Medúza Gyermekei

11

A sötétben megbújva néztem a mulatozó hallhatatlanokat. Hol lehet? Meg lettem volna esküdni rá, hogy kijött a teraszra. Ahogy lassan sétáltam megláttam. A kiálló korláton állt és a csillagos eget kémlelte. A hold profilból megvilágította. Sötétkékes haja lebegett a levegőben, pedig nem is fújt a szél. Két vékony csáp selyemszalagként lengedezett előtte. Bőrén foltokban pikkelyszerű elváltozások voltak, amik kicsi csillagként csillogtak. Hosszan kifújta a levegőjét, ami csillogó párafelhővé alakult.

-Hapci!

Az összképe azonnal megszűnt, ahogy férfiasan tüsszentet és az orrát dörzsölte.

-40 fok van és te képes voltál megfázni?!

Medison felém fordult. A szemei kék színűek és hüllőszerűek voltak. Gyönyörű volt.

-Mino...hát te?

Med zavartan nézett hol rám, hol a bentiekre.

-Nem gondoltam volna hogy egy sárkány vagy. Azt hittem hogy kihaltak több ezer évvel ezelőtt.

-Hát ezek szerint nem, haha. Amúgy mit keresel itt?

-A bűbájod nem volt olyan erős, ahogyan gondoltad. Amikor már uraltam a testem utánad jöttem, hogy megleckéztesselek.

Med rémülten lépkedett arrébb a korláton.

-De láttam, hogy Médea már megtette helyettem, ezért nem teszek veled semmit.

A sárkánylány megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.

-Akkor jó.

Hegyes fogaival rám mosolygott, amit aranyosnak tálaltam. Mi?! Nem ő Médea lánya! Töröld ki a fejedből!

-Anya bent van.

-Hogy?

-Mivel nem kell megbüntetned, amit lehet hogy élveztem is volna...

Med rám kacsintott.

-így nincs itt dolgod, vagyis anya miatt maradtál.

Zavartan néztem körbe. Igaza van...hiszen nem miatta maradtam. Nem maradhatok miatta, hiszen így még jobban gyűlölne Médea.

-Így van! De hol is van?! Nem látom sehol.

Med furcsállva nézett, majd a legnagyobb tömeg felé mutatott.

-Nagyon népszerű lett.

Már indultam volna, de megálltam és visszanéztem rá.

-Na és te?

Hanyagul megrántotta a vállait.

-Nem szeretek a reflektorfény közepén lenni.

-Ahaaa. Hát ez a hősködésedből nem derült ki.

Elindultam a sznobokkal teli terembe, de még hallottam Medison hangos nevetését.

Medison

Ahh és ott megy a szexi Mino. Annyira kár, hogy az ő szívében már más kígyószelídítő van. Fenébe! Pedig annyira jó fogás lett volna. Szexi. Izmos. A táplálkozásunk is nagyjából megegyezik. Dögös. Jó...NAGYON  dögös és ...hát a szex is jó lehet vele. Visszaültem a korlátra, lábamat lelógattam , amit a határtalan mélység felett himbáltam. Vajon milyen érzés lehet zuhanni? Abbahagyta a lábam a mozgást és csak bámultam lefelé. Nagy őrültség lenne lelökni magamat. De a kíváncsiság kezd eluralkodni rajtam. Kezem megfeszült a korláton....már éppen löktem le volna magamat, amikor is megéreztem férfias illatát, majd a test melegét. Meglepődve néztem a mellettem könyöklő férfira. Fülígérő vigyor terült szét az arcán és a csillagokat bámulta.

-M-Mit keresel itt?! Azt hittem, hogy anyával vagy.

-Ott is voltam. Beszélgettünk....azt mondta megbocsát és szeretné újrakezdeni.

A szívembe éles fájdalom nyilallt. Még sosem voltam szerelmes. Különösebben a férfiak se érdekelnek, persze csak akkor ha már elvettem tőlük azt amit akartam. De úgy érzem Mino más. És most hogy tudom, hogy nem lehetek vele....

-Szóval ismét barátok vagyunk.

-Mi?! De hisz szereted anyát! Vele kellene lenned most is!

Mino zavartan egyenesedett fel, majd teljesen felém fordult.

-Mindig is szerettem az anyádat, de nem úgy ahogy te gondolod. Ő...ő teljesen másvilág számomra. Apáddal tökéletesen kiegészítették egymást, én nem lennék jó párja. Az élete nagy változásokon fog átmenni. Mellette akarok lenni mint a barátja.

Elmerengtem a szavain. Valahogy jobban éreztem magam.

-Értem.

-Na és te? Miért nem vagy ott az istenekkel?

-Én nem szenvedtem hiányt. Nem ért nagy tragédia. Ideje, hogy végre vele foglalkozzon a családja. Meg amúgy se az én világom ez a cicoma.

A cicománál rákacsintottam, mire elvigyorodott. Hűha! Ha nem lenne közönségünk letámadnám. Végszóra a hasam hangosan felkordult, mire Mino felkacagott.

-Tudok egy helyet, ahol jó a kaja....van kedved velem tartani?

A reakcióm elég vicces lehetett, mert a szám magától mozdult. Úgy vigyorogtam a hegyes fogaimmal mint egy bolond, de látszólag ezt őt nem zavarta, sőt. Dobott felém egy szexi mosolyt, majd a kezét nyújtotta.

-Örömmel elfogadom.

Médea

Már nem is tudom, hogy hányadik pohárral iszom ezt a löttyöt. A fejem kezd kótyagos lenni és már az arcom is fáj a mosolygástól. Mindenki nagyon kedves. Meghívtak engem és Medet, hogy éljünk itt. Őszintén én szeretnék, de Med nem fog belemenni. Imádja az egyetemet és ott vannak a kígyók is. Én is szeretem őket, de az ő kapcsolatuk sokkal szorosabb. Az istenek között keresem a lányomat, de sehol se találom, ahogy Minot sem. Ugye nem? Elmentem az erkélyhez, ugyanis azt mondták ott látták Medet. Az ajtóhoz érve megálltam. Med és Mino egymás kezét fogva sétáltak és nevetgéltek. Mégis hova mennek?! És miért fogják egymás kezét?! Medison arcát meglátva felhúztam magam. Ismerem a lányom....tudom hogy milyen. Már menni akartam utánuk, de valaki megfogta a karom.

-Hagyd őket.

Szőke göndör hajú férfi állított meg. Mégis hogy meri?!

-Én még nem mutatkoztam be. A nevem Kupidó. És azoknak ott....

A fejével a lányom és a legjobb barátom felé biccentett.

-igen különleges kapcsolatba állnak.

Ahhh. Ha már maga a szerelem istene avatkozik bele biztosan komoly a dolog.

-Rendben. De ha megmeri bántani kicsinálom.

-Oh hidd el tudja.

-De veled együtt!

Kupidó elengedte a karom és feltartotta a kezeit.  Csak remélni tudom, hogy igaza van. Már kiöregedtem a gyilkolászásból.