Halott és vágy

14. fejezet

Cat:

A reggel sugarai erőszakosan törtek utat a seprűként elterülő pilláim alá. Félálomban érzékeltem,
amint a párnám föl és lemozog alattam, míg halkan hortyog. Egyből eszembe jutott a tegnap éjjel, és
pironkodva fogadtam az agyam által küldött képeket egészen onnan, hogy följöttem fürdeni:
Ahogy fölmentem a szobába, egyből levettem a kényelmetlen ruhákat és bementem a fürdőbe.
Engedtem egy kád, forró vizet, majd belemerültem a habokba. Amikor a szerelmem megjött, mögém
ült és magához vont. Kicsit beszélgettünk, majd adtam neki egy csókot. Éreztem a hátamnak
nyomódni hatalmas erekcióját, és már izgatottan vártam, mit hoz kettőnknek az este. Azt kérte,
törölközzek meg. Szándékosan hajoltam úgy a ruhadarabért, hogy finoman az arcába toltam azt, ami
immár az övé. Amikor hallottam, hogy a levegővételei zihálttá válnak, és a tükörben láttam amint
majdnem kidugja a nyelvét, hogy megízleljen, gyorsan kipattantam, a végletekig gyötörve őt ezzel.
Ahogy bementem, felkapcsoltam a láva lámpát, majd minden más fényforrást, a holdon kívül,
eloltottam. Szeretem a holdfényt. Elhelyezkedtem félreérthetetlen pózba az ágyon, majd mikor kijött,
egyből tudta, mire vágyom. A csípőm alá párnákat tett, majd végre megkaptam a nyelvét. Olyan
finoman játszadozott, hogy még az sem zavart, hogy lejjebb is megkóstolt. Tőle olyan természetesen
hatott minden, nem volt bennem félelem, vagy pánik, egyszerűen csak élveztem mindent. Amikor
ujjait finoman megnedvesítette bennem, még nem sejtettem, hová fognak kerülni, így egy picit
megilletődtem a feszítő érzéstől, de gyengéd csókjai a csiklómon egyből ellazítottak, és végre tudtam
élvezni minden momentumát annak, amit tett velem. A gyönyör mikor elragadott, azt hittem azt nem
lehet fokozni, de tévedtem. Tovább szeretett, míg óvatosan kihúzta szűk popsimból az ujja hegyét, és
lassan újra építette bennem a vágyat. Amikor ismét közeledett volna a csoda, egyszerűen elhúzódott,
és óvatosan kitöltött. Kínzott. Nem adta meg mindet, csak néhány centit előre majd legalább annyi
vissza. Így araszolt befelé bennem, feszíve ezzel a józan eszem határait. Eddigi aktusaim mind
eltörpültek ehhez. Testem, mint egy elektromos kábel feszült erősen, ahogy sorban törtek rám a
gyönyörök. Mikor végre az utolsó centiket is kitöltötte, vadul ostromolni kezdett, ezzel elvéve a
kapcsolatomat a külvilággal. Sikítva, vergődve éltem meg az újabb és újabb hullámokat, amik
szétszaggattak majd újra összeraktak engem. Mindezt a karajiban. Mikor már nem bírta, megadta
magának is az esélyt és hörögve pumpált tele engem is magjával. Nem húzódott ki, inkább óvatosan
rám feküdt, de ez már csak halványan él emlékeimben, majd megfordult velem, és én már aludtam is.
Ahogy laposakat pislogva kinyitottam a szemeim, egyből az én csodám mellkasát pillanthattam meg.
Mélyet sóhajtottam, majd lassan felemeltem a fejem, hogy az álla gyönyörű vonalát is lássam.
Végtelen szerelem áradt szét bennem, és a tudat, hogy velem van, ő az enyém, még inkább
boldogabbá tett. Nem szerettem volna felkelteni, de mai napon kell bemennie a papírokat intéznie,
így kénytelen voltam.
- Édesem, fel kéne kelned... - puszilgattam a nyakát, de semmi.
- Apuci, reggel van.... Menned kell a hivatalba.... - ismét semmi.
- Lustaságom.... - most már drasztikusabb voltam, mert szurkáltam az oldalát az ujjammal.
- Mmmm... Mi az már.... Hagyj aludni Lou.....
Megállt bennem az ütő. Mi az, hogy Lou? Ki az a Lou? A börtönben ismerte meg?
- Harry Styles vagy felkelsz, vagy esküszöm, leborítalak egy vödör vízzel! - csaptam a mellkasára, mire
egyből fölugrott, és azt sem tudta mi van.
- Mi a baj, Cat? - kérdezte idegesen, hiszen még benne a volt a rémület az ébresztés végett.
- Ki az a Lou? - kérdeztem rá egyből az engem foglalkoztató kérdésekre, mire szemei elsötétültek, és
vonásai megkeményedtek.
- Ő a cellatársam volt. Miért? - válasza kicsit megnyugtatott.
- Mert álmodban őt hívtad.... vagyis azt hitted ő kelteget.
- Lou olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Ártatlanul ült, mint én is. Mentálisan beteg... Az
autizmus egy enyhe fajtájában szenved. Nem tud számolni, csak nagyon gyengén, mégis adócsalásért
záratta be a család. Szóval bekerült oda. Egy elveszett, szegény srác..... Vékony volt, mint az ujjam, és
a légynek nem ártana. Arany szíve van. Annak ellenére, amit a családja tett, szeretettel van feléjük.
Magam mellé vettem és megvédtem. Olyan lett, mint az árnyékom. Két éve van vissza jó
magaviselete miatt. Soha egy csúnya szó nem jönne ki a száján, és nagyon jó barát. Ennyit kell tudj
róla. Majd bemegyek meglátogatni. Senki nem jár hozzá.
- Értem... Meghurcolták szegényt...
- Igen. Esélye nem lett volna, ha én nem vigyázok rá. Sokat meséltem neki rólad, és azt mondta, ha
kijött szeretne megismerni.
- Ha így beszélsz róla biztosan fontos neked. Ha pedig fontos neked, akkor én is szeretném
megismerni őt. Elkísérlek, ha meglátogatod.
- Először majd egyedül, ha nem baj. Nagyon szégyellős és nem beszélne előtted. Márpedig tudni
akarom, hogy vigyáznak e rá vagy mi van vele.
- Értem, akkor majd szólsz. Most viszont készülődj, menned kell a hivatalba.
- Igen... Ahhoz a pöcshöz.. Gordonhoz....
- Az apjához... De ahogy elnéztem nem is gondol semmi rosszat a fiáról....
- Elfogult, mint a legtöbb szülő. De ne félj szívem. Apuci megvéd mindenkitől. Ha a közeledbe megy,
letépem az arcát.

