Halott és vágy

7. fejezet

- Rajtad múlik. Mit szeretnél? - nézett rám, bár tudtam, ő mit akar tőlem. Hogy kapjon egy esélyt. De
erre nem álltam még készen.
- Én.. Nem is tudom.... Félek... - vallottam be neki.
- Mitől félsz, Cat?
- Úgy érzem, azt várod, hogy adjak neked esélyt és... és járjunk... De én... Nem vagyok teljes ember,
nem tudnám megadni neked, amire vágysz..... Én.. Félek, hogy nem tudnálak boldoggá tenni.... -
hadartam szinte egy szuszra.
- Miért hiszed azt, hogy én elvárok tőled bármit is?
- Mert.. Ez a normális... nem? Hogy ha együtt vagy valakivel, akkor... akkor szexelj vele, és nem
mondhatod, hogy csak akkor teszed meg, ha részeg vagy....
- Cat.... Én nem várom el, hogy szexelj velem. Megmondtam tegnap este is. Ha te készen állsz,
magadtól fogsz kérni. Azt én nem tudhatom, neked mikor lesz felém annyi bizalmad, hogy
megpróbálj velem kapcsolatban lenni. Nem tagadom, minden vágyam te vagy. De nem fogom
erőltetni ezt. Ha te úgy érzed, szólsz. Addig csak annyit kérek, néha gyere el velem sétálni, vagy
ebédeljünk együtt, nézzünk filmeket. Beszélgessünk. Szokj hozzám. Ha pedig többre vágysz,
megbeszéljük. De nem fogok veled úgy intim kapcsolatba lépni, hogy nem járunk. Nekem te nem egy
gyors numera vagy. Annál jóval több. Én, tisztellek téged, Cat. És abban is biztos vagyok, hogy bár
nincsen gyakorlati tapasztalatom - ekkor egészen a fülemhez hajolt és úgy suttogott bele - de képes
leszek olyan magasságokba repíteni pusztán a szavaimmal, vagy esetleg néhány egy két apró
simogatással, hogy a tested könyörögjön, hogy hozzád érjek. Hogy a vágyad annyira elviselhetetlen
kín legyen, amit csak én leszek képes csillapítani. És mindezt olyan szomjazón fogod kérni, hogy
magad is meglepődsz majd. Tudom, hol kell, érintselek ahhoz, hogy minden idevégződésed
szikrázzon és felcsapjon benned a tűz. Az igazi tűz.. Nem az a lángocska, mint eddig. Hogy elhamvadj
a karjaimban majd föltámadva újra egy egész légy, immáron új emberként a gyönyör hullámain... -
észre sem vettem mikor kezdtem kapkodni a levegőt. Pusztán a szavaitól jóleső borzongás futott
rajtam végig. Míg suttogott, szavai párája csiklandozta a fülemet, ezzel pedig olyan mérhetetlen vágy
uralkodott el rajtam, amit nem tudtam kezelni és halkan megnyikkantam. Semmit nem tett, csak
elmosolyodott, adott egy pille puszit a hallójáratomra, majd fölkelt az ágyból és egyszerűen kiment,
engem otthagyva zavaros gondolataimmal.
Minden izmom remegett. A bizsergés mindenem átjárta és fájón lüktetett addigra nedves lábam
köze. Na, jó.... Ez így, ez durva volt. Gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg.
- Szia Deb.
- Szia Cat. Na, mesélj csak! Megbaszott végül? Milyen volt? Elhúzott? - zúdította a kérdéseit rám.
- Megbeszélhetjük ezt egy kávé mellett?
- Ajjaj.. Ok. 10 perc és nálad vagyok.
- Ok, addig felöltözök. Tudod a járást.
- Ok.

Harry:

