8

147 12 2
                                    

Anyáról levették a láncokat. A kígyók kapva az alkalmon felmásztak a lábán és a hajába kucorodtak. Zeusz fáradtan dörzsölte meg az arcát, majd felállt trónjáról és Médea elé sétált.

-Sajnálom, hogy nem lehettem az apád és remélem, hogy mostantól az apád lehetek.

-Örülnék neki.

A szívszorító hangulatot látva  bizseregni kezdett a hátam.

-Nem áll szándékomban megzavarni az apa-lánya hangulatot, de most abba kellene hagyni, ugyanis valami közeledik a föld felé.

Minden halhatatlan az esti égre nézett. A fényesen csillogó csillagok között egy sokkal csillogóbb csillag közeledett.

-Egy meteor!

Apolló hangjára megrezzentem, ugyanis  Dr. Athan professzort véltem felfedezni benne. Ő is meglepődhetett mert zavartan rám mosolygott. 

-Ha ezt nem állítjuk meg, nem csak az emberek, de mi is meghalunk.

Kijelentésemre magamhoz hívtam az erőm. Olyan volt, mintha a vízben lebegtem volna. Körmeim kiélesedtek, fogaim borotvaélesekké váltak. A hajam úgy lebegett a fejem fölött, mintha a vízben úszkálnék. Két hosszú csáp szabadult el a homlokomból. Nyakamon kopoltyúszerű elváltozás jelent meg. Szemeim a legintenzívebb kékké változtak. Mindenki döbbenten nézett, főleg anyám.

-Medison?!

-A szülinapodra tartogattam. De úgy néz ki előbb meg kell mutatnom igazi valóm. Mindenesetre, bocsáss meg ami most fog jönni.

Anya felháborodottan lépett felém, de én megelőztem. Elővettem az erőm és ledermesztettem. Zeusz döbbenten nézett rám, majd anyára.

-Vigyázz rá.

Nem várva választ, felrepültem az égbe egyenesen a meteor felé, hogy megállítsam és így biztonságba tudhassak mindenkit.

Medúza GyermekeiOn viuen les histories. Descobreix ara