2 hónappal később:

Harry:

Már két hónapja dolgozom a pékségben, szerencsére ez a Gordon eddig nem tűnt fel a színen. Ma
viszont elmegyek, meglátogatom Lout. Nagyon hiányzik. Cattel tökéletes a kapcsolatunk, szinte
minden éjjel együtt vagyunk, kivéve, ha épp megszállás alatt van a vörös hadsereg által. Azokon a
napokon kívül szinte minden szabadidőnket az ágyban töltjük. Martha és Vincent nagyon örülnek
kettőnknek. Cat tudtával megyek ma a börtönbe is látogatásra. Mivel jó magaviseletű Louis, így nem
sima üvegen keresztül érintkezünk, hanem egy szobában, egy őr jelenlétében egy asztalnál ülve.
Viszek neki egy kis csokit, tudom, mennyire édes szájú.
Ahogy ideérek, megrohannak az emlékek. Jók, rosszak egyaránt. Fura ismét azokat a folyosókat róni,
mint annak idején, ámbár most nem rabláncban, hanem szabadon. Végre elérjük a szobát, és
bemehetek. Az őrök megmotoznak, nincs e nálam fegyver, vagy bármilyen olyan dolog, amit nem
vihetek rab közelébe. A telefonomat odakint leadtam, így a tábla csoki van csak nálam.
Végre nyílik az ajtó, és narancssárga ruhában megjelenik az én Louim. Amennyire összebilincselt lába
engedi, ideszalad hozzám, a karomba. Szó nélkül ölelem, tarom rázkódó kis testét, amíg csillapodik a
sírása.
- Hát eljöttél, Harry.... - okos, tudja, hogy már nem hívhat apucinak.
- Hogyne jöttem volna el, pöttöm. Megígértem neked. Hoztam neked csokit. - szemei úgy csillannak
meg, mint egy kisgyermeknek, mikor ajándékot kap. Ahogy odaadom, egyből tépi föl a csomagolást
és jóízűen majszolja.
- Képzeld, pöttöm, Cat a barátnőm lett.
- De jó! - ölel meg ismét és kapok tőle puszit.
- Majd szeretne megismerni téged, bejönne velem ide. Nem lenne baj?
- Hát..
- Nem kell félni tőle. Nagyon aranyos lány. És én vagyok az apucija, szóval nem lesz baj.
- Ő tud... kettőnkről?
- Nem. Nem mondtam el neki mindent. Csak hogy cellatársam voltál. Zayn hogy bánik veled?
- Vigyáz rám, mert miután elmentél, bántani akartak engem, de ő nem hagyta.
- Nyúl hozzád?
- Nem! Az csak a te kiváltságod volt. Őt nem engedem.
- De szeretné?
- Nem. Ő most egy fiatal srácnak az apucija, Andynek. A srác nem régen jött be, és egyből behódolt
Zaynnek a védelemért.
- Értem. Jól van. Akkor veled normális.
- Igen. A desszertjéből, ha kapunk, mindig hagy nekem egy kicsit mert szerinte vézna vagyok, és nem
akarja,, hogy azt hidd, hogy nem gondoskodik rólam a pénzért cserébe amit kap.
- Nagyon helyes. Jól van pöttöm, nekem mennem kell, de jövő hónapban bejövünk, Cattel együtt. Ne
feledd, hogy ő nem tudja, mi volt köztünk.
- Tudom, Harry. Nekem te a testvérem vagy.
- Igen, édes. Pontosan. Ha kijössz innen, a kapuban foglak várni és egyenesen hazamegyünk. Hárman
élünk majd együtt, amíg nem lesz egy helyes kis barátnőd és össze nem költöztök. Vigyázok rád,
megígértem.
- Tudom. Szeretlek Harry.
- Örökké, pöttöm.
- Vége a látogatásnak! - lép oda a biztonsági őr, majd elvezeti tőlem Louist. Jó volt ismét látni őt.
Tudni, hogy egészben van. Talán kihúzza még azt a két évet...