Az Elemek Titka (Befejezett)

8 Mex Története

Az ismeretlen számot látva összenéztünk és én felvettem majd kihangosítottam.
- Haló - szóltam bele elég halkan de halhatóan
- Te vagy a Víz? - kérdezte égy nagyon nagyon méj és rekettes hang a telefonból.
- Ki maga és mit akar tőlünk? - vette fel a telefont Mex a kezébe én meg csak lefagyva álltam.
- Mex már meg sem ismersz? - kérdezte a hangjából hallhatóan vigyorogva. Mex lefagyott volt egy sejtésem hogy már ismerik egymást.
- Ki ez az ember? - kérdeztem eredetileg Mextől de ő nem válaszolt Hejette ezt megtette más.
- Nem mesélt még rólam? Én vagyok a Föld seregének vezére a többit had mongya el ő. Örülök hogy megismerhetlek - mondta még mindig vigyorogva.
- Mit akar tőlünk?! - kérdezte Mex mérgesen
- Azt akarom hogy adjátok át az erőtöket és akkor nem esik senkinek se bántóbása! - válaszolt vészjóslóan.
- Te vagy az utolsó ember akinek odaadnám az erőmet! - kiáltott ingerülten Mex majd kinyomta a telefont.
- Ez meg mi volt? Mi történt hogy ennyire nagyon utálod ezt az embert?? - jó mongyuk el akarja venni az erőnket meg meg támadt minket de na biztos van valami nyomósabb oka.
- Ö... Ő ölte meg az apámat.....

~ visszaemlékezés ~
~ Mex szemszöge ~

Apám és a Szél már vagy egy órája harcolnak a vagy 1000 fős Földharcos sereggel amiből még mindig vannak vagy 600an. Segítenem kellett. Éppen le értem a lépcsőn amikor az egyik Földharcos hátulról az apámba szúrta hosszú kardját majd apám a földre hűlt. Én ott összetörtem. Semmit sem éreztem csak a fájdalmat hogy akit a világon a legjobban szerettem meghalt. Odarohantam hozzá. Nem érdekelt hogy hány katona akart megölni hogy hány katona vett körül nem érdekelt. Lekérdeltem melléd és sírtam.
- Fiam. - szólalt meg elhaló hangon de én nem tudtam megszólalni csak egy kis reményt éreztem és egy csöpp boldogságot hogy még él. - Fiam nekem már nincs sok időm.... Szeretném atadni ezt a nyakláncot védd az életed árán is! - mondta majd a kezembe nyomta a nyakláncot. Még mindig nem tudtam szólni csak sírtam ő pediglehunyta a szemét és már nem lélegzett. A nyaklánc pedig narancs sárgán kezdett világítani apám meljasával együtt majd kialudt a fény. Amikor  a Szél észrevett oda futott hozzám felkapott és elrepültünk egy óriási ház tetejére.
- Nállad van a nyaklánc? - kérdezte amikor odaértünk én pedig át adtam neki. - Remek vedd fel és menekülj! - mondta de én nem akartam. Se félve ni se elmenni.
- Nem megyek el! És amúgy is hova mennék?! - kérdeztem mostmár inkább idegesen mint szomorúan.
- El! Akárhova! Elviszek egy hejre ahol biztonságban leszel csak veddd fel a nyakláncot! - utasított és mivel nem nagyon volt más választásom felvettem. A nyaklánc világítani kezdett majd éreztem a melegséget ami átjárta a testem és már repülünk is. Már vagy egy fél órája refültünk amikor megérkeztünk egy erdőben elrejtett faházhoz majd a Szél lejtett és csak ennyit mondott :
- Találd meg a Vizet és óvakodj! A Föld bárhol megtalál! - mondta majd elment és egyedül hagyott engem. Én még mindig nem tudtam és nem értettem semmit. Ezek után rájöttem hogy én vagyok a Tűz és egy teljes évig edzettem magam hogy be tudja fejezni amit apám elkezdett nameg hogy meg kudjam bosszulni. Mikor el telt egy év a Szél visszatért és atadta a Víz nyaklánc át és azt mondta hogy menyek el és keressem meg a Vizet és én így is tettem.

~visszaemlékezés vége ~

                           Folytatlyuk.....