[✔]JELEK I SIGNS - fordítás (JeongChan)

5.fejezet

Chan tudta, hogy Minho totál odavolt a nagy bulikért. Azt viszont nem gondolta volna, hogy egy szalagokkal és lufikkal teli szobára fog felkelni.

Chan még csak most gyógyult ki meghüléséből és Minho mégis a buli megrendezése mellett döntött?

- LEE MINHO!

Kinyílt az ajtó, felvedve ezzel előtte egy már most hiperaktív Minhot.

- Mi a fene? - kérdezte Chan, a körbemutatva kezeivel a lufikkal és egyéb díszítésekkel teli szobán.

Minho idegességében megfogta a nyaka hátulját, és úgy válaszolt. - Boldog szülinapot?

- Miattad és a nagy hűhó miatt, amit csapsz, el fogok késni a munkából.

------

És nem meglepő módon végül megint csak késve indult, ahogy azon a napon is tette, mikor először találkozott Jeonginnal.

Az ok amiért Chan ugyanakkor dolgozott mint Jeongin az Chan nemrég megcserélt délutáni műszakjának volt betudható. A kisebbik 13:40-kor végzett az iskolával, és 14 órakor kezdődött a műszakja. És körülbelül 16-17-ig tartott. Channak pedig kettő órakor kezdődött, és egészen kilencig tartott.

Chan sietve lehuppant a székébe, próbálva lenyugtatni a légzését.

- Szia hyung, miért késtél megint? - kérdezte Jeongin, figyelmét túlságosan elvonta a munka ahhoz, hogy Chanra nézzen.

- Ezúttal időben keltem fel de a szobám tele volt akadályozó... tényezőkkel. - egy kis megjegyzés, Minho tud egyedül Chan szülinapjáról. Titokban tartotta barátai és ismerősei előtt, mivel a cég szerette nagydobra verni a szülinapokat, és valahogy a végén mindig szerencsétlen vége lesz mindnek.

És hogy az milyen? Egyig hagyományuk, hogy addig rúgják a fenekedet, amennyi éves ezúttal lettél. És igen, Chan nem igazán volt oda ezért a szokásért. De persze, Jeongin teljesen ártalmatlan volt, ő még nem tudott a vállalatnak erről a szokásáról, így nem is tett volna ilyet Channal. Meg amúgy se hitte, hogy a fiatalabb ilyenekre vetemedett volna.

De ha elárulta volna Jeonginnak azt, hogy ma van a szülinapja, és a többi munkatársa erre rájött volna általa, akkor nem úszta volna meg a fent említett bulit. És Chan nem nagyon szeretett volna ekkora kockázatot bevállalni, na meg nem is szerette volna az egészért a végén a fiatalabbikat hibáztatni, így jobbnak látta megtartani ez az apró kis információt az aznapról magának.

- Milyen tényezők? - ráncolta össze a szemöldökét Jeongin.

- Semmi olyan ami miatt aggódnod kellene. - mosolygott Chan a gépéhez fordulva, bekapcsolva azt.

Jeongin erre bólintott és folytatta tovább a munkát.

Mindketten annyira belemerültek a munkába, hogy csak a tűzjelző hangos szirénázására kapták fel a fejüket.

- Ez a harmadik ebben a hónapban, Jisung. - motyogta az orra alatt Chan ahogy felállt. Aztán látta, hogy Jeongin mennyire össze van zavarodva, így megfogta a kezét és húzni kezdte a kijárat felé.

- Tűz van az alsóbb szinten, ki kell mennünk.

Jeongin bólintott egyet, hogy érti, majd elkezdtek kifele sietni, csatlakozva a folyosón a többi, udvarra igyekvő dolgozóhoz.

Majd kiértek és leültek a fűre. A tűzoltók csak jóval később érkeztek meg, mivel nem egy életveszélyes tűzről volt szó. Lassan terjedt, hisz a helyiség igen jól volt szigetlve az ott folyó munkálatok miatt.