10. fejezet

29 1 0
                                    

Cat:

A délután azzal telt, hogy próbáltam mindenhogy helytállni. A lábam le akart szakadni, a fejem
hasogatott, és még az élettől is elment a kedvem. Frank folyamatosan ugráltatott, még a kezemet is
sikerült meghúzni. Egy mosogatórongyot tekertem a csuklómra, és míg az szépen duzzadt, mint egy
buci, addig én kiszolgáltam, felmostam, kasszáztam, sörös rekeszt cipeltem... Persze ez annyira jót
tett neki, hogy éjfélre már nem tudtam a jobb kezemmel dolgozni. Frank persze üvöltött velem a
vendégek előtt és beparancsolt engem az irodába:
- Biztosan csak túljátszod, hogy ne kelljen melózni! - rivallt rám, míg a mellemnek ordított.
- Frank, szerinted ezt túljátszom? Nézz már rá? Akkora a csuklóm, mint egy vaskosabb zsömle... -
toltam az orra elé, mire még rá is szorított.
- Normális vagy? - ugrottam hátra a fájdalom miatt.
- Hogy beszélsz velem te kis ribanc? - tapadt nekem nem túl kedvesen, ámbár tőle megszoktam.
- Frank, pihentetnem kell a csuklóm.. Bejöttem a szabadnapomon is melózni....
- Mert ez a feladatod hercegnő! Most pedig ha nem akarod, hogy kirúgjalak irány vissza a pultba! -
üvöltött ismét.
- Holnap nem jövök be, szabadságot veszek ki...
- Azt majd még meglátom, szuka! Takarodj dolgozni!
Megszégyenülve mentem vissza, és bár úgy éreztem, leszakad a kezem, igyekeztem minden
méltóságomat latba vetni, hogy ne sírjam el magam. Sok volt ez így érzelmileg és fizikálisan is.
Jólesett volna már otthon lenni Harryvel, aludni az ágyban... Az agyamban már számoltam a perceket
mennyi van hátra.... Még 100 perc és vége a műszakomnak.... Lassan telt az idő, és a részegek
folyamatos simogatása sem tett éppen jót. Undorodtam magamtól és alig vártam, hogy elmerüljek
egy nagy kád, forró vízben... Mikor lassan már közeledett a két óra, dobtam egy smst Harrynek:
Me: 5 perc és végzek....
A válasz nemsokára meg is érkezett:
Harry: Megvárlak kint, drágám. Viszek valami kardigánt neked, hűvös az idő. Szeretlek.
A gondoskodásától elszorult a torkom. Frank már kettő előtt lelépett, így egyedül maradtam. Gyorsan
felsöpörtem, majd visszavettem a ruhát, amiben jöttem, és kiléptem bezárni az ajtókat. Jobb
kezemen a vizes ruha rá volt tekerve. Harry az út túloldalán állt egy kerítésnek dőlve, és boldogan
intett, mikor meglátott. Valahogy behúztam a kocsmára vasajtót, de bal kézzel bénáztam, ami feltűnt
Harrynek is.
- Ma a baj kicsim? Mi lett a kezeddel? - egyből aggódik.. Egyből az van, hogy törődik velem.. Ez
annyira jól esik. Nem bírtam tovább, kicsordult a könnyem, megfordultam és a nyakába borultam.
- Édes ki bántott? - faggatott.
- Csak.. Csak meghúztam a kezem és nagyon fáj...
- Gyere drágám, állj félre, bezárok én, hazamegyünk, aztán lefürdesz, én addig hozok neked valami
szendvicset és bekötjük a kezed.
- Komolyan sok volt a mai nap.... Másra sem vágyom, mint egy kád, forró vízre és rád... - ahogy ez
kicsúszott a számon, egyből lefagytam, de még Harry is. Akkora mosolyba szaladt a szája, hogy azt
hittem szétreped.
- Ne vigyorogj így.. ez nem jelent semmi olyasmit... - oktattam ki egyből.
- Mire gondolsz?
- Olyan a nézésed, ez a ma este dugok egy nagyot nézés.... - egyből meg is bántam a szavaimat, mert
arcára fagyott a mosoly.
- Nem... Én.. nem akartam úgy nézni.. - vonult vissza egyből.
- Harry.. Poénkodtam, nyugi. Semmi baj. Naponta kapom meg, hogy így meg úgy megbasznának sőt..
A mindennapi fogdosásokról ne is beszéljünk. Szóval nyugi. - akkor esett le mit mondtam. Harry arca
