30.Fejezet / Vége

737 68 7
                                    

Végül elérkezett az a nap is, amikor Chan elmegy jó pár hétre Ausztráliába az anyukájához. Jeongin egyáltalán nem volt felkészülve erre, és igazából nem akarta, hogy barátja elmenjen. Viszont nem lehetett önző, gondolnia kellett az idősebbre, akitől nem vonhatta meg azt, hogy hosszú évek után újra láthassa anyukáját.

Chan repülőjének fél órán belül való indulását jelentette be a hangosbemondó, minek hatására egyből könnyek gyűltek Jeongin szemébe.

Chan felé fordult, és egy édes, de biztató mosolyt küldött felé.

- Kérlek ne sírj, jó? - kérdezte nyugtató hangon, és magához húzva átölelte a síró kisebbet, 'ki erre belefúrta az arcát Chan mellkasába, és megpróbált minden tőle telhetőt, hogy visszatartsa kitörni készülő könnyeit.

- Szeretlek.

Ez volt az első alkalom, hogy Chan kimondta.

- Én is szeretlek. - mosolyodott el Jeongin, bár Chan arcát nem látta, mert a sajátja még mindig annak mellkasába volt fúrva.

Érezte, hogy az idősebb szíve elkezd lassacskán egyre gyorsabban verni, valószínűleg az imént kimondott szavak miatt.

Chan azt szerette volna, ha egyszer majd Jeongin szájából is hallja majd ezeket a szavakat. Úgy, hogy ő kezdeményezi.

Végül Chan enyhített ölelése szorításán, hogy barátja szemébe tudjon nézni. Ami teljesen őszinte, és nyílt volt ebben a pillanatban; a mérhetetlen szeretetet látta visszatükröződni benne.

- Na jó. Itt lenne az ideje, hogy abbahagyjuk ezt az ,,úgy csinálunk mintha soha nem látnánk viszont a másikat" játékot. - ennek hallatán Jeongin felnevetett, sok ideje azonban nem maradt rá, mert Chan egyből megtámadta ajkait, hogy egy csókot lopjon tőle. Egy gyengéd, de annál szenvedélyesebb csókot.

Végül Chan elhúzódott, még egyszer utoljára megsimogatta a kisebbik puha, reklámokba illően szép kezeit, majd megfordult.

- Ne nézd ahogy távozom! Fordulj el! - Jeongin csak nevetett, de végül nem tett úgy, ahogy kérte. Ő egészen az utolsó pillanatig nézni szerette volna barátját.

Szélesen mosolygott, miközben látta, ahogy Chan eltűnik a folyosó túlsó végén, egy ajtó mögött. Ezek után elhagyta a repülőteret.

Amint kiért onnan, elővette a telefonját, és üzent Channak.

Innie
Jobban jársz ha hívsz amint landoltál.

Ne Válaszolj
Foglak, Innie hercegnő

Vége

[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)Where stories live. Discover now