Halott és vágy

16. fejezet

Cat:

A fejem hasogat, és fázom... Nem tudom kinyitni a szemem, valami eltakarja előlem a világot. A szám
le van ragasztava, és a kezem ki van bilincselve. A hátam fáj, a derekam görcsöl a kényelmetlen kőtől,
amin félig ülök, félig fekszem. Valahonnan vízcsöpögést hallott, a szagok alapján valami dohos,
nedves helyen vagyok. Minden ellep az áporodott penész szaga. Mégis mi történt? Hol vagyok?
Agyam lassan kezd megához térni, és jutnak eszembe a történések. Kiküldött Mendy, hogy Harry vár
a sikátorban. Mikor odamegyek, nem látok senkit, de valaki elkábított. Egyszer magamhoz tértem,
egy kocsi hátsó ülésén, de amikor ránéztem az illetőre, az egyből leütött. És most itt vagyok.... Édes
Istenem elraboltak!
- Na, mi az, Catherine? Felébredtél drága? Vagy a Catet jobban szereted? - cirógatja arcomat valami
durva kéz. Hangja érces és mély, nem ismerem föl. - Tudom, hogy most az kérdezed, miért te? Erre is
van magyarázat, de majd időben megtudod. Most leveszem a szádról a szalagot. Sikíthatsz, itt a
világon senki nem hall meg. 2 kilométeren belül nincsen egy lélek sem rajtam kívül. - érzem, ahogy
leveszi a ragtapaszt, olyan, mint amikor gyantázok...
- Ki a fene maga és miért rabolt el?
- Csak sorjában. Most jön a szemkötő.
Ahogy leveszi, egyből egy kopasz, nagydarab állatot látok. Tetoválások díszítik, és tele van hegekkel.
- Látod ezt? - fordítja oldalra a fejét, majd feltárul előttem a borzalom maga: a fülét visszavarrták.....
Nem.. Az nem lehet...
- Mesélt rólam Harry? Elmesélte, hogy megbasztam a szűk lyukát és ezért mit tett velem az a
szemétláda hálátlan ribanc?
Megáll bennem az ütő, nem tudok szólni. Ő az aki megerőszakolta Harryt...
- Álszent kétszínű kis féreg..... Engem megcsonkított, de mikor az a hülye bekerült, Louis, azt meg
agyba-főbe baszta...... Vagy ezt sem mesélte el, hogy Loui baba volt az ő baby boya? Hogy nem egy
alkalommal kaptam rajta hogy Loui a faszán csüngött a fürdőben? - zúg a fejem, nem akarom ezt
hallani! Ez nem igaz! Harry nem meleg!
- Hazudsz! - vágom sírva az arcába.
- Én hazudok? Vagy ő volt, aki kiszínezte, hogy csak barátok? Ahogy bejött, egy cellába kerültek,
onnantól pedig körbe udvarolták egymást... Az a féreg azt mondta nem meleg.... Ja... De Loui
seggében volt minden éjjel.... Vagy éppen a faszát torkolta le... De ő nem meleg....
- Ez... hülyeség....
- Benyúlt a seggedbe mikor megbaszott? Felnyomta az ujját akár egyszer is? Nyalta már ki a segged
szex alatt? - mint egy villámcsapás jöttek a képek... már az első alkalommal is megtette, és pedzette,
hogy az anális szexet is kipróbálná majd velem, ha készen állok rá....
- Ugye-ugye.... Én mondtam...
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem megtörve.
- Tőled? A világon semmit.... Harryt akarom... Te nem ártottál nekem, de sajnos ő igen. Most
megfizet. Elvette a presztízsemet a börtönben, én lettem az új céltábla miatta öt éven át.... Most
elvesze tőle, ami neki a legfontosabb.... Téged és Louist... Mindketten a szívében vagytok... De tudod
mit? Nem adom egyszerűen a dolgot.... Meg fog szenvedni.... Ahogy én is megszenvedtem...
Kezdetnek elküldöm neki a kisujjad első percét egy levéllel, hová jöjjön és mikor.
- Te... tessék? - reméltem, hogy csak viccel, ám mikor elővette a kését, már tudtam, hogy nincsen
menekvésem. Erőszakkal ránehezedett az ujjaimra, kifeszítette a betonra a kisujjam, majd az első
perchez tette a kés élét.
- Ez fájni fog... - mondta, majd izomból rányomott, ezzel elválasztva az bőrt, húst, csontokat a
többitől. Üvöltve vergődtem a fájdalomtól, mindenemet belepte a kín.
- Nagyon szép.. Na, most elmentem levelet írni. Jó légy és gondolkozz, megéri e Harryt szeretni vagy
sem. Úgy is elérem, hogy öngyilkos legyen a lelki fájdalomtól... - szavai késként hasítottak belém,
majd fölvette a csonkolt darabot, és fölvitte magával. Annyi lélekjelenlétem még maradt, hogy volt
nálam egy fehér ruhazsebi, amit a munkában kell használnunk, mert „cuki" , és azzal körbetekertem a
vérző részemet.
Nem tudom mennyi idő telt el. Az agyamban Harry volt amint egy másik férfival létesít intim
kapcsolatot. Fájt, hogy nem mesélt róla... nem vagyok prűd, megértettem volna..... Ami a legjobban
megijesztett, hogy amiket és ahogy mondott Louisról, le kellett volna esnie, hogy nem egészen csak
barátok... Valósággal csillogott a szeme, ha róla beszélt.. Hát persze... Még mindig szereti.... Csak én
voltam ennyire naiv, és hittem azt, hogy a szíve egyedül az enyém... Mégsem tudom gyűlölni.. Hiszen
lezárta magában.... Ha nem így lenne, akkor nem kezdett volna velem. Szereti, fontos neki, de a
szerelme már az enyém. Komolyan.... Nem lehetek féltékeny egy mentálisan beteg emberre, akinek
Harry így is szeretetet adott, hogy könnyebb legyen kettejüknek ott létezni.... Jajj Harry... Drágám..
Siess, találj rám...