Ahogy otthagytam Cat kis remegő testét, máris dalolt nekem a testbeszédével. Minden izma vágyott
rám, de amíg ki nem mondja, nem közeledek felé. Kérje ő. Akarja. Hogy a végén olyan örömöt éljen
meg, amihez foghatót nem ismer. Ahogy a nappaliban tettem vettem, nyílt a bejárati ajtó és egy
nagyon rossz életűnek kinéző csaj lépett be. Vörös bőr miniszoknya, ami inkább bugyi, fekete necc
harisnya és bőr fekete top, amiből persze mindene kint van. Hatalmas műszempilla, körmök helyett
karmok, szintén pirosak, valamint a feje tetején póthaj. Szája feketére rúzsozva, és nyitott szájjal
rágózott. Ja, a fekete tűsarkúcsizmát kihagytam. Ahogy rám meredt, felfordult a gyomrom tőle.
- Keres valakit? - léptem oda hozzá.
- Te vagy az a Henry. Ugye?
- Harry. És igen, én vagyok. És ön bizonyára....
- Debby, Cat barátnője. - csipogott és irritált. Mikor meghallottam nyílni a szobaajtót, és felnéztem, a
szívem megfájdult. Hasonló szerelésben jött lefelé Cat, mint ez a kurva volt.
- Cat... - rám nézett, szemeiben fájdalom volt, majd ránézett a vendégünkre.
- Induljunk Deb. - mondta, majd az ajtó felé lépett. Megfogtam a karját, és ránéztem.
- Vigyázok magamra. - mondta, majd kivette a kezét, és könnyes szemekkel kilépett. Az a csaj nagyon
rossz hatással van rá, ez egyértelmű. Valahogy le kell építeni Catről. De hogyan? Egyáltalán hová
mentek? És miért?
Ekkor jött be Vincent, Cat apja.
- Vincent..... - léptem hozzá.
- Láttam. Itt volt Debby. - hangja sajnálattal volt tele, és rossz érzéssel - Tudod, ha ő idejön, Cat majd
holnap este kerül elő... Nem éppen szalonképes állapotban.... - mondta, és nekem ismét ez egy tőr
volt a szívembe.
- Pedig ma beszélgettünk és olyan..... Úgy tűnt, hogy közelebb engedett....
- Elhiszem, fiam. Én már nem remélem, hogy ő megjavul. Csak remélhetem, hogy nem keveredik
bajba.
Nem árultam el a lányát neki. A titkot, amit őriznem kell, mert rám bízott. Ideges voltam, nem
tudtam magam visszafogni, így fel alá sétafikáltam a lakásban. Már lassan elment vagy egy órája.....
mi lesz velem holnap estig?

Cat:

Ahogy Debby mellett sétáltam, sunyiban végignéztem rajta. Most nem azt láttam, amit mindig. Nem
azt, hogy mennyire csinos és menő.. Nem.. Sajnálatot éreztem és szánalmat, hogy így hívja fel magára
a figyelmet. Rossz érzés volt. Nem akartam olyanná válni, mint ő. Tekintete kiégett volt, és szomorú,
üres...
- Csak bámulni fogsz vagy elmeséled végre. Hogy hogy még ott van az a madárijesztő nálatok? -
kérdezte, és bennem a harag lángja fölcsapott. Egy kis kávézó teraszán vártuk a megrendelt
innivalókat. én jegeskávét, míg Deb whiskyt duplán jéggel.
- Megkérlek, hogy ne bántsd őt. Amúgy nem korai még az alkohol? Alig múlt délután kettő és te már
whiskyt iszol....
- Mióta lettél ilyen kis gyenge jellem? Máskor még dél sem volt, de már bebasztunk...
- Ez nem vezet jóra... Harrynek igaza van....
- Jaj, anyukám mivel etetett már meg téged? Basztatok egyáltalán? - kérdezte, míg egy hörpintéssel
kiitta az alkoholt és kérte a következő kört.
- Tisztel engem és nem használt ki. Azt szeretné, ha járnék vele, és én....
- Nem! Megtiltom, hogy járj vele! - itt pattant el a cérna.
- Hogy mondod? - kérdeztem, míg rámeredtem.
- Ribanc vagy, nem ragadhatsz le senki mellett! Főleg nem egy ilyen túlságosan is gondolkodós faszi
mellett... Mint azaz Einstein vagy ki... Megváltozol tőle! Nem engedem! Holnapra megbeszélem Big
Johnnal, hogy rakja meg a picsád, mert úgy tűnik, ez kell, hogy észhez térj! Használd a pinád, ha már
van! - ekkor felpattantam és a félig megivott jegeskávé maradékát ráborítottam:
- Megérdemlem a szeretetet és nincsen szükségem egy ilyen emberre, mint te! Te csak használsz,
hogy minél több skalpod legyen! Keress más bohócot! - ezzel fogtam, és otthagytam a sipákoló lányt.
Adok én neki majd parancsolni, ezt nem tűröm senkitől. Jogom van boldognak lenni és talán most
esélyem van rá, hogy végre olyan ember mellett lehessek, aki tisztel, szeret és megbecsül. És ez az
ember Harry. Mielőtt hazamentem, bementem a közeli kisboltba, ahol vettem egy nagy üveg
almalevet, ami Harry kedvence, ha jól emlékszem, és egy nagy csomag szalonnás chipset, amit
szintén előszeretettel eszik. Boldogan mentem haza, régen nem voltam így feltöltve, mint most.
Nagyon kíváncsi leszek, mit fog szólni, ha belépek az ajtón.