Idővel Majd Megérted

Harmadik🌙

-Omega... – suttogta maga elé halkan, mégis az összes farkas azonnal felé kapta a tekintetét.

Megérezték az alfájuk hirtelen bizonytalanságát és feszültségét, ám egyelőre nem értették a dolgot. Csupán Gray meredt rá elképedve, tágranyílt szemekkel.

-Az ott egy...? – kezdte, azonban Natsu teljesen figyelmen kívül hagyva őt, egy szó nélkül állt lábra és indult meg az érkezők felé.

Elsőként akart beszélni Erzával, hogy válaszokat kaphasson. Na meg persze, ugyan sosem vallotta volna be, de látni akarta a jövevényt, s türelme kezdett vészesen fogyni ezzel kapcsolatban. Az ösztönei hajtották, legszívesebben szaladt volna, azonban nem tehette meg az őt fürkésző, semmiről sem tudó tekintetek miatt, s ez végtelenül bosszantotta.

Minden egyes lépéssel nagyobb lett benne a feszültség, szinte már szándékos durvasággal taposta el a füvet lábai alatt, s halkan fújtatott.

Az orrába kúszó vér illata egyenesen megbolondította a cseresznye színű alfát. Harag szállta meg a semmiből, s olyan izgatottság, amelyet soha nem tapasztalt eddig. Bizsergető forróság száguldott át testének minden porcikáján újra és újra, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz.

A vörös béta sietős léptekkel jött, noha pontosan tudta, nem volt jó ötlet idehozni egy omegát, de a kisfarkasnak segítségre volt szüksége, amit egyszerűen nem tagadhattott meg tőle. Ezt Natsunak is meg kellett értenie...

Azonban az alfa viselkedése még így is megijesztette. Kölyök kora óta ismerte a fiút, azonban ennyire feszültnek talán még sosem látta. Hiába próbálta visszafogni magát, Erza tökéletesen látta minden mozdulatában a kitörni készülő indulatot.
Bárkit cafatokra tudott volna tépni jelen pillanatban.

A béta persze azt is tudta, miért jön ki elé, mikor a falkatagok között is megvárhatná őket. A többi farkassal ellentétben, akik még most sem sejtettek semmit, Natsu valószínűleg már azelőtt megérezte az apróság szagát, mielőtt még egyáltalán a láthatáron belülre kerültek volna. Erza ilyenkor döbbent rá, mekkora is a különbség alfák és béták között.

Csupán néhány méter választotta el őket egymástól, mikor a vörös farkas megállt. Mondhatni a lábai nem engedték tovább, akkora hatást gyakorolt rá másik közeledése.
Natsu már messziről érezte Erza félelmét, ami egyáltalán nem volt mindennapos dolog. Ennyire ijesztő lett volna? Pedig eszébe sem jutott, hogy esetleg bántsa őt, s ami még sokkal furcsább volt, az omegát sem.

Egyszerűen csak nem tudta, mit akar. Egyik pillanatban még legszívesebben ráordított volna, míg a másikban már ezernyi kérdéssel lett volna kedve bombázni. De egyiket sem tette meg, helyette síri csöndbe burkolózva lépett a vörös béta elé.

Az idősebb nőstény ösztönösen hajtott fejet előtte, s jópár másodperc kellett neki, mire össze tudta szedni magát annyira, hogy felnézzen az alfájára.

Az olajzöld szempár türelmetlenül csillant fel, ahogy összekapcsolódott a tekintetük, ám Erza még nem adott választ fel nem tett kérdéseire.
Óvatosan hajolt le a talaj szintjéig, elkerülve minden hirtelen mozdulatot, aminek hatására a szemben álló akaratlanul is támadhatott volna, majd végül végig a fiú íriszeibe nézve, a fűbe fektette a halkan szuszogó apróságot.

Natsu szíve óriásit dobbant, ahogy meglátta a vérben úszó, szőke bundát, s a karmolásokat, harapásokat a csöpp testen. Egyik pillanatról a másikra mérhetetlen gyűlölet öntötte el, mely azonnal szét akarta repeszteni mellkasát. Izmai pattanásig feszültek meg, miközben újra és újra végigvezette tekintetét a sérült szőrgombócon.

A legkegyetlenebb módon akart végezni mindenkivel, aki valaha is kezet emelt az omegára.

Éles fogait hangosan összekoccantva hajolt volna közelebb hozzá, ám Erza riadtan lépett a csöppség elé. Az alfa dühösen kapta fel tekintetét a vörös farkasra, s pár pillanatnyi néma csönd után megszólalt.

-Engedj oda, ne kelljen még egyszer elmondanom! – lökte arrébb a reszketeg mancsot Natsu, hogy a kölyökhöz férjen.

Az eddig csendesen szuszogó omega vékony hangon nyüszített fel, ahogy testét újból megemelték. A fiatal farkas végtelenül óvatosan bánt vele, mitöbb Erza legnagyobb döbbenetére, egy szó nélkül indult meg a falka felé.

A bétának ideje sem volt feldolgozni a történteket, s mire észbekapott, Natsu már szinte Miránál járt a kis vendéggel, közben jelentős nézősereget gyűjtve maga köré.

-Mira! – tette le vigyázva a szőrös csomagot az éppen felé forduló, szürkés-fehér farkas lábai elé – Lásd el a sebeit!

A kékszemű béta nagyokat pislogva nézett végig az apró testen, s már kérdezni készült volna, mikor meglátta a haragtól elsötétült, zöld tekintetet. Egy pillanatig még habozott, de végül jobbnak látta csupán némán letisztítani a szőke kisfarkas sebeit, s közben magában gondolkozni a válaszokon.

-N-Natsu...! – tört utat magának Erza a falka kíváncsi tagjai között.

Szép kis tömeg gyűlt köréjük pár perc leforgása alatt, ami kezdte meglehetősen bosszantani az alfát. Teljes szívéből szerette a családját, de ez most egyáltalán nem tartozott rájuk. Egyedül Erzát és Mirát akarta maga mellett tudni jelen pillanatban, na meg persze a szőke omegát.

🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾

Ohayo!🐺

Ide is eljutottunk, már találkoztak főhőseink❤. Ugyan Lucy még nem igazán van beszámítható állapotban, de hamarosan...már nem kell sokat várni😂😁.

Remélem tetszett ez a rész és izgalmasra sikeredett! Ezt kommentben és csillagokkal tudjátok nekem jelezni🌙 :3

A legközelebbi viszontlátásra,
Shiro~chan