Halott és vágy

6. fejezet

Alig tettem le a telefont, Harry mosolyogva hozta felém a tejet.
- Tessék angyalkám. Fogyaszd egészséggel. - mosolyog. Hogy tud ennyit mosolyogni?
- Amúgy nem cseresznyéztünk egy tálból, hogy most már angyalkának hívj vagy cicának.... Még
mindig Cat... Nem vagy a pasim.... - szavaimon szomorúság suhan át az arcán.
- Pedig ha az lehetnék, nálad nem lenne boldogabb nő kerek e világon.
- Húúúú de nagy az ego...Túl szép szavak, hogy igazak legyenek... Egyáltalán voltál már nővel azon
kívül, akit elvileg megerőszakoltál majd elvágva a torkát otthagytál a saját vérében? - jó... éreztem,
hogy ezzel túlléptem egy határt. A fájdalom, ami végig futott rajta, olyan bűntudatot keltett bennem,
amit nem tudtam kezelni. Ám mielőtt bocsánatot kérhettem volna, megszólalt:
- Igazad van. Tényleg nem voltam még nővel azon kívül, akit elvileg megerőszakoltam. Viszont nem
tettem meg. Sosem lennék képes egyetlen nőt sem kényszeríteni, hogy a testébe fogadjon. -
éreztem, hogy megfeszülök, és gyorsabban szedem a levegőt - Tudod, sokat tanultam a börtönévek
alatt. Sok-sok könyvet kiolvastam, ami mind arról szólt, hogyan tudunk örömet szerezni egy másik
embernek. És biztosíthatlak, nem fognám le a kezed akaratod ellenére és tömném beléd a
hímvesszőm azért, hogy nekem jó legyen.... Nem markolnám a melled akaratod ellenére és nem
mocskolnálak be. - itt tört el a mécses. Másik oldalra pattantam, hogy ne tudjon elkapni és
kirohantam az erkélyre. Bezártam kívülről, és a dugi cigimet vettem elő. Ott állt az ajtóban és nézett.
- Na, ehhez mit szólsz, baszki? - kérdeztem, majd meggyújtottam a cigit és elkezdtem szívni. Harry
arca elborult a dühtől.
- Azonnal tedd le azt a szart! - kiabált velem.
- Mert mi lesz, ha nem? - incselkedtem vele, és ismét beleszívtam a káros anyagba. Arcom gúnyos
mosolyba futott, de ez nem volt az igaz. Csak bosszantani akartam.. Bántani...
- Cat, ne akard megtudni!
- Nem félek tőled, Styles! Ugyanolyan, vagy mint az összes többi, semmivel nem vagy különb, vagy
jobb... Még ki sem tudsz egy nőt elégíteni ezért eljátszod, hogy milyen nagylelkű vagy, hogy részegen
nem dugsz meg... Ugyan... Tuti ez van benne, vagy az, hogy nem vagy rá képes? Na? Erre mit lépsz,
nagyfiú?
- Tudod Cat, azért mert nem alázlak meg, és nem élem ki rajtad a vágyaimat, még boldoggá tudnálak
tenni. A mostani viselkedésed is engem támaszt alá. Hogy még soha nem volt részed igazi örömben
és ezért támadsz mindenkit, aki próbál szeretettel közeledni feléd. Tedd már le azt a szart az isten
áldjon meg!
- Mégis mit tudsz te? Tíz évig voltál elzárva a világ elől. Elolvastál pár könyvet, ettől meg profi
szeretőnek hiszed magad. Honnan tudod te, mit éltem át eddig vagy mit nem? Honnan tudod, hogy
mit élek át minden percben? Mégis... - sírni kezdtem, gyengülni, és kezdett előtörni a gyenge Cat akit
gyűlölök... - honnan tudod te.. Mit élek át... Mikor valaki hozzámér és eszembe jut minden...
- Cat nyisd ki az ajtót... Kérlek...... - még beleszívtam a cigimbe, majd elfordítottam a kulcsot és neki
hátat fordítva leültem az erkélyem beton korlátfalának dőlve. Odajött, majd minden szó nélkül
kivette a cigimet a számból és elnyomta.
