Idővel Majd Megérted

Hatodik🌙

A fiú vidáman hümmögve ízlelgette a szót, mely meglehetősen tetszett neki. Illett a lányhoz és ráadásul még aranyosan is csengett az ajkaiból.

- Igazán találó neved van, kedves kis omegám! – szólalt meg elismerően, az apróság reakciójára várva, mely természetesen nem maradt el.

Lucy kínjában halkan felnyüszített, s ismét megpróbált hátrálni, nyilvánvalóan továbbra is eredménytelenül.

Omegám.

Natsu igen félreérthető módon fogalmazott, s ez meglehetősen zavarta a kisfarkast. Megijesztette, hiszen mégiscsak egy alfa volt mindenek előtt, egyike azoknak a személyeknek, akiktől a legjobban tartania kellett.

Bármennyire is volt szimpatikus neki, nem engedhette ilyen könnyen a bizalmába férkőzni, különben nagyon megjárhatta a dolgot. Na persze, nem mintha sok beleszólása lett volna az egészbe. Kicsi volt és gyenge, pompás áldozat egy erős farkasnak. Hiába igyekezett felnőttként viselkedni és gondolkozni, esélye sem lett volna talán még egy bétával szemben sem.

- Ki szeretnék menni, sz-szóval e-engedj el, kérlek! – próbálkozott határozottnak tűnni, azonban még ő sem látta sok esélyét a dolognak.

A fiú meglepetten pislogott rá pár pillanatig, majd egy halovány mosoly kíséretében ingatni kezdte a fejét.

- Pihenned kellene még, nem gyógyultak b e a sebeid ennyi idő alatt... – bökött orrával a kötések felé.
Lucy ajkai igencsak elnyíltak egymástól az aggódó szavakat hallva. Ez a farkas most tényleg törődött vele? Elképesztően furcsának találta a helyzetet, hiszen a másik úgy viselkedett, mintha már legalább évek óta ismerték volna egymást.

- Oh, tényleg! Nem vagy é-...? – kapta fel Natsu érdeklődve a fejét, azonban a mondatot már nem tudta befejezni.

Lucy gyomra hatalmasat kordult, s a lány ijedten gömbölyödött össze. Tudta, mit akart kérdezni az alfa... Persze, hogy éhes volt, napok óta nem tudott enni egy falatot sem. Ennek pedig meg is lett az eredménye egy rettentően kínos helyzet formájában.

- Ezt igennek veszem! – nevetett fel a cseresznye bundájú, majd mozgolódni kezdett.

Nagyot nyújtózkodva feltápászkodott a földről, s kényelmesen végigropogtatta gerincét. Ha a kis vendég éhes volt, ennivalót kellett neki adni, ez nem volt kérdés.
Számításai szerint a többiek éppen mostanában foghattak neki az ebédnek, amelyet ezúttal Gray szerzett meg egyedül. Általában együtt jártak vadászni, azonban ezen kivételes alkalommal csak a fiút küldte el a betevő falatért. Neki fontosabb dolga akadt, Lucy mellett akart lenni, mikor felébred. Nem mintha nem bízott volna meg a többiekben, egyszerűen csak ott volt a helye és kész.

Az omega értetlenül figyelte, ahogy az idősebb a levegőbe szimatolt, majd csillogó szemekkel elvigyorodott.

- Nyulat fogott! – pillantott le Lucy irányába teljesen belelkesülten.

A kisfarkas hasa azon nyomban ismét hangosan fejezte ki vágyát, már csak az étel nevének hallatára is. Mozdulni viszont nem igazán mert, nem is tudta miért, talán valamilyen utasításra, parancsra várt legbelül az alfától. Holott egy perccel ezelőtt éppen ő maga kérte a fiút, hogy engedje szabadon.

A zöld szemek félig nevetve, félig megértően figyelték a szőke szőrgombóc önmarcangolását. Rendkívül viccesnek hatott, ahogy látványosan küzdött az ösztöneivel és a gondolataival. Natsu pontosan tudta, milyen érzés is ez.

Hiába nem volt már olyan erős és idegen számára a vanília és barack illata, még mindig érezte mellkasában a bizsergést tőle. Pedig a forrás csak egy gyermek volt kívülről, s mégis valahogy vonzódott hozzá. Ki akarta sajátítani Lucyt és megvédeni minden veszélytől, amely csak rá leselkedhetett.

- Gyere, menjünk enni! – sürgette az apróságot vidáman, elterelve saját gondolatait.

Az omega ugyan még továbbra is tartott tőle, azonban az étel gondolatának már nem tudott ellenállni. Megpróbált lábra állni a puha fűben, azonban tappancsai olyannyira sajogtak, hogy egyetlen lépés után megtorpant, s fogait összeszorította.

- Fáj? – csillantak föl azonnal aggódva a zöld íriszek.

Lucy természetesen a világért sem akarta volna bevallani a dolgot, esze ágában sem volt segítséget kérni.

- T-tudok jönni... – nyöszörögte, egy újabb lépést megkísérelve.

Natsu halkan felsóhajtott és szemeit megforgatva hajolt le hozzá, s már el is kapta volna a grabancát, hogyha a kisfarkas nem mordult volna rá mérgesen, s egy másodpercre megfagyott a levegő körülöttük.

- Megy egyedül is... – suttogta az omega, próbálva menteni a menthetőt, visszavéve a korábbi hevességéből.

Lucy fejében hangosan vinnyogott a vészcsengő, miközben átkozta magát a meggondolatlanságáért. Hogy lehetett ennyire ostoba?! Vicsorítani mert egy alfára, aki ráadásul enni akart adni neki. Remek... Ezzel most minden lehetőségét sikerült egy csapásra elszúrnia, s még ennek is örülhetett, hiszen egy másik vezér talán már régen végzett volna vele egy ehhez hasonló akció után.

Azonban az oliva színű szemek még csak meg sem rebbentek az agresszív megnyilvánulást látva. Normál esetben ő is támadott volna, így azonban, hogy egy kölyök omegával volt dolga, visszafogta magát, s betudta a dolgot a lány félelmének.

- Na, gyere... – kezdett közeledni felé ismét, bármiféle óvatosság nélkül.

Nem volt szükség arra, hogy óvatos legyen, hiszen pontosan tudta, Lucy ezúttal magához fogja engedni. Látta a tekintetében, hogy tanult az iménti hibából, s egészen biztosan nem fogja elkövetni újból a közeljövőben.

Igaza volt. Az apróság szótlanul tűrte, ahogy az alfa a levegőbe emelte könnyű testét, majd lassacskán megindult vele vélhetőleg a többi farkas irányába.

Eddig sem voltak messze a falkától, Natsu elérhető távolságban lett volna, hogyha baj van. Azonban mégis egy kis privát teret szeretett volna maguknak, távol a kíváncsi szemektől és szaglászódó orroktól, hogy a kis omega nyugodtan ébredhessen és ő maga is zavartalanul figyelhesse a csöppséget.

- Na nézd, kik vannak itt! -hallatszódott Gray hangja már messziről.

🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾

Sziasztok!

Itt lennék a késős résszel😂!
Örömmel jelentem, átmentem a próbatételen, amin kellett, úgyhogy mostantól igyekszem teljes gőzzel hozni a részeket!

Hogyha tetszett, kérlek mindenképpen adjatok rá csillagot és kommentben írjátok meg a véleményeteket róla!😍

Shiro~chan