Medúza Gyermekei

2

Frissen és felszabadultan léptem ki a tusolóból. 

-Ahhh, annyira jó volt! Hé Rufus! Gyere ki, menjünk enni!

Gyorsan megtörülköztem és köntösbe bújva kiléptem a fürdőszobából.

-Remélem nem etted meg az összes tésztát, ugyanis az két adag!

Nem hallottam semmit. Anya nem válaszolt és a kígyók is csendben voltak. A konyhába mentem, de ott csak felfordulás fogadott. És a tészta..... a spagetti szétkenve a földön hevert.

-ANYA!!!!

Ahogy jobban körbenéztem a pincében sírva fedeztem fel, hogy rengeteg hüllő feküdt holtan. Al a testek között feküdt és egy embert zabált fel. Vagyis csak annak tűnt, ugyanis csak a lábfeje látszik ki és a kígyóban lévő test alakjából gondolom így. 

-Mégis mi a fene történt itt?!

A keltetőszobába mentem, ahol minden anyakígyó támadásra készen állt.

-Lányok, mégis mi a fene folyik itt?! Csak fürdeni mentem!

A lányok aggódon ereszkedtek lejjebb, majd visszacsúsztak a tojásaikhoz. Én  a szoba végén lévő monitorokhoz mentem, amik az egész házat, pincét megmutatja. Bár több száz éves anyám van, azért még halad a korral. Így hát elkezdtem visszatekerni a kamerákat, majd a megfelelő időben megállítottam és lejátszottam. Nem törtek be...vagyis nem a szó-szoros értelmében. Egyszerűen megjelentek a ház nappalijában. Hárman voltak. Egy barna bőrű, a másik tele hegekekel, a harmadik furán deformált. Célirányosan mentek, mintha tudták volna, hogy a házban nem találnak senkit, ugyanis egyenesen a pinceajtóhoz mentek, ott a sötét bőrű kirúgta az ajtót és leszaladtak a lépcsőn. A többiek támadásra készen álltak, míg anyám tésztás szájjal nézett a behatolókra. A torz kinézetű pali, meglepően gyorsan mozgott és anyámra támadt, míg a két társa a kígyókkal foglalkoztak. Itt egy kis dulakodás, mészárlás (rohadékok), aztán a torz és a heges pali megbéklyózta anyámat, bekötötték a száját, mert harapott és elvitték. Mint kiderült a sötét bőrű csávót ette meg Alfonz. Mérgesen csaptam az asztalra tehetetlenségem miatt. Szenvedve terültem el a földön mire Gréta bátorítóan hozzám simult.

-Most mégis mi legyen?!

Nia a fekete kobra egy képet hozott nekem, amin anyám fiatalabb változata volt és egy férfi, akinek szarvai voltak. A képet megfordítottam, ahol egy cím volt és egy név. Mino.

-Mino? 

Felültem és jobban megnéztem a férfit.

-Mino, mint Minotaurusz? Véletlen lenne?

Nia-ra néztem, aki mérgesen sziszegett.

-Jó igazad van. Ebben a családban nincsenek véletlenek.

Elszaladtam a szobámba, ahol egy táskába váltóruhát és kaját raktam. Donald  a csörgőkígyó a testemre mutogatott, mire magamra néztem.

-Basszus! Nem mehetek egy emberevő bikához egy szál köntösbe! Kösz Donald!

Gyorsan felkaptam fehérneműt, egy fekete trikót és egy kék farmersortot. A szekrény alján néztem a kis kincseimre. Magassarkút nem vehetek. Szandált se, az olyan régimódi. A sportcipőm vagy a vászoncipőmet vegyem? Végül egy barackszínű nike cipőt választottam, ha esetleg futásra kerülne a sor. Készen állva az útra a lépcsőhöz siettem, de elállták az utam a maradék kígyósereg.

-Jaj, srácok nem vihetlek titeket magammal!

A nagyobb kígyók habozva, de bólintottak. Alfonz odaadta a képet.

-Basszus kösz!

Kikerültem őket, de néhány kígyó feltekeredett a lábamon.

-Lolka, Bolka, Márk, Lucifer és Pedró, szálljatok le rólam!

A kígyók mérgesen összeszorítottak és belekúsztak a táskámba.

