Az Elemek Titka (Befejezett)

11 A Suliban

- Szia! - köszönt már a házunk előtt áldogáló Mex
- Hogy kerülsz ide?
-Gondoltam korábban jövök.... Mehetünk? - kérdezte majd megölelt és elindultunk.
- Na és merre megyünk délután? - kérdeztem nehézkesen mivel nem tudtam elkébzelni mi lessz velem anya és Emi nélkül.
- Nem lessz semmi baj. - nyugtatott majd rám mosolygott én pebig visszamosolyogtam rá. Nagyon szép volt a mosolya. Vajon én is szeretem?..Töprengtem amikor megérkeztünk.
- Szia Liza! - ugrott oda hozzám Emi majd még szakadt a szívem hogy neki nem mondhatok el semmit.
- Szia. - köszöntem gyengén majd úgy megszorítottam mintha ez lenne az utolsó ölelés... Mongyuk lehet hogy az is.....
- Na Liza megfojtassz! - mondta mosolyogva de nem nagyon érdekelt majd amikor nagy nehezen lehámozott magáról láttam hogy valamit nagyon néz rajtam aztán rájöttem hogy nem raktam fel a parókát hiszen anya már tudja a többi nem érdekel.
- Mióta kék a hajad? - kérdezte furcsán
- Tegnap óta... - válaszóltam. Egy dolog miatt örülök hogy elmegyünk. Legalább nem kell majd soha többé hazudnom de ezt a napot még le kell nyelnem ha már kikönyörögtem....
- Szia ribi jó a hajad! - jött oda Glória és felcsapta a hajam. Tudta hogy két dolgot utálok nagyon. 1 ha leribancoznak 2 ha piszkálják a hajam. Majd miközben még a ''barátai'' azaz a csicskák is el haladtak mellettem abbig az egyik kicsapta a kezemből a könyvemet majd a Mexét is. Na ezen még jobban felhúznám magam de annyira hogy az erőm felülkerekedett rajtam és a kezemből kiindolva egyre jobban beborított a jég.
- Fútás! - ordított Mex mire mindenki futásnak eredt persze én is Mex fűzzel próbált kiolvasztani de nem sikerült neki és inkább csak jobban felbühített. Mikor végre elkaptam Glóriát lefagasztottam majd éppen az egyik csicskája következett volna amikor Mexet hallottam magam elől.
- Ez nem te vagy Liza hogy abba! Ránk fognak találni a feketetuhások hagyd abba! - kiabált majd a tűzzel fel lőtte magát a kezemhez és méjen a szemembe nézett. Éreztem ahogy elhagy az erőm és elsötétül előttem a világ. Amikor felébrettem nem tudtam hogy hol vagyok és amikor nagynehezen felültem vettem észre hogy Mex ott horkol mellettem mire éncsak mosolyogtam. Feláltam vagyis akartam de csak harmagyára sikerült. Először a fürdőbába mentem. A hajam össze vissza ált így megfésültem. Az életben nem gondoltam volna hogy itt van fésű, de volt így meg tudtam fésülködni és fél is kötöttem a hajam a kezemen lévő hajgumi segítségével. Amikor kértem a fürdőszobából Mex még mindig aludt és gondoltam ideje felébrezteni így oda mentem és finoman ébresztgetni kezdtem.
- Mex. Mex! Kelj fel! - rángatta a kezét. Na igen finoman....
- Mivan? - kérdezte kómásan
- Menyit voltam eszméletlen?
- KB egy napot...
- És nem kéne mennünk? Te mondtad hogy bármelyik pillanatban ránk találhatóak! - kérdeztem és ki pattant a szeme. Egyből szedelőszködni kezdett majd kB egy fél órával később már mentünk is.... Eskü én gyorsabban kész vagyok.