Halott és vágy

3. fejezet

Tudod, a börtönben nem lehetsz gyenge... Ott ha azt látják, hogy félsz, addig vernek, míg ép csontod
van, rosszabb esetben pedig te vagy valakinek a köcsöge.... Hidd el, tudom milyen érzés, ha valaki rád
kényszerít dolgokat. De ha elfojtod a fájdalmat, és a külvilágra zúdítod a haragot, azzal nem oldasz
meg semmit. Magadban teszel vele kárt. Megkeseredsz és már nem lesz kiút. De tudnod kell, hogy
mindig tudsz változtatni. Hogy mindig van második választás. Az élet nem fekete és fehér. Tele van
színnel, mint a szivárvány. Apró, de boldog dolgokkal. Csak meg kell látnod. De te elzárod magad ettől
és ez nem jó. Nem tudom, ki bántott, és mikor, de azt világosan látom, hogy olyan sebed van, amit
egyedül nem tudsz begyógyítani. Engedd, hogy segítsek neked. Kérlek szépen, Cat. Együtt
legyőzhetjük azokat a démonokat a múltban és új életet kezdhetünk. Csak próbálj megnyílni nekem.
Én itt leszek, bármikor szeretnél beszélni. És hidd, el nem azért tiltok dolgokat, hogy ártsak neked
vagy feldühítselek..... Csak szeretném, ha nem tennéd magad tönkre. A cigaretta és az alkohol, vagy a
drogok semmire nem való szemetek. Nem akarom, hogy a szervezeted hozzászokjon ezekhez.
Vigyázni szeretnék rád, Cat. Óvni. De ehhez te is kellesz. Kell, hogy megbízz bennem. Tudom, én is
férfi vagyok, mint az, aki bántott. De én sosem erőltetek rád semmit, ami nem a te hasznodra van, ezt
sose felejtsd, el kérlek. Nem akartam a nyakadra sem költözni, de tudod, nem bántam meg. A
szemedbe nézve én még mindig látom azt az édes kis tíz éves kislányt, aki csattokkal árasztotta el a
hajamat és a feleségem akart lenni. Ma is ott az a kislány, csak valaki nagyon megbántotta. De én itt
vagyok, és ha az én Catem úgy dönt, hogy előbújik a csigaházból, itt leszek neki. Kérlek, ezt add át
neki. Köszönöm.
A hang elhallgatott, és hallottam csukódni az ajtót. Nagyon megrázott, amit mondott, de nem fogok
ettől a karjaiba omlani. Hogyan is hiheti.... Már nem bízok, és nem hiszek. Fölálltam a padlóról, majd
lezuhanyoztam. Egy kék leggingset vettem föl, hozzá pedig egy Minnie egeres pólót. Kiskoromtól
Minnie a kedvenc Disney hősöm. Lemostam a sminkemet, majd a telefonomat magamhoz véve
lementem. Harry anyuékkal a kanapén ült ismét. Rám kapta a tekintetét, elmosolyodott, majd végig
nézte, amint bemegyek a konyhába. Vettem elő egy doboz tejet, majd készítettem egy kakaót.
Leültem, és két vajas kenyér kíséretében elkezdtem falatozni, míg a telefonomon néztem a buli
képeket az instán. Hát jól berúgtam tegnapelőtt az már tuti.... Az asztalon táncikáltam és valami faszi
fogdosott. Persze ezt fel tudják tenni a netre, nagyon jó....
Nem is vettem észre, hogy Harry a hátam mögül leskelődik.
- Nem lesz ez így jó. - jegyezte meg, míg mellém ült, és elcsórta az egyik kenyeremet.
- Kicsit szétcsaptam magam, nagy ügy. - flegmáztam ismét, mintha engem nem rázna meg, hogy
megint nem emlékszem arra, mit csináltam totálisan részegen.
- Jobban kéne ügyelned.. Az ilyen bulik veszélyesek.... Kicsit többet iszol, és máris kihasználhatják az
alkalmat a rossz emberek. - felbátorodva néztem a szemébe és úgy válaszoltam. Nem éreztem úgy,
hogy joga lenne megmondani nekem, mit tehetek vagy mit nem.
- Tudod, drága, amíg te a négy fal között csücsültél, a 9X9-es celládban és húzogattad a faladon a
vonalkáidat, hogy mennyi van még vissza, addig én három éven át minden hétvégén ilyen bulikban
voltam és élveztem a rosszabbnál rosszabb emberek társaságát, mindig mással, idegenekkel is.