- Kérem a többit... - nyújtotta felém a kezét, mire remegve nyújtottam neki a dobot, amit aztán
zsebre vágott.
- Jól van. Okos kislány. Most pedig beszélgessünk. Meséld el nekem, Cat. Mondd el, ki és mit tett
veled.
- Nem tudok róla beszélni.... - csuklott el a hangom.
- Segíthetek?
- Hogyan? Ezen nem lehet... - velem szembe ült le és beszélni kezdett.
- Mikor bekerültem a felnőttek közé, az első héten kinézett magának egy két méteres izomagy.
Minden szó nélkül bejött hozzám egyik éjjel, lefogott, leszaggatta a ruhámat majd megerőszakolt. Azt
hittem, belepusztulok a fájdalomba és a szégyenbe.... Mondanom se kell, hogy két napig nem bírtam
sem ülni sem állni. Aztán az egyik őr segített, hogy bejussak hozzá, és elégtételt vettem. Kihívtam
verekedni. Ő volt a börtönben az úr. Addig az estéig. Tizenhét öltés a fején és egy leszakadt fül.
Onnantól meg sem közelítettek. De ezt feldolgozni... Szinte lehetetlen, főleg, hogy napi szinten
látod.... Öt éven át minden nap... Míg ki nem engedték hamarabb. Tudod mi adott nekem erőt, hogy
kibírjam azt az őrületet öt éven át?
- ............ - nem tudtam felelni, szinte pislogás nélkül néztem rá, de a könnyeim ömlöttek, mint egy kis
folyó.. Nem hittem, hogy átélte, amit nekem is kellett.. Azt meg felfogni sem bírom, hogy minden nap
látta utána még öt évig.... Belepusztultam volna... Szerencse nekem Gordont csak fél évig kellett
elviseljem a suliban és utána elköltöztek innen.
- Te adtál erőt.
- ........... Én? De hát....
- Az adott erőt, hogy ki kell tartanom, mert itt várnak rám. Vár az én Catem, hogy ígéretemhez híven
elvegyem feleségül. Azért tanultam annyit, hogy majd kárpótoljam neked az elveszett éveket... Akkor
még nem tudtam, hogy veled.... Szóval hogy bántott téged valaki... Szeretném megérteni, miért vagy
ilyen. Lefejteni ezt a páncélt és meglátni mögötte az én kis Catemet, akit szerettem és szeretek most
is. Mert ez nem te vagy. Te sosem bántottál senkit. De ha nem avatsz be... Nem tudok segíteni neked.
Pedig ez minden vágyam.... hogy együtt túl legyünk rajta, és végre.... megtaníthassalak szeretni.
Kinyílni, mint egy kis rózsát.
Olyan szépen beszélt. Annyira... jó lett volna elmondani neki.. beavatni...
- Hogy... hogy tudsz róla beszélni? - kérdeztem megrökönyödötten.
- Nem fogok előtted titkolni semmit. Megesküdtem neked. Emlékszel? Mikor apudék előtt elvettelek
a plüss maci előtt. Hogy soha nem hazudok neked, mindig kitartok melletted, szeretni és becsülni
foglak. Hogy megóvlak és vigyázok rád. Hogy megtanítok mindent, amit én tudok. - mindezt
mosolyogva mondta, és bennem, mint egy gát szakadt el valami. Nekidőltem, bele a karjaiba és
keservesen sírtam. Ő csak ölelt, ringatott, és a hajamat puszilgatta.
- Bemenjük, kincsem? Vagy maradjunk itt? - kérdezte.
- Menjünk be... - kértem, ám mikor fel akartam állni, ő a karjába vett, majd velem együtt emelkedett
föl és menyasszony pózban bevitt a hálóba. Betette az erkély ajtót, elhúzta a sötétellőt, majd mellém
feküdt az ágyba, ahol föltartva a karját jelezte, hogy bebújhatok, ha szeretnék. Mivel szerettem volna
látni az arcát közben, így törökülésben az oldalához húzódtam, majd elkezdtem birizgálni
idegességemben a körmeim. Ezt megunván magamhoz húztam az egyik kezét, amin a gyűrűjei voltak,
és az ő ujjait kezdtem inzultálni.