Harry:

Vincenttel otthon voltunk, és vártuk a csodát. Nem tudtuk merre kezdjük a keresést, amikor
csöngettek. Mint a villám pattantam föl, és rohantam az ajtóhoz, amit föltépve csak egy futárral
találtam magam szembe.
- Harry Styles úrnak hoztam csomagot. - mondja unottan.
- Én vagyok...
- Itt írja alá.... - mutat a papírra, majd miután alá firkantom a nevemet, megkapom a közepes méretű
borítékot.
Ahogy bemegyek és kinyitom, egy levelet találok, képeket és kis dobozt.
- Mi az Harry? - lép oda Martha...
- Az üzent, aki elrabolta Catet.... - kinyitom a dobozt és elfog a hányinger, szegény asszony mellettem
fölsikít, és ha Vincent nem kapja el, elájul... - ez Cat kisujjának egy része... Megcsonkította őt... A fotón
Cat fekszik egy pincében lekötözve, bilincsben.
- Mit ír az a szemét? - kérdezi a könnyeivel küzdve Vincent, míg a feleségét a kanapéra helyezi.
- Felolvasom.
„Üdv újra, Harry!
Emlékszel rám? Pillangós Joe vagyok. Nálam van a barátnőd többi alkatrésze. Ha élve vissza akarod
kapni, gyere holnap délben a 8. utcai kikötőkben lévő raktár dokkokhoz! Keresd meg a 10687 -es
számút. Ha értesíted a rendőrséget, azonnal tudok róla, mert mindent látok. Be vagytok kamerázva.
Ha nem egyedül jössz és jön a vén fószer is, a lány meghal. Nem pénzt akarok, csak téged. A te életed
a lány életéért cserébe. Korrekt, nemde? Egyébként lehettél volna őszintébb is a barátnőddel,
meglepte, miket meséltem a börtönéveidről neki. Holnap várlak pontban 12:00 kor. Ha egyetlen
percet is késel, Cat halott, és levadászom a többieket is.
Várni foglak!"
- Most mit tegyünk? - kérdezte Vincent.
- Engem akar, meg is kap.... Cat fontosabb..
- Nem mehetsz bele egy ilyesmibe!
- Muszáj vagyok, Vincent... Egyszer már legyőztem..... Sikerülni fog másodjára is, bízzatok bennem,
visszahozom Catet...
- De ki ez az alak?
- Mondjam úgy, hogy azt tette velem, mint Gordon Cattel..
- Édes istenem, fiam... - ölelt át kedvesen a megtört férfi.
- Martha? - kérdeztem, mikor elengedett.
- Elájult.
- Értem... Én most... Elmegyek... járnom kell egyet.... - mondtam, majd kimentem az ajtón és meg sem
álltam egy régi ismerős házáig.