Szóval tudom, milyen emberek vannak ott, és azt is, hogy mit meg nem tennének, hogy
megbasszanak. Nem vagyok már az a kislány, aki olyan naiv, hogy hisz a hercegben fehér lovon, mert
az nem létezik. Felvilágosítalak az életről, mi létezik! Létezik fájdalom, erőszak, gyűlölet, pia, drog,
cigi! Ezek léteznek, azok a pillanatok, amikor valakinek az ágyában öt percig nem gondolsz, semmire
csak hagyod, hogy használjon, aztán mehess végre. Ez a való élet, nem az a kis burok, amit azt hiszel,
hogy létezik. Szivárvány meg ilyen faszságok. Ideje felnőni, Styles. - ezzel kiittam a kis kakaómat,
lebasztam az asztalra a csupromat, majd szó nélkül elmentem otthonról.
Idióta... Mégis mit hisz ez a barom? Hogy az teszem, amit mond? Hogy majd behódolok neki? Arra
várhat. Tíz év alatt változott a világ nem keveset.. Nem az a kislány vagyok már, aki azt teszi, amit az
apucija mondd neki.... Mert Harryt mindig egészen attól, hogy beszélni tudok, apucinak hívtam...
Vicces, hogy az első szavam is az volt, hogy Hejji-apuszi.... Ezzel szívattak anyámék végig. Hogy nekem
még ki sem nyílik a csipám, máris kinyilvánítom, hogy nekem Harry a pótapukám, meg hogy - később
ugye - a férjem lesz. Sokszor a függönyt leszedtem, magamra terítettem, mint egy fátylat és Harrynek
el kellett engem vennie feleségül. Emlékszem, anyukámék még el is dúdolták nekünk a nászindulót,
hogy hitelesebb legyen.... Még szájon is puszilt csók gyanánt. Akkor szentül meg voltam róla
győződve, hogy ő lesz a férjem. De mikor közölték, hogy Harry nem jön többé, mert rosszat tett,
kiborultam. Sírtam, törtem zúztam, hogy nekem ő a férjem és nem vehetik el tőlem. Majdnem két
évembe telt elfogadni, hogy nem láthatom őt már, aztán az emlékek halványultak, míg végül a
feledés mély homályába süllyedtek.
Előkaptam a telefonomat és gyorsan ráírtam Debbyre:
Ribanc: Szia Deb! Bocs a múltkoriért, kibuktam egy kicsit. Igazad van, mindenben. Ma este egy buli?
Szuka: Hy. Ok. Ezek szerint holnap sem melózol?
Ribanc: Nem, tudod, hogy vagyok: egy nap munka két nap szünet.
Szuka: Ma este Roncskocsmában retró est lesz. Elnézzünk? Összeszedsz valami farkat legalább.
Ribanc: Jó ötlet. Rég voltak már a lábam között. Amúgy majd mesélek. Nem fogod elhinni anyámék
mit tettek velem...
Szuka: Oh.. Ok.. Akkor majd tali két óra múlva. Légy a nevedhez méltó, Ribanc.
Ribanc: Te is, na, pá.
Nem vágytam rá, hogy megszegve saját magamnak tett ígéretemet ma dugjak valakivel, de
szórakozni még csak lehet. Így ezzel a gondolattal el is indultam hazafelé, míg fejben összeállítottam
az esti szerelésem.

Harry:
Ahogy megláttam tíz év óta először Catet, a szívem nagyot dobbant. Mindig is nagyon szerettem, és
bizony én komolyan gondoltam vele azt, hogy a feleségem lesz. Sosem hittem volna, hogy képesek
rám kenni egy olyan gyilkosságot, amihez nem volt közöm.....
Aznap este volt, hogy Cat és én az apukája áldásával összeházasodtunk a pap előtt, ami kedvenc
plüssmackója volt. Ragyogott a kis drága, és csillogó szemekkel mondta ki a nagy igent. Még meg is
pusziltam a száját, hogy hitelesebb legyen, mire az anyukája és az apukája öröm tapsban törtek ki.
Hiába én akkor voltam 15, Cat meg még csak 10 éves, de már akkor tudtam, hogy amint betölti a
tizennyolcat, el fogom őt venni. Minden este meglátogattam, játszottam vele. Születése óta
ismertem, sokszor én pelenkáztam, vagy éppen vigyáztam rá, ha Marthanak dolga volt. Szófogadó
kislányt neveltünk belőle, és ha szüleire nem is mindig, de rám hallgatott. Ha én azt mondtam neki,
hogy meg kell egye az oly utált brokkolit, akkor megette. Vagy ha már fekvésidő volt, hiába
könyörögtek neki, vagy fenyegették, nem hatott. Ha viszont én mondtam neki, akkor szó nélkül
masírozott föl és bújt a takaró alá. Naponta elmondtuk egymásnak mennyire szeretjük a másikat, és
terveztük a közös életünket. A börtönben tíz éven ez a kép tartotta meg a józan eszem. Hogy ha
kikerülök, megkeresem őt, szerelmet vallok neki és megkérem a kezét. Szép és jó, csak épp naivan
nem számoltam rá, hogy bizony tíz év hosszú idő, és nem azt a Catet kapom vissza, aki volt. A
börtönre visszatérve. Aznap, miután játékból elvettem életem szerelmét, elmentem egy buliba
Cameron haverommal. Mindenki ivott, és ki itt ki ott szexelt. Nem éreztem magam idevalónak. Sosem
jártam szórakozni, nekem a kikapcsolódás suli és tanulás után a kis Catet jelentette. Cameron mégis
rábeszélt, hogy menjek el, évzáró parti, minden jó lesz stb.... Hát persze. Egy szerencsétlen kis kólát
szorongattam, és csupán addig tettem félre, míg odajött hozzám pár lány, hogy elbúcsúzzanak, mert
nekik vége a giminek és mennek tovább. Mikor újra beleittam az italomba, fura érzés lett rajtam úrrá.
