Halott és vágy

9. fejezet

Harry:

Cat teste úgy vonaglott a csókjaim alatt, olyan éhesen, beszélt hozzám, mint egy nyitott könyv.
Amikor a kezemet a formás kis mellére húzta, nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy a lehető
legfinomabban érintsem. Gondolatban az összes olvasásomat felidéztem, hogyan lehet a legnagyobb
örömet adni pusztán a mellbimbó izgatásával. Testbeszéde egyértelművé tette, hogy többet kér,
hogy ízleljem meg... Vágyam az egekbe szökött, farkam fájdalmasan feszült. Ahogy a kis kemény, apró
bimbó érintkezett a nyelvemmel, Cat háta ívbe hajlott, és szinte önkívületben tépte a hajamat,
többért könyörögve. Finoman a fogaimmal meghúztam az édes kis gombot, mire a kedvesem már
nagyon közel járt az orgazmushoz. Boldogan terelgettem őt, szépen az úton, arrafelé, ahol átléphet
Csoda ország kapuján.
Sejtéseim beigazolódtak, mikor hangos sikoltás közepette, teste görcsösen összerándult és minden
kis izma remegett az örömtől. Míg le nem csillapodott, finoman csókoltam, majd fölé hajolva az édes
kis száját simogattam. Arcán gyöngyözött az előbbi élvezetének hatása, mikor kinyitotta párás kis
szemeit.
- Hadd okozzak neked örömet... - suttogta nekem. Minden vágyam ő volt, de nem kérhettem ezt tőle.
- Nem várom el tőled... - kemény feladat volt ezt kimondani, de azt akartam, hogy érezze, nem
akarom használni, nekem ő annál többet jelent.
- Szeretném.... - ahogy ezt kimondta, ujjai egyből a nadrágom gombjaihoz csúsztak. Az események
ezután gyorsvonatként történtek.. Mire észbe kaptam, már a szerelmem szájában voltam, tövig.....
Életemben nem volt ilyenben részem, és amit ő művelt velem, az valami megfoghatatlan csoda volt.
Azt hittem, minden kis izmomból kiszívja az erőt, ahogy játszadozott velem... Úgy olvadtam el a
szájában, mint mogyoróvaj a pirítós kenyéren.... Időm nem volt szólni, már el is mentem egészen a
torkára csúszva. Artikulálatlan hangon hörögtem, míg kiadtam magamból addig visszafogott
vágyaimat. Miután orgazmusom valamelyest csillapodott, és még mindig a szájában voltam, félve
nyitottam ki a szemem. Féltem, hogy haragudni fog, hogy engedély nélkül élveztem el a csodálatos
kis ajkai között.... Mivel, ha jól tudom, a nők nem annyira szeretik, ha a férfiember a szájukban éri el a
csúcsot.... Nem akartam kellemetlenséget neki, és rettegtem,hogy elrontottam ezzel valamit. Ám
amint megláttam, mint nyalja meg a szája szélét, hint puszit immáron tisztára leápolt farkamra majd
csomagol vissza a boxerembe, picit megnyugodtam, hogy talán mégsem veszi a fejemet....
Csillogó szemekkel tolta fel magát a mellkasomra, és onnan nézett rám kíváncsi szemekkel. Nem
mertem és nem tudtam megszólalni.. Mégis mit mondjak? Ez volt életem első és legjobb szopása?
Ezzel megaláznám.. Tanácstalanságomat ő oldotta meg a következő szavaival:
- Finom vagy.... - mosolygott rám olyan magabiztosan, hogy minden csontom cseppfolyóssá ált.
- Tényleg? - húztam föl mosolyogva a szemöldököm.
- Kóstold meg magad.. - suttogta, majd az ajkaimra hajolt, és finoman a számba csúsztatta nyelvét. A
saját ízem ott volt az egész szájában, de nem tartottam gusztustalannak, ha ő sem undorodott tőle,
hogy az utolsó cseppig lenyalja még a kifolyt maradékot is...
Mikor elhúzódott tőlem, tekintete furcsán csillogott.
- Mi az? - kérdeztem, mikor úgy nézett rám, mintha most látna először..
- Semmi. Csak gyönyörű vagy. - férfi létemre fülig vörösödtem, mert nem szoktam meg, hogy nők
udvaroljanak nekem.
- Oh.. Öhm.. Köszönöm? - kérdeztem félénken, majd így folytattam - De te vagy a gyönyörű.... Ahogy
elélveztél.. az arcod... mintha a mennyországban lettél volna... Csodálatos volt.
Most rajta volt a sor pirulás terén.
- Ez.. Annyira hihetetlen volt... - lehelt apró csókot a számra.
- Igen.. Nekem is... És ne haragudj, amiért nem szóltam, hogy...
- Semmi baj. Tőled természetesen hatott, hogy a számban mégy el... Nem jutna eszembe kiköpni, míg
a többiekkel anno igen... Veled.. Annyira más...
- Cat... mi most....