elsötétült, és olyan haragra gerjedt, mint amikor kicsiként valaki bántott az oviban. Másnap ott volt
és felkente a falra az illetőt.
- Jesszus.. Harry.. Felejtsd el, amit mondtam, ok?
- Azt hiszem, hogy ideje lesz, lefektessünk néhány szabályt, kisasszony. - akkor hívott így régen is,
mikor valami új szabályt hozott. Imádta őket, betartatni is...
- Hát ez remek...
- Cat.... Én, csak meg akarlak védeni. Mint a párod, felelős vagyok érted...
- Mint a daddym? - öleltem át a nyakát és csillogó szemekkel néztem rá.
- Mire gondolsz?
- A börtönbe nem jutott el a hír, hogy mi az új őrület idekint? - kacérkodtam vele.
- Fogalmam sincs miről beszélsz de kezdek kíváncsi lenni.
- Daddykink. Te vagy az apucim. Aki szabályokat hoz. Ha megszegem, büntetés, ha jól csinálok
valamit, jutalom. Az apuci az a személy, aki megtanít mindenre, eltart, tanít és vezet az utadon, hogy
ne menj félre rajta. Büntet, ha kell, értsd orgazmus megvonás vagy fenekelés.... Jutalmaz, mint
például orgazmust ad.
- Eddig erről nem hallottam, de határozottan tetszik a dolog...
- Akkor néz utána, és ha tetszik, leszek a babygirlöd.
- A szerelmem legyél elsősorban, ok? - nyitotta ki nekem a kapunkat, míg előre engedett.
- Igen apuci - kacsintottam rá, majd felmentem a szobába, míg ő eltűnt a konyhában nekem
szendvicset csinálni. Gyorsan beálltam a zuhany alá, majd fölvettem egy bugyit és egy topot, majd
bementem és leültem az ágyra, hogy megvárjam Harryt.
Harry:
Alaposan megjegyeztem mit mondott nekem Cat erről a daddykinkről. Szegényke, ha tudná a titkom,
nem adná ennyire a kezembe a gyeplőt.. Bár, már kezdem unni ezt a jó kisfiú szerepet, hogy nem
lehetek önmagam.. Sajnálom Catet, de muszáj lesz elővenni az igazi Stylest, aki a börtönben voltam....
VELE... Na, jó.. Hacsak rá gondolok, elönt a tűz, és nem tehetek ellene semmit. El kell felejtenem ŐT...
Nekem már itt van Cat. Boldog leszek vele, és az alárendeltem lesz, mint ő is tette.... Csak idő,
türelem és levadászom a becserkészett vadat. Vicces, mennyien mondják magukat heterónak. Aztán
a börtön olyat hoz ki belőlük, amire sosem számoltak. De ha akad egy apuci, aki cserébe a szexuális
szolgáltatásokért megvéd, egyből te leszel a leghűségesebb meleg az egész környéken.. Ő is ilyen
volt.... Sajnáltam, hogy ott kellett hagyjam, de a mi kis világunk itt már nem létezhető életközösség
volna. Mindenki ujjal mutogatna, és két börtönviselt ember nehezebben boldogul, mint egy. Főleg ha
melegnek skatulyázzák be őket, holott mindketten biszexek vagyunk. Azért ha Cat már a tenyeremből
eszik, elmegyek és meglátogatom őt. Remélem, valahogy nélkülem is kihúzza azt a két évet még, és
nem lesz másnak a babyboya Ő az enyém. Viszont most egészen más dolog miatt kell, aggódjak. Meg
kell szelídítenem egy vadmacskát... Nekem Cat az utam. Ez a sérül lelkű lány, akinek meg kell,
mutassam azt, milyen is, ha valaki tényleg szereti. Azt vettem le a szavaiból, hogy dominánsabb
viselkedést vár el tőlem, ami mondjuk nagyon is az én asztalom, de nem akarom őt lerohanni. Csak
szépen sorjában. A szüleit már az ujjaim köré csavartam, most ő következik. Ha ez megvan,
előkészítem a tervem következő fázisát....
Ahogy elkészítettem a szendvicset, fölmentem vele. Ahogy benyitottam, a drágámat pillantottam
meg félig az ágyon félig a földön. Látszott a testtartásán, hogy ült, de közben elaludt. Halkan letettem
az ételt, majd a kis lábát fölraktam ágyra, betakartam, majd leoltottam a villanyt és mellé bújva,
átölelve elaludtam én is. Ő az enyém.

Halott és vágyWhere stories live. Discover now