-Jó legyen! De nincs nyavalygás!

Felszálltam a legközelebbi buszra, hogy a város másik végén lévő gettónegyedbe elvigyen, ugyanis a cím egy veszélyes környéken van, ahol nem csak gengszterek, de természetfeletti lények is élnek. Egy óra múlva, már a pub bejárata előtt voltam, aminek a neve  Labirintus volt.

-Ez most csak vicc! 

A fejemet rázva mentem be a helyre, ahol labirintus szerűen voltak elhelyezve a boxok. Gyorsan körbenéztem, utána a pulthoz mentem, ahol egy raszta hajú lány törölgette a pultot.

-Még zárva vagyunk, gyere vissza később.

Felültem a bárszékre és rávigyorogtam a lányra, aki visszamosolygott.

-Szép vagy cica, pont az esetem, ha van kedved hátul van egy placc és...

-Bocs csajszi, de nem egy gyors menetre jöttem. Egy férfit keresek, a neve Mino.

A név hallatán a lány arcán lévő mosoly eltűnt és reszkető kislánnyá vált.

-Nem tudom, hogy ki ő.

El akart menni, de én benyúltam a pultba és megfogtam a karját.

-Tudom, hogy ismered!

A képet a pultra vágtam, amire felfigyelt.

-Ő itt az anyám és mellette Mino. Beszélnem kell vele!

Egy ideig csak nézte a képet, majd rámutatott a csak személyzetnek nevezett ajtóra.

-Menj be azon az ajtó. Végig a lépcsőn, majd balra egészen a folyosó végéig, ahol egy vasajtó van. Ott van ő.

Elindultam az ajtóhoz, követve az utasítást, végig le a lépcsőn, annak alján balra fordultam és végigmentem a folyosón. A vasajtó hatalmas volt. Ha jól emlékszem ilyet a Szörny Rt mesében láttam, amikor a két szörnyet száműzték a hegyekbe. Nos mivel csengőt nem láttam és az ajtó is zárva volt, így kopogtam. A hang végigzengett a folyosón, mire az ajtó retesze kinyílt.

-Mit akarsz?!

-Minoval kell beszélnem.

-Ha nem akarsz meghalni kislány eltűnsz, míg szépen mondom.

A retesz visszazárult, mire mérgesen elkezdtem dörömbölni.

-Az anyámat elrabolták és csak Mino segíthet, te fajankó! Azonnal nyisd ki, amíg nem vagyok igazán mérges!!!!!!

Az ajtó kivágódott. Az ajtóban egy izmos szatír állt, aki vörös fejjel nyitottak ki a száját, hogy leüvöltsön, de én megelőztem és meglöktem, majd a keletkezet résen belibbentem a szobába. Valahogy nem így képzeltem el a helyet. A szoba elég nagy volt. Bal oldalon egy kisebb kaszinó és játékterem volt, jobb oldalon egy hatalmas tévé és bár.

-Hol van Mino?!

A szobába ugyanis nem volt ott a férfi, helyette számtalan izomagy.

-He! Nézd már! A csinibaba Mino-t keresi.

-A főnök örülni fog, hogy házhoz jön a desszert.

A férfiak nem állítottak meg, sőt megmutatták, hogy a szoba közepén lévő báncélajtó túloldalán találom őt. Nem figyelve a gúnyolódásaikra, kinyitottam az ajtót és magam után becsuktam. Na ez, már az amire én gondoltam. A szoba falai vérben úsztak, konyhakések a falra és a pultokon sorakoztak, míg középen egy hatalmas fémasztal, amin már egy fél tehén volt....bundával. Az állat teteme mögött egy szarvval rendelkező férfi ült. Mino, hatalmas férfi és rohadtul jóképű. Huuu, ha nem keresném anyát lecsapnék rá. Hatalmas izmai voltak, az arca markáns és igazán jóképű, annak ellenére hogy a szája tiszta tehénvér és jóval idősebb nálam. Na és a szarvai. Huuuuu! Nagyon jól áll a fekete hajához. Mino felállt és döbbenten ejtette el a húst a kezéből.

-Médea? Te mit keresel itt?!

-Nem Mino, sajnos nem ő vagyok. Médea az anyám, az én nevem Medison. Ezért is jöttem ide. A segítségedre van szükségem.