- Egy osztálytársamnak születésnapja volt.. Akkor voltam 16 éves... Természetesen még nem volt
pasim, szinte nem tudtam semmit ezekről a dolgokról.. Volt egy srác.. Kék szemek, szőke haj, és a
focicsapat kapitánya.. Gordon.... - ahogy kimondtam a nevét, érezhetően remegni kezdett
mindenem. Nem bírtam felnézni.. Csak a gyűrűket hipnotizáltam, hátha akkor könnyebb lesz...
- Minden rendben? - kérdezte meg Harry.
- Igen... folytatom.... csak.. nehéz...
- Tudom édes. Én kivárom.
- Szóval a barátnőmmel elmentünk Ash bulijába. Ott volt ő is... Odajött hozzám, és azt mondta,
szeretne velem beszélni, mert tetszem neki. Ő volt a nagy vad a suliban, minden lány élt halt érte. A
sztár focista... Felmentünk az emeletre..... Eleinte nem volt baj. Nem tudtam, hogy bezárta az ajtót.
Leültünk, majd megcsókolt. Olyan.. Fura volt.. Nem olyan, mint amire számítottam. Nem voltak
pillangók meg ilyesmik... Inkább.. semleges. Aztán belemarkolt a mellembe..... El akartam tolni, mert
korainak éreztem.. Nem volt helyes, amit tett... Akkor megütött és lekiabált. Hiába kiabáltam, senki
nem hallott meg.... Lefogott, letépte a bugyimat, mert szoknya volt rajtam, könnyebb dolga volt, és
míg azt ecsetelte mekkora ribanc vagyok, aki arra született, hogy őt kiszolgálja, megtette...... De nem
volt neki elég egy alkalom. Kikötözött és még egyszer megismételte, mielőtt elengedett. Persze
megfenyegetett, hogy letagad mindent, megöl, a többit gondold hozzá..... Egyedül csak egy lány tud
erről, akit egy internetes csoportban ismertem meg. Megerőszakolt nők beszélgethetnek ott
névtelenül. Ott ismertem meg Lanát. Egyedül ő ismeri ezt a Catet, aki most itt ül előtted. Senkinek
nem nyíltam meg.. Anyuék sem tudják és nem is tudhatják meg. Gondolom, érdekel, miért volt az,
hogy három éven át mindenkivel összebújtam... nos... Védelmi reakció... Azt hiszem, ahogy Lana
szokta mondani, függő lettem. Valaki drogozik, valaki iszik, én szexeltem... Persze sosem érzek
semmit, sőt... Néha nagyon fáj.. De Utána valahogy könnyebb volt mindig.... Aztán egy éve egy pasi
fizetni akart. Az kicsit fejbe vágott és leálltam. Kivizsgáltattam magam, hogy nem lett e maradandó
következménye az eddigi életemnek, majd mikor minden negatív lett, megfogadtam, hogy többé
nem fekszem le senkivel, aki nem érdemes rá, de akkor magas lesz a léc.... Aztán jössz te, a cuki
modoroddal meg azokkal a lehetetlenül szép smaragdokkal a szemed helyén és máris megvan a baj....
Összezavartál.. nem tetszett, hogy kezded megtörni a páncélomat. A rideg, leszarok mindent
páncélomat, ami eddig életben tartott, hogy ne roppanjak össze a dolgok súlya alatt.
- Kérdezhetek?
- Igen....
- Tegnap este, ha megfogadtad, hogy nem lesz több egy éjszakás, nálam bepróbálkoztál mégis...
- Igen.. Mert a barátnőm, Debby azt mondta, dugjak veled, megkapod, amit akarsz és elhúzol innen,
meg amúgy is régen voltak a lábam között és nem lehet velem bírni a feszkó miatt.
- És Lana mit szól ezekhez?
- Ő melletted van. Azt mondta, adjak neked esélyt, mert szimpatikus vagy neki elmondás alapján, és
szerinte olyan párra van szükségünk, vagyis neki olyat adott az élet, hogy megértő és türelmes vele.
Szerinte te ilyen vagy és nem szabad hagynom, hogy kicsússz a kezeim közül.
- Kedvelem ezt a Lanát, viszont ezt a Debbyt nem bánnám, ha elkerülnéd....
- És most, hogy mindezt tudod.. mi lesz most?