálatomra érzem, hogy odalent is kezd szűkös lenni a helyzet. Mit tegyek? Ez a mély, erotikus hang hihetetlenül izgató. Mikor eljut az agyamig, hogy ezt a játékot bizony-bizony ő tervezte, szemeim hatalmasra kerekednek, ujjaimat is hajába túrom, gyengéden elhúzva nyakamtól. Szemeivel enyémbe néz, és mikor meglátja döbbent arcomat, halkan felnevet. – Igen, én terveztem és mivel ilyen lenéző voltál, itt az ideje a büntetésnek. – vigyorodik el, szemöldökét vonogatva.

Derekamat elengedve kezd húzni maga után a konyhába, én meg, mint valami rongybaba követem. Jesszus Jungkook akármit csinál, ne nyisd szét a lábad neki, világos? Jimin megállít az asztalnál, és mutató ujját felemelve jelzi nekem, hogy maradjak ott, míg ő elindul a hűtő felé. Döbbenten és egyben értetlenül figyelem tevékenységét, míg meg nem látom kezében a tejszínhabot és az egy szem cseresznyét.

Kezdem kapizsgálni, mit is szeretne...

Visszalépve elém, lerakja kellékeit, majd újból derekamra fog. Szorosan magához húzva kezdi kigombolni felsőtestemen lévő pizsamámat, folyamatosan nyakamat csókolgatva, hogy ezzel is tovább ingereljen. Célját eléri, hisz halk sóhajok hagyják el piros ajkaim tettére. Nadrágomtól is megszabadít, alsómat viszont rajtam hagyja, én meg magamban imádkozom, hogy meg ne lássa a kis puklit, amit bokszerem fed. Ugyanis nem elég, hogy hihetetlenül élvezem a helyzetet, azt, amit velem tesz, de még hogy meg is lássa, hogy felizgulok rá... menten elsüllyednék szégyenemben.