Halott és vágy

17. fejezet

Amikor megérkeztem Liam háza elé, a gyomrom összeugrott. Közel három éve szabadult, és
megígérte, ha valaha kell segítség, szóljak és jön. Ő valódi gyilkos, aki hálából segít, mert
megmentettem Pillangós Joe karmaiból, amikor elintéztem azt a férget. Megnyomtam a csengőt, és
pár perc múlva nyílt az ajtó. ott állt ő.
- Styles, mi kéne? - kérdezte barátságtalanul, semmi köszöntés nélkül.
- Elrabolta PJ a barátnőmet..... Holnap akar velem találkozni.... De se fegyverem, semmim nincsen.
Engem akar őérte cserébe. Kellene valami olyan cucc, amivel pillanatok alatt ártalmatlaníthatom,
nem számít rá és elég apró, hogy elrejtsem.
- Hm. Azt hiszem, van valamim a számodra. Gyere be. Apró, kis helyen elfér és halálos. Ez egy új
fegyver, még nincsen piacon. - ahogy ezt kimondta, egy tollat nyújtott felém.
- Most viccelsz velem? - nézegettem, mire félre ugrott.
- Óvatosan jó ember! Három fekete mambának a mérgét tartalmazó kis tű van a tollbetét hegyében,
ha megnyomod, kilövi, és azonnal meghalsz! A hatósugara 10 méter, úgy csináld, és célozz jól...
- Mennyit kérsz érte?
- Annyit, hogy most elviheted, de hozd vissza. Egy lövés ajándék vedd úgy. Jövök, egyel... Hát a kis
Louisod?
- Még bent van két évet, de már nem az én Louisom. Ami ott volt, az ott volt. Barátnőm van. Lou csak
a testvérem.
- Te is tudod, hogy sosem lesz csak a testvéred.. Ő mindig is a párod marad.. Hozzád nőtt a kölyök
teljesen... Ti egyek vagytok....
- Voltunk.. Most már Cat az életem.
- Magadnak hazudhatsz, nekem nem tudsz. Lou marad a nagy szerelem bármi és bárki jön is mellé.
- Most megyek.. És köszönöm.. Legkésőbb, holnapután ha minden simán megy, hozom a fegyvert
vissza. És köszönöm! - öleltem magamhoz, majd öles léptekkel elhagytam a házat. Már jócskán estére
járt az idő, így arra jutottam, hogy megpróbálok aludni, ha hazaértem, ám Cat illata mindent
belengett, így csak forgolódtam egész este.
Másnap már tűkön ülve vártam, hogy végre elindulhassak a szerelmemet megmenteni. A tollat a
felsőm ujjához rögzítettem, hogy ne tűnjön fel nagyon, vagy ha mégis, az csak egy íróeszköznek
nézzen ki, ami nem veszélyes.
Amint a mutató elérte a felet, útnak indultam. A gyomrom remegett, idegesen néztem folyamatosan
hátra. A biztonság kedvéért elbúcsúztam Marthatól és Vincenttől, hogy ha néz ez az őrült, higgye,
hogy minden a tervei szerint megy. Ahogy közeledtem a raktár dokkok felé, a számokat kezdtem
nézni. 10684, 10685, 10686, és itt van: 10687.... Elhúztam a nyikorgó vaslemezt, és beljebb mentem a
félhomályba. Előttem ott volt egy kivetítő vászon, mellette egy kis távirányító. Nem sokkal később
meghallottam PJ hangját.
- Hát eljött a hős megmentő.
Látni nem láttam, csak a hangját hallottam.
- Merre vagy PJ? - kérdeztem.
- A hátad mögött, de előbb, kérlek, vedd föl a távirányítót és nyomd meg rajta a piros gombot. Van
egy meglepetésem.
Tettem, amit mondott. Odaléptem, és megnyomtam a gombot, és a kivetítőn feltűnt Louis, amint
épp a torkához fognak egy kést, mégpedig Zayn....
- Miért? - kérdeztem, de már a szememből patakzottak a könnyek.
- Mert valamelyik meghal, és te döntöd el, hogy melyik. - halottam egyre közelebbről.
Hírtelen a vászon előtt tűnt fel Cat, bekötött kézzel és szájjal, a nyakán PJ kése feszült.
- Rég láttalak, Harry fiú....
- Talán hiányoztam? - kérdeztem gúnyosan.
- Oh, ha csak sejtenéd.... Ja, ez élő adás, elbúcsúzhatsz Louistól, látnak minket.
- Lou.... - hangom elcsuklott, ahogy rémülettől kitágult kék szemeit néztem. Csorgott a könnye, ahogy
az enyém is.
- Ahhpuciih... - sírta.
- Kicsim, sajnálom... Nem tudtam, hogy Zayn elárul minket... - már nem érdekelt, ha lebukok Cat előtt,
de ma vagy mindkét szerelmem elveszítem vagy az egyiket..
- Választanod kell, Harry. A fasz vagy a pina? A pina vagy a fasz? - kérdezte PJ.
- Engedd el őket... Ők nem tehetnek semmiről te is tudod! Itt vagyok, ölj meg engem, de ne bántsd
sem Catet sem Louist! Kérlek PJ.... - négykézlábra hulltam, összetörtem. Zokogtam keservesen, ahogy
a két szerelmem is. Zayn még meg is fejelte azzal, hogy megrántotta Louis haját.
- Ne merészelj hozzáérni te nyomorult féreg! Hagyd békén a kicsikémet! - ordítottam kikelve
magamból.
- Szóval akkor Cat meghalhat? - kérdezett rá PJ.
- Nem ezt mondtam! Csak azt hogy ne bántsa Zayn Lou-Lout!
- Kezdem unni. Válassz. Van egyetlen perced. Óra indul......
- Apuci... Válaszd Catet... Én nem vagyok egészséges, tudod te is... Velem sok a baj... Szeretlek
szívemből és tudom, hogy te is engem, de velem nem lenne jövőd... Cat szeret... Isten veled, apuci! -
búcsúzott el tőlem, azaz ember, aki magával vitte a szívem egy darabját.
- Sosem foglak elfelejteni drága kicsi Lou... Soha.. Apuci nagyon szeret téged...
- Akkor megvan a döntés! Zayn!
Ahogy ezt kimondta, a kamerába fröccsent a vöröslő folyadék, és hallani lehetett Louis utolsó
erőlködő halálhörgését, amint fuldoklott a saját vérétől.
- Neee!!! Louis!!! - temettem a tenyerembe az arcom. A mérhetetlen fájdalom kettéhasított. Akkor
jutott eszembe a toll. Amint épp Catre figyelt PJ? Mert ő meg elájult ettől az egésztől, megnyomtam
a tollat és az célba ért. PJ holtan csuklott össze. Zayn így is úgy is megölte volna Louist, akármit is
mondtam volna.
- Megdöglesz Zayn.... Elérem, hogy kicsináljanak te áruló anyaszomorító kis geci! - ordítottam, de
akkor megszakadt a hívás. Odarohantam Cathez, kioldoztam, majd levettem a tapaszt róla, és a
karomba véve elindultam kifelé onnan. A könnyeimet nem tudtam elzárni. A fájdalom, amit Lou
halála iránt éreztem olyan mélységesen érintett, hogy teljesen összeroppantott belülről.