- Mi most kielégítettük egymást, igen.
- Nem. Nem ezt akartam kérdezni. Szóval.... Lennél a barátnőm? - magam is meglepődtem, hogy meg
mertem kérdezni tőle, de muszáj volt. Tudnom kell, hogy neki ez ennyi volt e, vagy számíthatok rá,
hogy akkor ő az enyém most már végre, és megvédhetem, ha bárki le akarja csapni a kezemről.
- Igen.. Igen lennék a barátnőd... - csókolt meg ismét.
Ajka finom táncba hívta az enyémet, a boldogságom úgy éreztem immáron teljes. Boldog
pillanatunkat a telefonja csörgése szakította meg.
- Ahhjj.. - duzzogott, majd fölpattant mellőlem és a táskájához sietett. Nem láttam ki hívja mert csak
egy név volt. Valami Frank.
- Igen Frank? - szólt bele, de testbeszéde alapján feszült volt.
- Most?
- Nem érne rá Sabin?
- Jó.... Húsz perc és ott vagyok...
- De...Ne már...
- Ok... Jó, csak.... ne kiabálj velem....
Végre letette a telefont, és arcán szomorúságot láttam.
- Mi a baj kicsim? - ültem az ágy szélére, hogy megfoghassam a kezét.
- Semmi... Be kell mennem délutánra melózni... Beteg lett a csajszi és Franknek ki más jutna eszébe,
ha nem én? Hogy rohadna meg....
- Mikor végzel?
- Nem kell, megvárj.. Hajnal kettőkor zárok, fél háromra jövök csak haza. Pihenj. Nem akarlak
felkelteni,majd halkan fekszem ágyba.
- Szó sem lehet róla, hogy egyedül mászkálj hajnalban! Érted megyek.
- De tényleg nem....
- Nem kérdeztem, Cat. A párom vagy. Jogom van vigyázni rád. Hajnalban sok a hülye az utcán. Kell
egy férfi melléd és én, mint a párod felelős vagyok érted.
- Rendben.. Gyorsan lezuhanyozom és felkapok valamit. Amúgy a Meltdown street 115 alatt van
Frank kocsmája.
- Ok drágám. Elkísérlek.
Amíg vártam az édesemre, hogy kijöjjön, magamra kaptam az utcai bakancsomat. Volt egy kis
tartalék pénzem, apám örökségéből, igaz ne sok, de pár ruhadarabra futotta, illetve a többit oda
adtam Vincentnek, hogy itt lakhatok. Bár ő azt mondta, csak elteszi megőrzésre nekem, mégis jobban
éreztem így magam. Holnap kell mennem a hivatalba, mert indítanak programot börtönviselt
embereknek, hogy el tudjunk helyezkedni, a társadalomba való könnyebb integráció miatt. Már alig
várom. Jó lenne végre dolgozni.
Amíg ezen gondolkodtam, Cat is végzett. Egy szűk farmer nadrágot húzott, egy falatnyi toppal....
Khm..
- Életem, nem akarok kötekedni, de nincsen ennél diszkrétebb ruhád? Mondjuk, mint amiben voltál?
- Nem, Harry, ez a legdiszkrétebb, ami van. Amúgy látnád a munkaruhámat, főleg az estit, el sem
engednél dolgozni.
- Mert az milyen? - valami vészjelző bekapcsolt nálam.
- Egyszerű. Olyan, amiből kint van a puncid és melled egyaránt, hogy több vendég legyen. Magyarul
miniszoknya és majdnem melltartós felső.
- Nem örülök, hogy mutogatod magad...
- Nem mutogatom magam, én csak felszolgálok, Harry. Aki mutogatja magát, mert olyan is van, az
egy szál tangában tekered a rudak körül. - nem tetszik nekem, hogy ez a törékeny lány ilyen helyen
dolgozik.
- És mégis mennyit fizet? Megéri neked?
- Mivel máshol nincsen lehetőség, így igen, megéri. Jobb, mint a semmi. Nem akarok itt megöregedni,
de amíg nem lesz jobb addig ez is megfelel. Viszont én most elbúcsúzom, mert ideértünk.
- Kérlek, hívj fel, ha végeztél.
- Van telefonod?
- Anyukád ideadta nekem az ő régi telefonját, azt a kis gombosat....
- Azt a kövületet? Ahhjj.. Na, jó. Veszünk neked egy normális telót csak kapjam meg a fizetést.
- Nekem az megfelel, Cat, jó az arra amire kell.
- Szívem. Az én pasim nem járhat egy olyan készülékkel a zsebében. Avval még fotózni sem tudsz....
Na, jó.. Add a telót beírom a számom.
- Tessék.. - adtam neki. Fél perc múlva csöngött az ő telefonja.
- Ok. Ha végeztem majd csörgök. Jó lesz így? - kérdezte.
- Igen. De ne indulj el nélkülem, ezt meg kell ígérned!
- Megígérem, apuci.. nyugi... - amint ezt kimondta, megrohantak az emlékek, és egy csodálatos, jó
érzés. Annyira zavarba jött.
- Khm.. Én.. Megyek. Szia... - adott egy futó puszit, majd belépett abba bűzös kocsmába. Valahogy
nem volt jó előérzetem ettől a helytől.