Könnyűnek éreztem a testemet, és meglehetősen felizgultam. A kép onnantól megszakadt, hogy egy
vörös hajzuhatag beúszik a képbe, és rámarkol a farkamra. A következő, amire emlékszem, hogy egy
parkban fekszem egy szál alsóban. Iszonyatos fejfájásom után hazakeveredtem, apám még le is
szidott, amiért így eláztam, majd elmentem lezuhanyozni. Karmolás nyomok voltak rajtam, és a
hosszom meglehetősen érzékeny volt. Néhány óra múlva a rendőrség toppant be, hogy le vagyok
tartóztatva nemi erőszak és gyilkosság vádjával. Állítólag látták, amint a csaj velem megy föl valami
szobába, félreérthetetlen hangok szűrődtek ki, majd egy alsóban elhagytam a helyszínt. A lányt pár
óra múlva elvágott torokkal találták meg. Mivel velem volt, és a vizsgálat kimutatta, hogy az én
spermámat találták meg rajta, így biztosra vették, hogy megerőszakoltam. Amit nem tudtak tisztázni,
az a lány körmei alatt található bőrdarabkák, amik nem hozzám tartoztak. Sokáig ment a vád, hogy
biztosan volt egy társam, akit védek, de mivel nem köpöm be, nekem kell, elvigyem a balhét. Bár a
hazugságvizsgálat is az én igazamat mondta, nem hittek nekem, elítéltek. Elválasztottak a kicsimtől,
aki épp akkoriban nyílt kifelé, mint egy bimbózó kis rózsa. Az ügyvédem évekig próbálta bizonyítani,
hogy az erőszakot és a gyilkosságot nem én követtem el, de nem volt értelme, mert bizonyíték is
akadt, hogy közöttünk sima szexuális aktus történt csak, nem erőszak, és úgy hagytam ott, hogy még
élt, nem hittek neki, hogy mégsem vagyok részese a bűntettnek. A végén azt mondták, előkészítettem
a terepet az igazi bűnösnek. Így vagy úgy, de le kellett üljem a 10 évet. Apám össze vagyona ráment
ezekre, majd beleroppant és végzett magával. A mai napig nem tudom, ki ölhette meg a lányt, és
ezzel apámat is. Elvették az életemet, a fiatalságomat, de egyvalamit nem tudtak: a töretlen
szerelemet Cat iránt. Az apja néha-néha bejött hozzám, hozott róla képet, és Martha néniről is.
Megmondta, hogy ha innen kijövök, ők befogadnak és segítenek nekem, mert ők hisznek bennem.
Mesélt az én Catemről, hogy tanul, majd hogy egyik napról a másikra elkezdett befelé fordulni,
szomorú, és flegma lett. El sem tudtam hinni az én szépségemről, hogy így kifordult, míg én magam
nem tapasztaltam meg. Már az első nap nem jól sült el, pedig elterveztem ezer meg ezer képp, hogy
fogom üdvözölni őt. Amiket a fejemhez vág, sértések nagyon fájnak. De be tudom annak, hogy valaki
bántotta. Sajnos csak sejtem, mi áll a dolog mögött, de láttam a börtönben épp elég embert
összeroppanni a nemi erőszak után, hogy tudja, vele is ezt tették.
Most épp a szülőkkel nézek valami sorozatot. Igyekszem kizárni bús gondolataimat, de amikor
meglátom beviharozni Catet, újra feljön bennem a kétség, hogy vajon mit rontok el.... Miért nem avat
be? Tudatosan tönkre akarja tenni magát, ezért szívja azt a szart és ezért iszik. Nem sokkal ezután egy
másik lány jön le a lépcsőn és elfut a pánik. Extra szűk fekete mini ruha, tűsarkú, combfix, aminek
kilátszik a felső csipkéje, annyira rövid a ruha, a haja a feje fölé csavarva és durván sok sötét, szinte
fekte smink. Ha nem láttam volna felmenni, azt hinném ez egy másik ember. Mellei majdnem
kibuggyannak a dekoltázsából, és érzem, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Elmentem bulizni, ne várjatok, nem alszok itthon. - mondja, majd olyan csípőrázással megy ki a
házból, hogy kell egy jó perc mire összeszedem magam.
Ez mégis mi volt?